Bárki lehet kapus, aki elkötelezett, elhivatott és kész felvállalni azt a speciális munkát, ami ezzel a poszttal jár. Természetesen a lelki adottságok mellett  - amelyek talán fontosabbak a fizikai jellemzőknél - előnyben vannak, akik bátrak, magasak, erősek, gyorsak, dinamikusak, hajlékonyak és ügyesek. De ez csupán előny azokkal szemben, akiknek hiányoznak, vagy gyengébbek e képességeik, amit viszont könnyen el lehet veszíteni, ha szellemi vagy motivációs bázis nem társul a fizikai adottságokhoz. Az ideális esetben mindez együtt van egy kapusjelöltben és akkor el is kezdődhet a képzés. De vegyünk egy kevésbé optimális helyzetet: van egy gyerek, aki még nem is ügyes, nem is erős, nem is gyors, de értelmes. Lehet belőle jó kapus, mert szellemileg azonosul a feladatokkal, képes átalakítani az izomzatát a munka révén. Az izomzat kifejlődése pedig lehetővé teszi az erő megjelenését, a motorikus képességek kialakulását, ezzel párhuzamosan a koordináció létrejöttét, ami ügyesség megteremtéséhez juttatja el és mindezek után védeni is jól fog.

 

 

A szállóige ma is igaz, talán még igazabb. A kézilabda a játékosok fizikai képességéinek fejlődése miatt rendkívül felgyorsult és dinamikusabbá vált. Tovább fokozták a játék tempóját azok a  szabálymódosítások, amelyek a gól eléréséhez - mint látványelem - vezetnek, különösen a passzív játék elvének bevezetése. A változások, változtatások következtében  megemelkedett a támadások száma,  mely több kapura lövést, egyúttal a kapus számára több védési feladatot jelent. A módosítások előtt már 16 védett labdával komoly esélye volt egy csapatnak a mérkőzés megnyerésére, manapság ez 20 - 22 védett lövésnél sem garantált. Egy átlagos mai meccsen a támadásszám 50 és 70 között mozog. Ebből - jobb esetben - a csapatok hozzávetőlegesen 10 - 12 technikai hibát vétenek. Ez utóbbit levonva is igen jelentős a számú támadás marad a kapura lövésre illetve a védésre. Ha hozzáveszem, hogy a jó kapusok gyakran védenek 50 %-os hatékonysággal, akkor azt hiszem, egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez a poszt nem veszített a jelentőségéből. Sőt!

 

 

Anélkül, hogy alapos értékelést végeznénk, a jelenlegi társadalmi viszonyokról egy dolgot leszögezhetünk.  A mai világban vannak, akik kicseleznek másokat, vannak, akik mellett elhaladnak vagy elhúznak, vannak, akik átvernek másokat. Sajnos már az utóbbi  cselekvési forma is elfogadottabb olykor, mint az elhárító, a védőtevékenység. A gyerekek a pályán inkább cseleznek, inkább elfutnak a másik mellett, inkább gólt lőnek, mint elhárítják vagy  védik a lövéseket. A kapus öröme, az önmegvalósítása az elhárításon, a gól elkerülésén, a védésen alapszik. A sikeres védések adta örömérzés biztosíthatja az önindíttatást, amire ha valaki ráérez, az szívesen áll be a kapuba, akár önmagától is. Egy jó szemű vagy tapasztalt edző a posztok próbálgatása során észreveszi a gyereken ezt a fajta örömöt és inspirálhatja, sarkalhatja - de nem követelheti, nem kényszerítheti - a kapuba állásra. Az első edzőm, Szilágyi tanár úr a debreceni Péchy Mihály Építőipari Szakközép-iskolában mindenáron átlövőt akart faragni belőlem, de én  a kapuban éreztem jól magam. Úgy gondolom, hogy a kapussá válásom során a motivációs alap volt a legfontosabb, örömömet leltem abban, hogy a  lövéseket kivédtem, hogy nem tudtak gólt lőni közelről vagy távolról a kézilabdában vagy a fociban. Az edzőim szerint annak köszönhetem, hogy ezen a poszton komolyabb szintet érhettem el, hogy arra az adottságaim és a munkamorálom is megfelelőek voltak.

 

 

Sokan, sokféleképpen értelmezik a kapus tevékenységét, így a képzés formáit is. Számomra a legfontosabb elem a kapus helyezkedése és alaphelyzete. Ez a két legfontosabb terület, ahol elvi kérdés a képzés gondossága. Úgy vélem, hogy a kapura lövések hárításának alapja a megfelelő helyen való tartózkodás a helyes alaphelyzetben. Az összes többi teendő csak ezután következik. A  helyezkedés egy a labdát követő folyamatos mozgássor, ami a kaputól, a labdától való távolság behatárolását, általában a kapura lövés szögfelezőjére való érkezést jelenti oldalazással, előre - hátra haladással vállszéles terpeszben. Az alaphelyzet a test egy olyan kényelmes, stabil, biztonságos, kiegyensúlyozott, helyes testtartású pozíciója, amely ugyanakkor könnyed és a védőmozdulat indíthatóságát garantálja, hogy az ízületek  teljes szabadságfokukban, az izmok maximális hatékonysággal, a végtagok egész méretükben szerepet vállalhassanak  a védésben. Ez a két elem magába foglalja az összes fejlesztendő fizikai képességet: állóképesség, erő, gyorsaság, ruganyosság, az izomzat regenerációs képessége,  ügyesség. A kevésbé fejleszthető képességek: az értelmi, elővételezési, motivációs, mentális bázisok. Bár egy jó közegben valamilyen mértékben mindenki előrébb képes jutni.

 

 

A gyerekek életkora nagyon eltér. Van, aki még most ismerkedik a kapus poszt szépségeivel és van, aki már huzamosabb időt töltött el a kapuban. Széles a kőr, van köztük, aki ügyesebb, de nem erős és dinamikus még, van, aki dinamikus, de nem türelmes, van, aki rendkívül ügyes, de az alsó sarokra nem hajlandó lehelyezkedni - még talány számomra a miért. Van, aki lábbal szépen támadja a felületet, de a törzsizomzata nem megfelelő a karmunkához, van, akinek izommá kell alakítania a csontokat borító „anyagot”, van, aki érett mozgású, de több önbecsülésre, hitre és támogatásra, biztatásra szorul. Ami viszont a legfontosabb, hogy mindannyian figyelnek, dolgoznak, megértik a feladatokat és meg is akarják csinálni azokat. A kapus képzés egy meglehetősen hosszú út, különböző állomásokkal és mi még csak most indultunk el ezen az úton.