Egy meccs, amikor mindkét csapat pontokat érdemelt volna.
A közel két hónapnyi meccsszünet és az ETO elleni találkozók szokásos kiváló hangulata egyaránt közrejátszhatott abban, hogy pénteken este ismét közel teljes telt ház legyen a berettyóújfalui Pálfi István Rendezvénycsarnokban. A mérkőzésre kilátogató hazai szurkolók ugyan a három pontnak nem örülhettek a lefújás után, azonban ezúttal is egy színvonalas és izgalmas rangadót láthattak, amiről a suliban és a munkahelyeken még napokig lehet beszélni. A két legjobb futsal csapat meccsét ha a sporttelevízió nem is, a Futsal-Hungary interneten élőben közvetítette, sőt utólag is megtekinthető ezen a honlapon. Higgyék el, érdemes rászánni az időt!
A meccs kezdetben kiegyenlített küzdelmet hozott, a Győr talán egy árnyalatnyival többet birtokolta a labdát. Élénk, lüktető volt a játék és az iramra sem lehetett panasz, Mindkét gárda támadólag lépett fel és ahogy a magyar „El clásico”-n már megszokhattuk, a játékosoknak minden egyes labdáért keményen meg kellett harcolniuk. Az első néhány percben a vendégeknek volt több lehetőségük, az első igazi hazai helyzetekig a hatodik percig kellett várni. Ekkor előbb egy kontratámadás végén Trencsényi lövését védte Tóth, majd pár másodperccel később a győri hálóőrnek Nagy Tamás elől kellett tisztáznia. Érezhető volt, hogy ekkora már a Berettyó átvette a játék irányítását, amit a kilencedik percben egy hatalmas Nagy Tamás kapufa is hangosan igazolt.
A tizenharmadik percben Rábl léphetett ki egy megszerzett labdával, azt Tóthra vezette, aki a vonalon elfeküdve még bele tudott ütni a játékszerbe és így megvédte kapuját a góltól. Hozzá tartozik a szituációhoz, hogy Sánthát, aki belülről követte volna az akciót, Solano „eltüntette”, azonban a játékvezetők sípja néma maradt... Persze akadtak helyzetek a vendégek előtt is, a Mezeinél valamivel kevesebb alkalommal, viszont Tihanyi eszén nekik sem sikerült túl járniuk. A nagy izgalmakat követően aztán egy-két percre csökkent az iram és több lett a mezőnyjáték. A lefújás előtt újra a Berettyó percei következtek. A tizenkilencedik percben előbb Rábl bombáját védte Tóth, majd két másodperccel később a kapufának kellett újra besegítenie. Öt másodperccel a lefújás előtt Juanra visszahúzásért besárgult, a szabálytalanságért pedig Trencsényiék hét méterre a győri kaputól szabadrúgáshoz jutottak, igazán kecsegtető helyről. A pontrúgást Lovas lepasszolta Nagy Tamásnak, akinek a lövése elakadt az önfeláldozóan kivetődő védőkben, így a félidőre maradt a 0-0.
A második játékrész első percei egyértelműen a vendégeké volt, Dróthéknak többször is jól sikerült lefordulniuk a hazai védőkről és egymás után kerülhettek gólhelyzetbe. Mimi már a 18. másodpercben egy ballábas bombával veszélyeztetett, ezt a lövését azonban Tihanyi még ki tudta szedni a jobb felső sarokból. A huszonkettedik percben aztán jött a mérkőzés talán legszebb, mindenesetre az egyetlen gólját hozó akciója. Mimi a saját térfelének jobboldalán egy oldalrúgást végzett el, majd a baloldalon villámgyorsan elfutott, a labda eközben Alextől Dróthhoz került, aki egy laza mozdulattal Mimi elé passzolt. A spanyol játékos a kilépő Tihanyi felett, igazítás nélkül a bal felső sarokba lőtt (0-1). A bekapott gólt követően a Mezei mindent megtett az egyenlítésért. A huszonnegyedik percben Rábl beadásába Juanra a hatos vonalán belehajolt és a labda a győri játékos jobbkarját érintve az alapvonalon kívülre pattant. A játékvezetők sípja ezúttal is néma maradt...
