Nagyon jól sikerült, huszonöt településen hirdettük meg, végül kétezer-ötszázan jöttek el. Kevés időnk, alig három hetünk volt a szervezésre, alkalmazkodnunk kellett a Lokihoz is. A Loki erős kerettel érkezett, megtiszteltek minket azzal, hogy komolyan vették a mérkőzést, másnap még a Nemzeti Sportban is megjelent a meccs eredménye. Nagyon sokan segítettek, ráadásul a derecskei öregfiúkhoz hasonlóan a DVSC is ingyen jött el, külön köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon segített.

 

 

Körülbelül két évvel ezelőtt volt a Buzánszky Jenő nap Újfaluban, Sándor Mihály is itt volt. A Bella Costa étteremben beszélgettünk vele Szeifert Ferenc polgármester úrral, aki akkor volt a BUSE elnöke (összesen hat évig), és Sándor Mihály olyan fantasztikus anekdotákat mesélt a BUSE-ról, hogy mindenki meglepődött; soha nem hallott történeteket osztott meg velünk, látszott, valóban ismeri a berettyóújfalui futballt. Polgármester úr azonnal felkérte Sándor Mihályt, hogy írja meg a BUSE könyvet – Sándor Mihályról tudni kell, van kötődése is, édesapja itt szolgált, ő maga itt is született és ez az ötödik sportkönyve. Két év alatt el is készült a könyv – voltak nehézségeink, hiszen mindenképpen el kellett készülnie a centenáriumi ünnepségre, csak sajnos anyagi gondok miatt addig még nem adták ki. Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült, köszönet a két alelnöknek, Bokor Sándornak és Mezei Józsefnek! Háromszáz példányt nyomtak a könyvből, egyelőre kizárólag a BUSE büféjében kapható, mondhatom, fantasztikus könyv! Egy igazi berettyóújfalui csoda! 

 

 

2010 decemberében hívtak föl, hogy felmerült a nevem, kérdezték, vállalnám-e a BUSE vezetését. Aztán januárban összeült az elnökség, úgy éreztem, támogatnak, ezért elvállaltam. A legnehezebb munkát mindig a szakosztályvezető végzi, őt Kártik Józsefnek hívják. Ő van napi kapcsolatban a játékosokkal, az elnökség tagjaival, munkatársainkkal, ő intézi az egyesület ügyes-bajos dolgait – az operatív munkát igazából ő végzi. Az én legfontosabb feladatom menedzselni a csapatot, szponzorokat felkutatatni, valamint kapcsolatot tartani a játékosok és a vezetőség között - az egyesület zavartalan működtetésének feltételeit igyekszem biztosítani. A város 2011-ben 10 millió 400 ezer forintot szavazott meg a sport támogatására, ebből 2 millió 300 ezer forint jut a BUSE-nak, amihez még kalapoznunk kell vállalkozóknál, hogy minden számlát ki tudjunk fizetni.

 

 

Igény biztosan lenne, de ez elsősorban anyagi kérdés, egy jobb szerepléshez több pénz is kellene. Sajnos bevételünk nagyon kevés van, kevesen járnak – átlagban körülbelül százan - a meccsekre, ez részben betudható annak, hogy az NB III-ban nem szerepeltünk valami sikeresen, de az is látható, hogy visszaesett a futballmérkőzések nézettsége mindenhol az országban, talán Európában is. Nagyon szeretném, ha visszatérne a korábbi szépszámú közönségünk, mert csak a miénk a város legnagyobb, legrégebbi egyesülete, ahol 150 gyermek sportol!

 

 

 

Vékony Sándor kiváló tanárember lett a felnőtt csapat edzője, s a korábbi NB-s ificsapatra épülve - kiegészülve a régebbi rutinos játékosokkal - egy nagyszerű BUSE van kialakulóban. Lelkesek, ügyesek, tehetségesek – akár még dobogós helyen is végezhetünk; sőt mivel a jelenleg első Sárrétudvari nem biztos, hogy vállalja, így akár még a második helyen végezve is elérhető a feljutás. Ha lesz pénz, akkor ismét lehet NB III-as csapatunk.

 

 

Itt születtem Újfaluban, itt jártam iskolába, itt tanultam a kórházban, amikor még volt fogtechnikai laboratórium. Tíz évet lehúztam – 1983 és 1993 között - a BUSE-ban, komoly sérülésem, sípcsonttörésem volt. A gyógyászat nálunk akkoriban nem állt a helyzet magaslatán, sokat kihagytam; Maradona ugyanezzel a sérüléssel két hónap múlva már focizott, én meg egy évet kihagytam…Ez volt 1986-ban.

 

1-0 ide, aztán 11-1 – oda. Úgy volt, kezdő leszek, aztán jött Bujdosó Imre olimpiai bajnok, így ő játszott helyettem, de aztán én is beálltam az ő helyére.