Sorozatunk - melynek célja városunk minden oktatási intézményéből 1-1 pedagógus bemutatása - harmadik részében Tóth Erzsébetet, a József Attila Általános Iskola, Egységes Pedagógiai Szakszolgálat munkatársát kérdeztük hivatásáról, a gyerekekhez való viszonyáról és a tanítási módszereiről.
Miért ezt a pályát választotta?
Az érettségi után a hat éves unokahúgom miatt jelentkeztem a Tanítóképző Főiskolára Debrecenbe. Akkor jöttem rá, hogy szeretek ezzel a korosztállyal foglalkozni.
Bejöttek az elképzelései?
Szerencsésnek érzem magam, hogy annak idején így döntöttem. A kicsik igénylik a törődést. Egész napjukat az iskolában töltik, második édesanyjuknak tekintenek. Minden kedves szóra, minden simogatásra ők is szeretettel válaszolnak.
Hogy került ebbe az iskolába?
Ide jártam gyerekkoromban, majd a kötelező tanítási gyakorlatot is itt töltöttem. Az akkori igazgató, Kapornai András kérésére jöttem vissza immár pályakezdőként az első osztályba tanítani. Az ő jelszava volt, hogy egy jó tanítónak elég egy tábla meg egy kréta - ez örök érvényű igazság, de az eltelt huszonkilenc évben nagyon sok minden megváltozott itt. Két évvel ezelőtt újították fel az iskolát, informatika termekkel, két nyelvi laborral, a felzárkózást segítő csoportszobákkal bővítették. Az új tornacsarnokkal együtt ma már két teremben sportolhatnak a gyerekek. Munkánkat több számítógép, projektor és nyolc tanteremben digitális tábla is segíti. A kicsik és nagyok szórakozására játszóteret, aulát, tágas könyvtárat is építettek.
Hivatásnak tartja a tanítást?
Mindenképpen hivatásomnak tekintem, mert a tanulóknak nemcsak az értelmi képességeikkel foglalkozom, hanem a lelkükkel is. A gyermek személyiségének fejlesztése a tanításnál sokkal fontosabb. Fél órával a munkaidőm kezdete előtt az osztályban vagyok, mert sokan korán érkeznek. Nem nézem az órámat délután, lesve a munkaidőm végét, mert síró gyereket nem hagyok magára az ügyeletben. Emellett szabadidőmben is a szülők rendelkezésére állok. Hiába hívtak más munkahelyre, nem mentem el, pedig néha ez is megfordult a fejemben.
Megbecsültnek érzi magát, mint pedagógus?
A tanítványaim, a szülők és a munkatársak megbecsülését nap mint nap érzem.
Mi tartotta ezen a pályán?
Például az a ma már 35 éves fiú, aki néhány évvel ezelőtt utánam szaladt az utcán, mert meg akarta nekem mutatni a kisfiát. Az az egyetemista lány, aki a buszról puszit küldött. A gimnazista, aki tíz éve minden névnapomon megjelenik a termemben egy tábla csokival. Az édesanya, aki örömmel újságolta a minap, hogy a fiával kiszámolták, éppen első osztályt kezdek, amikor az unokája iskolás lesz. Boldog vagyok, hogy akár évtizedekkel később is emlékeznek rám, az első tanító nénijükre.
Mit szeret a legjobban a munkájában?
Már közel három évtizede lenyűgöz, amit egy év alatt képesek megtanulni a gyerekek. Szeptemberben még egy álló egyenest sem tudnak rajzolni, májusban pedig már 7-8 betűs szavakat írnak gyöngybetűkkel. Az első napon még egyetlen betűt sem ismernek, a tanév végére pedig fél-egyoldalas szöveget olvasnak és értelmeznek.
Milyen plusz elfoglaltságokat jelent a tanítás?
A tanítási órákra készülni kell. Természetesen a saját tapasztalatomra építek a munkám során, de minden osztály más, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezen felül ott van még a javítás, a szöveges értékelés, a tanításon kívüli programok szervezése, pályázatok írása, továbbképzések, stb.
Mit szól az új köznevelési törvényhez? Milyen változásokat vár a törvény életbe léptetésétől?
Mindenképpen több változást hoz, de pontosan még nem tudjuk, mik lesznek azok és mikor lépnek érvénybe.
Változtatta-e a tanítási módszereit a pályája kezdete óta?
Természetesen. A jelenlegi a negyedik olvasástanítási módszer, amit kipróbáltam. Ezt szeretem a legjobban, mert ezzel szeptemberben és októberben még csak az olvasás-írás előkészítése folyik. Így egy igen hosszú átmeneti időszakot biztosítunk az elsősöknek arra, hogy problémamentes legyen az iskolába lépésük.
Mik a jövőbeli tervei?
Alig várom, hogy régi tanítványaim gyermekeit is taníthassam. Távolabbi terveim közül a legfontosabb, hogy 15 év múlva, egészségesen, immár nyugdíjasként, csak és kizárólag a saját családomnak élhessek.
