A magyar futball gyenge, a magyar futballt elárasztják a sokadosztályból érkező idegenlégiósok – puffogtatják gyakran közhelypetárdáikat a kritikusok. S valóban, a magyar futball nem világverő (engedtessék meg némi szentimentalizmus: nekem a legszebb s legjobb is egyben), a tehetségtelen külföldieket tényleg tucatjával szerződtetik a klubok.

 

Én azt mondom, a DVSC ilyen szempontból (is) igazi oázis a magyar futball sivatagában.

 

Egy gyors lajstrom: a 2011/2012-es bajnokságot elkezdő csapat keretében ugyan bőven találunk külföldieket is, ám az igazi kuriózum a saját nevelésűek száma – Bernáth Csaba, Máté Péter, Nagy Zoltán, Szűcs István, Bódi Ádám, Kulcsár Tamás, Rezes László, Spitzmüller István, Varga József, Szilágyi Péter, Korhut Mihály, Ferenczi János. 

 

A fentebb említettek közül a Nagy Zoltán, Korhut, Bódi, Varga, Kulcsár ötös többé-kevésbé stabil tagja a kezdőcsapatnak.

 

Tizenkettő. Tizenkét saját nevelésűnek számító futballista. A kispadon a városhoz szintén ezer szállal kötődő szakember, mint Kondás Elemér elmondta, „a néző szívesebben nézi a szomszédjának fiát, mint egy idegen külföldit.” Kondás Elemér segítője Sándor Tamás, a klubtörténet talán legjobb focistája; Erdélyi Miklós kapusedző szintén az egyesület korábbi saját nevelése; Szatmári Csaba és Sándor Csaba a fiatalok mellett dolgozik; a Bajnokok Ligája- és Európa Liga-szerepléssel országos elismertséget kivívó Herczeg András a teljes utánpótlást koordinálja.

 

Ne kisebbítsük a jó képességű külföldiek érdemeit sem. Novakovics több alkalommal is megóvta a hálóját a góltól; Simac a védelem közepén volt biztos pont; a vegyes megítélésű Coulibaly is eljutott tíz találatig; Boudla ugyancsak kirobbanthatatlan a középpályáról.

 

Aztán vannak még tiszteletbeli lokisták is, például Mészáros és Szakály már hosszú évek óta Debrecenben focizik.

 

Hoppá, a Kicsit elfelejtettük! Tizenhárom az a tizenkettő - vajon hány éve van még a pályán Dombi Tibornak, a 38 évesen is örökifjú Loki-hérosznak?