Fotók: berettyohir.hu
Szilágyi Péter három évtizedig (1983-2013) volt a Városi Zeneiskola vezetője, ám mindannyiunk fájdalmára az igazgató-karnagy tavaly távozott az élők sorából. 2013. augusztus 15-én új vezető került az intézmény élére – ismerjék meg Törő Ferencet, akinek segítségével betekinthetünk a zeneiskola mindennapi életébe.
Kérem, mutatkozzon be néhány mondatban a Berettyóhír olvasóinak!
Törő Ferencnek hívnak, nős vagyok, a feleségemmel és két gyermekemmel Debrecenben élek. 1984-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ütőhangszer szakán diplomáztam, 1985-ben szolfézsből is megszereztem a diplomát, majd 2011-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Közoktatás vezetői szakát végeztem el.
Sok egyéb végzettsége mellett rendelkezik még kórusvezetői és könnyűzenei C-kategóriás működési engedéllyel is. Hogyan került a zenei pályára? Mely hangszerekkel került kapcsolatba?
Ez egy érdekes történet, a zeneiskolai évek alatt ugyanis még zongorázni tanultam. Sajnos zongorára helyhiány miatt nem vettek fel. Fölajánlották, hogy az ütő illetve a fagott tanszakon van még lehetőség a zenei pálya folytatására. Végül az ütő tanszakot választottam. Akkori zongoratanárom Fábry Zoltánné látta bennem a tehetséget és biztatott, hogy ütősként is remek zenész válhat belőlem. Erről a szüleimet is meggyőzte, így eldőlt a sorsom és 1977. szeptember 1-től már a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola büszke ütőhangszer szakos diákja lehettem. Akkor még nem tudtam, hogy milyen széles skálája van az ütőhangszereknek. Mindig is vonzódtam a dobokhoz, a közép-és főiskolai évek alatt egyre jobban megszerettem az ütőhangszerek sokszínűségét, részletgazdag csodálatos világát, széles arzenálját. Ezt a ragaszkodást nagyban köszönhetem a főiskolai tanáromnak, akinek a példaértékű pedagógiai és szakmai munkássága mindig is nagy hatással volt rám. Vrana József tanár úr tanítási módszereit a mai napig folyamatosan alkalmazom a munkám során. Szintén neki köszönhetem, hogy négy éven keresztül tagja voltam a Debreceni Ütőhangszeres Együttesnek (DÜHE), amely a 80-as évek közepén országos hírnévre tett szert.
Ha jól tudom, régóta tanított, tanít Berettyóújfaluban.
Igen, 1983-ban még végzős főiskolásként rész-, majd 1985 óta mint kinevezett egész állású pedagógus tanítottam, tanítok Berettyóújfaluban. 1998-ban úgy hozta az élet, hogy egy ideig más területen dolgoztam mint vállalkozó, de 2004-től ismét a zeneiskola tanára lettem. A munkám Berettyóújfaluhoz köt, hétköznapokon reggel tíztől este hétig itt dolgozom, olykor hétvégén is kijövök a zenekari próbákra, fellépésekre, ünnepségekre. Gyakorlatilag itt élem az életemet.
Mint magánembert kérdezem: milyen zenét hallgat? Van kedvenc zenei stílusa?
A zenehallgatás számomra nagyon hangulatfüggő, az igényes könnyűzenét is kedvelem a komolyzene mellett. A romantikus stílus áll hozzám a legközelebb.
Hogyan kell elképzelni a zeneiskola mindennapi életét? Kalauzoljon el minket egy kicsit a kulisszák mögé!
11 tantermünk van, sajnos az ütőterem már hosszú ideje jelentős felújításra szorul, a helyettes kolléganőmmel folyamatosan keressük a pályázati lehetőséget a kivitelezéshez. Van egy kicsi, a függönyök elhelyezkedése miatt színház jellegűnek tűnő hangversenytermünk, melyet két tanterem összenyitásával tudunk megoldani, így a fúvószenekar próbái is kényelmesebbek. Az összenyitás után lehetőségünk van kisebb házi hangversenyek és tanszaki koncertek megrendezésére is. A „koncertterem” befogadóképessége legfeljebb ötven fő. Az iskola falai között 1968 óta szól a muzsika; úgy gondolom, a zeneiskolának van egyfajta presztízse, a jó hangulat, a kellemes légkör miatt mindig szívesen jönnek hozzánk a gyerekek.
Hány diák tanul az intézményben?
Az iskola maximális létszáma 286 tanuló, a jelenlegi tanévben 282 gyermek tanul nálunk. Berettyóújfalu mellett a környező településékről, így például Szentpéterszegről, Váncsodról, Furtáról, Komádiból és Gáborjánból is vannak tanítványaink. A 15 pedagógusunk közül csak ketten berettyóújfaluiak, a tantestület nagy része Debrecenből jár ki tanítani.
Melyek egy adott év legfontosabb eseményei?
Például a zenei világnap, október 1-jén mindig megemlékezünk a zenéről, zenészeinkről, ez egy kiemelt eseményünk. Mindig elsöprő sikert könyvelhetünk el a márciusban rendezendő tanári hangversenyeinknek - a zenét szerető, a zenéhez értő közönséget célozzuk meg ezzel a koncerttel. Áprilisban kerül megrendezésre az „Év hangszerese” c. megmérettetés, ilyenkor külsős zsűri értékeli a diákokat. Idén előttünk áll még a karácsonyi hangverseny, amelyet december 20-a környékén szoktunk tartani, s minden évben évzáró hangversennyel fejezzük be a tanévet. Rengeteg egyéb fellépésünk is van, szívesen teljesítjük a felénk érkező igényeket.
Szinte minden jelentősebb városi rendezvényen találkozhatunk a zeneiskola tanulóival, hallhatjuk színvonalas műsorukat.
Igyekszünk eleget tenni a városi, múzeumi, könyvtári és egyéb felkéréseknek. Valóban, idén is volt már néhány fellépése a zenekarnak. A Szélsőérték Természetbarát Kulturális Találkozón térzenét adtunk a főtéren, jártunk a Berettyószentmárton táblaavatón, a váncsodi Őszköszöntő fesztiválon, s a XVII. Bihari Számadó napokon is szerepelt a zenekar. Emellett a zeneiskola tanárai és tanulói több alkalommal léptek fel egyéb kulturális rendezvényeken.
Hogyan képzeli el a Városi Zeneiskola jövőjét?
A tantestülettel, a helyettes kolléganővel és az iskola titkárral a munkakapcsolatom harmonikusnak mondható, ez reményt, erőt, bátorságot és hitet ad a zeneiskola feladatainak, küldetésének, hosszú távú céljainak megvalósításához. Szilágyi Péter zenekari, igazgatói munkája példaértékű volt, erkölcsi kötelességem megőrizni s továbbvinni a szellemi örökségét. Célom továbbra is a zene népszerűsítése, a kultúrára, művészetekre fogékony, koncertlátogató generáció fölnevelése, ami egy kiegyensúlyozott fenntartói és önkormányzati kapcsolattal megvalósítható.
Végezetül egy Kodály idézet: „A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.” (Kodály Z.)
