Lassan 10 esztendeje, hogy nagyot álmodott Simonyi Kitty és megalapította a Piruett Tánc Stúdiót. 2016. május 23-án Berettyóújfaluban Kabos Endre díjat vehettek át. Ismerjük meg néhány gondolat erejéig a többszörös Nívódíjas táncpedagógust, aki a Sporttáncok Mestere címet is kiérdemelte.
Kedves Kitty, kérlek mutatkozz be olvasóinknak! Mióta táncolsz? Honnan jött a tánc iránti szereted?
Mint minden kislány én is balettozni szerettem volna, így 3 éve korom óta a tánc rabja lettem, előbb klasszikus balettet tanultam, majd általános iskolában ritmikus gimnasztika lett az életem fő elfoglaltsága. Gimnáziumban már a ritmikus gimnasztika mellett show táncoltam is, és ez utóbbit egészen 22 éves koromig űztem versenyszerűen.
Mely versenyek, fellépések voltak számodra a legemlékezetesebbek? A táncnak köszönhetően milyen országokba, városokba jutottál el?
Rengeteg helyre utaztam a táncnak köszönhetően, hiszen az országos hazai versenyek szerte az országban voltak, a nemzetközi versenyek általában pedig külföldön; Németország, Szerbia, Szlovénia, Lengyelország, Spanyolország, Törökország. Ez utóbbi igen emlékezetes volt, mert itt nem csak a saját stílusunkat vittük fellépni, hanem a magyar népi hagyományokat is bemutattuk, mivel a szervezők rossz turnusba raktak minket, így már átcsúsztunk a néptánc fesztiválra, ami a modern tánc fesztivál után kezdődött rögtön - mondta Kitty mosolyogva.
Az elismeréseid, a nívódíjak magukért beszélnek! Miért kaptad ezeket a díjakat?
A nívódíjat a Magyar Divat és Sporttánc Szövetség nemzetközi versenyein való dobogós helyezésekért kaptam, szám szerint négyet. Ez azt jelenti, hogy a tanítványaim évekig érmes helyezésekkel tértek haza a külföldi versenyekről. Az ötödik nívódíj helyett már a Sporttáncok Mestere kitüntetést kaptam meg a szövetségtől.
Beszéljünk egy kicsit az Piruett Tánc Stúdióról. Hogyan jött az alapötlet, hogy egyesületet alapíts? Berettyóújfaluban is szép számmal járnak hozzád a táncolni vágyó fiatalok. Milyen eredményeket értetek el?
Az egyesületet 5 év tanítás után alapítottam meg 2007-ben azzal a céllal, hogy az akkor már évek óta nálam táncoló lányokat versenyre tudjam vinni önálló csapatként, mivel korábban Vollay Enikő, a volt edzőm neve alatt indulhattunk.
A különválás gondolata jó ötletnek tűnt, azóta szépen terjeszkedik az egyesület szerte a megyében, immár 5 városban vannak tanítványaink (Berettyóújfalu, Derecske, Debrecen, Biharkeresztes, Balmazújváros).
A berettyóújfalui tanítványok a legsikeresebbek az egyesületen belül, hiszen ez volt a bázis település szinte a kezdetektől fogva, a ma már gimnazista lányokkal értem el az első világkupa győzelmet, majd világbajnoki ezüstérmet, ekkor ők még gyerek korosztályos versenyzők voltak (2010), ezután több világkupa dobogós helyezéseink voltak éveken át, világbajnoki címeket szereztünk (2015), és már felnőtt versenyzőként Európa Bajnokok is lettek a lányok (2015).
Hogyan zajlanak a próbák, milyen gyakorisággal?
A versenyzők heti 4-5 alkalommal edzenek, beleértve a hétvégéket is, ahol balettet, akrobatikát és különböző modern technikákat tanulnak, mindezt koreográfiákba öltve.
Télen karácsonyi kurzuson, nyáron pedig edzőtáborban vannak a lányok, ahová az ország minden részéről kiváló és neves tánctanárokat hívok meg, hogy ezzel is szélesítsék a repertoárunkat. Így van az, hogy a show tánc mellet hip-hop és disco koreográfiáink is vannak, persze ezek inkább fellépő jellegűek.
Számtalan fellépésnek, meghívásnak tesztek eleget. Mit látsz a szemükben, mikor táncolnak, fellépnek?
Ha éppen nem a szálka szúrja a lábukat, vagy nem arra koncentrálnak, hogy egy fűcsomóra ne lépjenek rá - mivel mindenféle fellépési helyszínhez remekül alkalmazkodnak -, akkor azt lehet látni, hogy mennyire büszkék arra, amit tudnak és élvezik, hogy ezt másoknak megmutathatják. Szükség van a fellépésekre, hiszen itt rengeteg mindent tanulnak a közönségtől, a gyors öltözésről, a tánc közbeni alkalmazkodásokról, itt gyakorolják az improvizációs képességeiket és nem utolsó sorban az előadásmódot. Ezeket a versenyeken már rutinosan tudják alkalmazni.
Mondhatjuk, hogy a munkád a hobbid is? Mivel töltött a szabadidődet?
Ez így igaz. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik élvezik, amit nap, mint nap csinálnak, még akkor is, ha ez a táncteremben végzett munka után sem fejeződik be, hiszen nagyon sok a szervezési és adminisztrációs feladat, ez már önmagában kitölti a szabadidőmet. Ha lehetőség van rá, akkor kurzusokon fejlesztem tovább magam, táncos előadásokat, filmeket nézek, meghívott vendégkoreográfusként alkotok az ország különböző egyesületeinél, és ha mindent sikerül összehozni, akkor elutazok, és ott van időm olvasni, amit egyébként imádok. Hébe-hóba eljutok moziba is, és természetesen időt szánok a barátaimra és a magánéletemre is.
Van-e példaképed?
Irina Tchatchina orosz ritmikus gimnasztikázó volt mindig is a példaképen, a mai napig nyomon követem a munkásságát, és nem titok, hogy a Piruett logója is az ő sziluettje.
Mi motivál?
Mi motivál? A tudás átadása, a gyerekek őszinte öröme, ha egy-egy elemet megtanulnak, az alkotás öröme, és természetesen a büszkeség érzése, amikor megtapsolják őket, legyen az egy falunapi fellépés vagy egy világbajnoki eredményhirdetés.
Jövőre ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a Piruett Tánc Stúdió, terveztek-e valami extra nagy ünneplést?
Így van, e jeles alkalomból 2017 decemberében szeretnénk egy karácsonyi gálával egybekötött táncszínházi darababot előadni a gyerekek részvételével. Többet jelenleg még nem árulhatok el.
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Sok sikert kívánunk Neked és tanítványaidnak is.
Én köszönöm a lehetőséget!