Magyarország legmagasabb pontja a Kékestető, a maga 1014 méterével. Nekünk alföldi embereknek már ez is óriásinak tűnik, de a következő interjú alanya ezt megcáfolja. A berettyóújfalui születésű Szabó Sándor Béla szabadidejét hegymászással tölti és már első ilyen túrája alkalmával sikerült egy, a Kékesnél háromszor magasabb helyre feljutnia.
Kérlek, mutatkozz be, az olvasóknak! Mit tudhatunk rólad? Mivel foglalkozol?
32 éves, berettyóújfalui születésű tájépítész vagyok.
Milyen okból kifolyólag hagytad el Berettyóújfalut? Milyen gyakran látogatsz haza?
Tanulmányaim miatt kerültem Budepestre, és bár mindig is szerettem volna otthon boldogulni, letelepedni, mind a mai napig Pesten élek. Gyökeret még nem sikerült ereszteni. Ha tehetem hazalátogatok, de ez változó. Van, hogy kéthetente, van, hogy csak havonta.
Ha jól tudom, hegymászással töltöd a szabadidőd nagy részét. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető sporttal? Miért éppen ezt választottad?
A sógorom gyerekkori barátja szintén berettyóújfalui születésű, gyakorlott hegymászó, és egy találkozásunk alkalmával jeleztem neki, hogy szívesen kipróbálnám magam egy ilyen túrán. Voltaképpen minden új és extrém dolog érdekel, de a hegymászást kipróbálva rájöttem, hogy ez nagyon fekszik nekem. Azóta minden közös túrán részt veszek. Tetszik benne a megmérettetés, mert le kell győznöd a hegyet, de méginkább saját magad, és persze nem utolsó szempont, hogy mindezt olyan gyönyörű helyeken teszed, amit kevesen láthatnak élőben.
Milyen adottságok és milyen felszerelés szükséges ehhez a sporthoz? Soha nem volt például tériszonyod?
Egy kis tériszony mindig van. Attól függ, milyen mélység van alattad és mennyire biztonságos, ahol éppen állsz. Azt mondják, hogy a mászáshoz 30% fizikai és 70% szellemi felkészültség kell. Tulajdonképpen bárki képes rá. Igazából agyban dől el az egész, hogy végig tudod-e csinálni. A felszerelés legfontosabb része a jó bakancs. Anélkül nem szabad nekiindulni nagyobb túráknak. A többi kiegészítő vagy a biztonságosabb mászást, vagy a komfortot szolgálja.
Milyen magasra értél fel eddig? Milyen helyeken jártál már a világban? Van-e álmod, ahova mindenképp (f)el szeretnél jutni?
Mivel idén tavasszal kezdtem ezt a sportot, kifejezetten hegymászási céllal kevés helyen jártam. Az első magashegyi mászásom egyben a legmagasabb hegyem is volt a Grossglockner, Ausztria legmagasabb csúcsa 3798 méter magas. Ezen kívül idén több hegyet is megmásztunk: Horvátországban az Észak-Velebit Nemzeti Parkban, Montenegróban a Prokletije, valamint a Durmitor Nemzeti Parkban, legutóbb pedig Szlovéniában a Triglav Nemzeti Parkban. Az utóbbi két helyszínre mindenképpen szeretnék visszatérni, és persze érdekel minden új kihívás.
Tudjuk, a hegymászás nem egy veszélytelen sport. Kerültél-e valamikor kritikus helyzetbe, esetleg történt-e már veled baleset hegymászás közben?
Szerencsére eddig még nem volt semmi baj, de tény, hogy mászáskor mindig nagyon körültekintőnek kell lenni. Amikor az ember kezd elfáradni, hajlamos hibákat elkövetni, ezért olyankor még veszélyesebb a dolog.
Szüleid, közeli hozzátartozóid hogyan viselik ezt a "szerelmet"?
Van bennük egy egészséges aggódás. Eleinte volt némi ellenérzésük is, de már megszokták a dolgot, sőt bizonyos szempontból büszkék is rám.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most barátkoznak a hegymászás gondolatával?
Vágjanak bele, de semmiképp se egyedül, és mindenképp olyan emberrel menjenek, akiben megbíznak, és rendelkezik némi rutinnal a témában.
Gondoltál-e arra, hogy valamelyik más veszélyes sportba is belekóstolj? Van esetleg más hobbid is?
Régi álmom a búvárkodás, de annak a költségei szerintem jóval nagyobbak a hegymászásénál, ha csak azt nézzük a felszerelésen túl, hogy jóval messzebb kell elutazni, hogy hódolhassunk neki.