Folytatjuk a pedagógusokat bemutató sorozatunkat, ezúttal Papné Bói Annát, a Bessenyei György Szakközépiskola tanárát ismerhetik meg.
Miért ezt a pályát választotta?
1992 májusában áldott állapotba kerültem - július elsejére már az is kiderült, hogy két kisbaba jelentkezett be az életünkbe. Előbb a kismamaságról olvastam, aztán a gyermeknevelésről. Rájöttem, annyira érdekel ez a téma, hogy szívesen tanulnám hivatalosan is. Mire elvégeztem az iskolát már biztosan tudtam, hogy neveléssel akarok főállásban foglalkozni.
Bejöttek az elképzelései?
Nagyon. Sokkal többet kaptam, mint amit valaha reméltem. Igaz, folyamatosan tanulok, mert szeretnék egyre jobban teljesíteni, s így nagyon érdekes az életem.
Hogyan került a mostani iskolájába?
2002 júniusától az Arany János Gimnáziumban dolgoztam. Nagyon szerettem azt a munkát is, hét évig dolgoztam a kollégiumban nevelőtanárként. Közben elvégeztem az egyetemet, mert nagyon vágytam arra, hogy szaktanárként napközben tanítsak, hiszen a nevelőtanárok délutáni, esti és éjszakai munkája épp a számomra legfontosabbtól, a családomtól szakított el hetente négy-öt napra. 2009. július 17-én hirdették meg a Bessenyei György Szakközépiskolában a pedagógia szakos középiskolai tanár munkakört; megpályáztam, és legnagyobb örömömre meg is nyertem. 2009. augusztus 25. óta dolgozom itt.
Hivatásnak tartja a tanítást?
Egyértelműen. Dr. Bagdy Emőke professzorasszony mondta, hogy neki a pszichológia a passiója, a passziója és a professziója. Nekem is ilyen a pedagógia.
Megbecsültnek érzi magát, mint pedagógus?
Igen. Jól kijövök a gyerekekkel, jó hangulatúak az órák, és gyorsan telik az idő. Ez a „megbecsültség érzésem” egyharmadát vagy felét adja. Elfogadnak a munkatársaim is, szívesen járok ki dolgozni, és néhány új barátságot is kötöttem. Ez a másik egyharmad, vagy egynegyed. Számomra az is nagyon fontos, hogy folyamatosan tudok fejlődni a munkámban, ami az iskola vezetőségének is köszönhető, hiszen a feladatokat, megbízásokat, lehetőségeket a vezető osztja ki. Ezzel egésszé válik a dolog, de inkább spirálhoz hasonlít, mint körhöz, mert a részek összeadódnak, hatnak egymásra, és az olyan szerencsés esetben, mint az enyém, egymást erősítik.
Mi tartotta ezen a pályán?
A lelkesedés. Óriási lehetőségek vannak a nevelésben. Megfelelő hozzáállással két generáció alatt komoly előrelépéseket tehetnénk az életünk javításában. A katedra egy meghatározó hely, mert amit délelőtt hall a gyermek az iskolában, azt - jó esetben - este megbeszéli a család. Hozzájárulni egy másik ember fejlődéséhez nagy megtiszteltetés. Hozzájárulni egy csoport vagy közösség formálásához pedig napról napra elhívás, amit néha kihívásnak érzek, de ezzel együtt is vonzó.
Hol tanult korábban?
2004 szeptemberétől 2008 májusig a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karának Neveléstudományi Tanszékén pedagógia szakos bölcsésznek és tanárnak. A szakdolgozatom címe: Gyermekvédelem a közoktatásban. A tanári szakdolgozat címe: A pedagógia tanításának gyakorlati tapasztalatai. Gyakorlati helyeim a Bessenyei György Szakközépiskola és Arany János Kollégium voltak. 2007 októberében szociális szakvizsgát tettem gyermekvédelmi szakellátásból a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán. Egy évig tanultam tehetség- és képességfejlesztést is a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karának Pszichológia Intézetében. Azt megelőzően - 1998 szeptemberétől 2002 júniusáig - a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karán tanultam szociálpedagógiát. Szakdolgozatom címe: Személyiségzavarok egy szociálpedagógus-jelölt szemével. Gyakorlati helyeim: Arany János Gyermekotthon, József Attila Általános Iskola, 10-es óvoda, Családsegítő Szolgálat, Munkaügyi Központ, az Arany János Gimnázium Szabó Pál Kollégiuma. Van pszichológusi asszisztens végzettségem is, amit szintén a Bölcsésztudományi Kar Pszichológia Intézetében tanultam. Érettségizni pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Intézetben érettségiztem Debrecenben.