A vendégek a vezetés tudatában a hangsúlyt inkább a játék lassítására, a labda megtartására helyezték, a hazaiak támadásait pedig így szinte teljesen megszűrték. A harmincegyedik percben ugyan Rábléknak sikerült feltörniük a Rába-partaik védelmét és a baloldalon felfutó Sántha kerülhetett nagy helyzetbe, de lövése messzire elkerülte a kaput. A 33. percben kiderült, hogy ez a meccs sem marad Komáromi-Dróth párharc nélkül, az utóbbi ugyanis fejbe rúgta a védekező Komáromit, amiért a támadó a játékvezetőktől sárgát, míg a nézőtérről néhány keresetlen szót kapott. Öt és fél perccel a vége előtt öt a négy elleni játékra váltott Turzó-mester, ám az ETO védelmét immár vészkapus játékkal sem sikerült feltörni. Tizenkét másodperccel a vége előtt aztán mégis óriási lehetőség adódott a hazaiak előtt az egyenlítésre, Mimitől pattant a labda a gólvonaltól három méterre álló Ráblhoz, ám az MVFC tavalyi gólkirályának most ilyen távolságról sem sikerült a kapuba találnia.
A győriek egy remek mérkőzésen győzték le a Berettyóújfalut, ahol mindkét csapat oda tette magát, vérbeli, színvonalas futsalrangadót játszottak és némiképpen igazságtalan, hogy ezért a teljesítményért ténylegesen pont csak az egyik csapatnak jár.
MVFC-BERETTYÓÚJFALU – RÁBA ETO 0:1 (0:0)
Játékvezetők: Kujbus László, Veres János, Szilágyi Norbert
2015.04.10. Péntek 19:30 Berettyóújfalu, Pálfi István Rendezvénycsarnok, 600 néző
MVFC: Tihanyi Cs. - Sánta J. A., Komáromi P., Rábl J., Nagy T.
Csere: László M., Gál I., Trencsényi J., Lovas N., Szabó P., Dávid R., Birinyi B.
Vezetőedző: Turzó József
ETO: Tóth Gy. - Lódi T., Mimi, Juanra, Dróth Z.
Csere: Palomeque, Püspök P., Solano, Noe, Vevé, Matkovics G.
Vezetőedző: Jordi Illa Solé
Gólszerző: Mimi (22')
Turzó József: Kiválómérkőzés volt, jól játszottunk, a hangulat is tökéletes volt! Sajnos a játékvezetésről már nem tudok sok jót mondani... Hozzátartozik, hogy mi is hibáztunk, hiszen rúgott gól nélkül nem lehet futsal meccset nyerni. A kapu előtt határozottabbnak és pontosabbnak kellett volna lennünk. Így nehéz lesz hétfőn az öltözőben bármit is mondanom. A bajnoki címért folytatott harcot továbbra sem adjuk fel, sok van még hátra és bár ezzel öt pontra nőtt a Győr előnye, mi a nyomukban fogunk maradni és mi ott leszünk, ha hibáznak.
Jordi Illa Solé: Nagyon boldog vagyok, hogy megnyertük ezt a fantasztikus mérkőzést! Úgy gondolom, hogy a nézők is egy jó meccset láthattak. Gratulálok a Berettyóújfalunak, mert remekül játszottak, az utolsó percig önfeláldozóan küzdöttek, ma megmutatták, hogy a tavalyi szezonban miért ők lettek a bajnokok és miért számítanak bajnoki címre esélyesnek az idén is. Természetesen szeretnék gratulálni a csapatomnak is, mert egy fantasztikus mérkőzésen tudtunk nyerni, egy nagyon jó csapat ellen!