A BMSE női kézisei és a szurkolók az utolsó bajnoki mérkőzés után elbúcsúztatták a junior és a felnőtt csapatunk irányító játékosát, Tóth Nórikát. Ugyanis az igen tehetséges kislány a nyár közepétől Dunaújvárosban folytatja. Egykori világsztárok kezei alatt fejlődhet tovább.
Hogy az új klubjában milyen szinten folyik a képzés mi sem jelzi fényesebben, mint az, hogy a szakmai vezetést a kétszer is a világ legjobb kézilabdázójának választott Radulovics Bojána végzi, míg a vezetőedzői tisztséget Mátéfi Eszter, a válogatottunk volt szövetségi kapitánya tölti be. A váltás körülményeiről az érintettet kérdeztük.
Annak ellenére, hogy meglehetősen fiatal vagy, már elég régóta rendre kezdőként léptél pályára a felnőtt csapatunkban. Mióta kézilabdázol?
Úgy négy évvel ezelőtt, tíz-tizenegy évesen, Hajdú Magdi néninél ismerkedtem meg kézivel.
A bajnoki szezon közben már rebesgették, hogy elmész. Pontosan hol folytatod tovább?
Júliustól Dunaújvárosban, a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémián fogok kézilabdázni. Idén a pihenésre sem fog sok idő jutni, mert a néhány hét és kezdődnek a tréningek. Úgy tudom, hogy hetente nyolc edzésünk lesz…
Hogyan kerültél kapcsolatba a dunaújvárosiakkal?
A Kohász meghirdetett egy próbaedzést és játékot, ahol minden hozzám hasonló korú kézilabdát kedvelő lány lehetőséget kaphatott, hogy megmutassa atudását és tehetségét. Úgy látszik, hogy nekem sikerült meggyőznöm a trénereket, mert felvételt nyertem az akadémiára.
Hány jelentkező közül választottak ki?
Úgy harmincnyolc-negyvenen próbálkoztunk összesen. Végül tizenketten maradhattunk…
Éppen most végzel az általánosban, ott fogsz továbbtanulni is?
Igen, szeptemberben a dunaújvárosi Rudas Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskolában fogok kezdeni. Ebben a suliban van egy speciális sportosztály, amely elsősorban az aktív sportolóknak, akadémistáknak indul. Kereskedelem-marketinget, üzleti adminisztrációt, illetve nyelvet és matekot fogok tanulni magasabb óraszámban.
Nem tartasz az új, ismeretlen környezettől?
De, nagyon félek. Viszont kíváncsi is vagyok, hogy milyen lesz majd ott élni. Szerencsére a szüleim nagyon szeretnek engem és megértőek velem. Amikor kiderült, hogy felvettek, én mondtam nekik, hogy egyedül nem megyek el és inkább Újfaluban maradok. Még csak tizenöt éves vagyok és Dunaújváros roppant messze van, ráadásul a közlekedés sem egyszerű onnan ahhoz, így hétvégeken 230 km-ről kellett volna kétszer 6-8 órát utazgatnom. Apukámék azonban úgy gondolták, ez egy olyan lehetőség a számomra, amit nem szabad kihagynom, ezért úgy döntöttek, hogy mindannyian költözünk! Már a munkahelyük is megvan, anyu a kórházban fog dolgozni, míg apu ott is mentőzni fog.
Milyen lesz itt hagyni a várost és a csapatot?
Nagyon vegyesek az érzéseim. A városban és a csapatban egyaránt sok-sok igaz barátra leltem, akiket fájó szívvel hagyok itt. Bízom benne viszont, hogy nem felejtenek el és sokáig fogjuk tartani még a kapcsolatot.
Van esetleg olyan BMSE színeiben vívott meccsed, amire szívesen fogsz visszaemlékezni?
Valamennyi itt játszott mérkőzésre szívesen fogok emlékezni, legyen volt az serdülő vagy felnőtt. Minden meccs nagyon nagy élmény volt a számomra, amit a szeretett szülővárosom színeiben játszhattam.
A csapattársaid az utolsó bajnokitokon elbúcsúztattak és egy ajándékkal leptek meg. Örültél a sportcipőnek?
Persze! Nagyon meg is lepődtem, mert nem számítottam ilyen ajándékra - amit ezúton is köszönök szépen mindenkinek. De nem csak a klassz lábbelit szeretném megköszönni a csapattársaimnak, hanem ezt a négy csodálatos évet is, amit velük együtt tölthettem!