Mit szeret legjobban a munkájában?
A tanulókkal való munkát. Amikor megértenek összefüggéseket, együttműködőek és aktívak a diákok.
Milyen plusz elfoglaltságokat jelent a tanítás?
Én nagyon sokat olvasok, évente néhányszor képzéseken, tréningeken veszek részt. Fontosnak tartom az önfejlesztést és az élethosszig tartó tanulást. Ezek azonban a hobbijaim is, így regenerálódom.
Mit szól az új köznevelési törvényhez? Milyen változásokat vár a törvény életbe léptetésétől?
Már a címe felkelti az érdeklődést, hiszen korábban közoktatási törvényünk volt, most köznevelési lett. Várakozó állásponton vagyok. Tudjuk jól, hogy száz sebből vérzik a közoktatás, és szükség van a változtatásokra, de én nem tudom megítélni, hogy ezek a módosítások megfelelőek lesznek-e. Ez az oktatáspolitikusok kompetenciája, az én dolgom a tanítás és - fegyelmezett közalkalmazottként - a törvényben foglaltak betartása. Néhány év múlva már lesz tapasztalatunk erről, talán érdemes addig várni a véleménnyel.
Változtatta-e a tanítási módszereit a pályája kezdete óta?
A változás az Élet egyetlen állandósága, így aki az áramlatban akar élni, tudatosan vállalja a változást. Ráadásul a tanítás egy több tényezős interaktív kapcsolat, amiben a rugalmasságnak fontos szerepe van. Változnak a gyerekek is, videojátékokat, számítástechnikát használnak.
Mérő László szerint a mai gyerek már nem a homo sapiens, mint a mi generációnk, hanem a homo informaticus. Az ő közös élőhelyük a világháló, fejlettebb az érzékelésük, és nagyobb az információszükségletük. Ehhez igazodni kell, ha eredményt akarunk elérni. Én több módszert használok, és váltogatom azokat. Tanítok frontálisan, sokat használjuk a tanórákon a kooperatív tanulási módszereket, évente 1-2 projekt megvalósításán is dolgozunk, és naponta használjuk az aktív táblát, az informatikát.
Mik a jövőbeli tervei?
Pillanatnyilag tanárként nagyon elégedett vagyok azzal, ami van, a jövőben ezt szeretném szinten tartani. Osztályfőnökként a bukásmentes osztály a nagy álmom, remélem, a most
tizedikes osztályom eléri ezt a „címet.” 2012. január elsejétől az igazgatónő megbízott az Oktatás Szakmacsoport vezetésével. Ezzel kapcsolatban három új terv is foglalkoztat. A legfontosabb az lenne, hogy szerezze vissza a szakmacsoport azt a népszerűségét, ami évtizedeken keresztül jellemezte. Ez valószínűleg egy több éves, jól felépített, kitartóan következetes munkával valósítható csak meg. 2008 óta képzünk érettségire épülő képzésben kisgyermekgondozókat, nevelőket. Ez egy gyönyörű szakma, ami egyre több fiatalt vonz más iskolákból is. Jó lenne, ha ezt az érdeklődést meg tudnánk tartani. Még a gimnáziumban dolgozva belekezdtünk néhány szociális és életviteli kompetenciát fejlesztő programba, ezeket most szakmacsoport-vezetőként újra lehet aktualizálni az ahhoz kedvet érző tanulókkal. Ennek az öt dolognak a megvalósítása tölti ki a következő évek terveit.
