artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

Városunk pedagógusait bemutató sorozatunk második részében Makra Erzsébettel, a Hunyadi Mátyás Tagiskola tanárával ismerkedhetnek meg.

 
Miért választotta a tanári pályát?
 
Évekig kézilabdáztam, s a sport szeretete késztetett arra, hogy ezzel kellene foglalkoznom, így felvételiztem a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola testnevelő-tanító szakára.
 
Bejöttek az elképzelései?
 
Azt mondanám, hogy szertefoszlottak az elképzeléseim. Talán az első 5 év volt a legszebb a pályán, azóta egyre nehezebb. Most már nem minden tanuló hálás, „sőt”. Szerintem minden pedagógus kollégám nevében mondhatom, hogy minden nap küzdelem: érzelmileg, anyagilag, stb.
 
Hány éve dolgozik a mostani iskolájában?
 
Álláshirdetés alapján jelentkeztem 1994-ben, és azóta is itt dolgozom. Nem tudom, máshol hogy van, de itt a kollektíva valami csoda. Közhelynek tűnhet, de mi tényleg egy nagy család vagyunk. Mindenben segítjük, kiegészítjük egymást, legyen ez szakmai, magánéleti dolog. Akkor még 170 gyermek járt ide, a mai napon már 211. Büszke vagyok arra, hogy októberre minden gyermek nevét tudom, és tényleg megismerem őket, ez a legnagyobb előnye annak, hogy viszonylag kis iskola vagyunk.
 
Hivatásnak tartja a tanítást?
 
Aki nem érez hivatástudatot a szakmája iránt, nem akar mindig jobbá válni (és ezt nemcsak a mi szakmánkra értem), az gyorsan változtasson, mert anélkül minden perce elpocsékolt idő. Én véletlenül lettem pedagógus, nem szerepelt a gyerekkori álmaim között, mégis próbáltam, próbálom a legjobbat kihozni belőle.
 
Megbecsültnek érzi magát, mint pedagógus?
 
Egyszerűen is válaszolhatok erre: nem. De ez igazságtalan lenne azokkal a gyerekekkel és szülőkkel szemben, akik miatt még megéri ezt csinálni - már nagyon kevesen vannak. Úgy dolgozni, hogy a fizetés nem elég a lakáshitelre, úgy dolgozni, hogy semmiféle eszköz nincs a kezünkben a gyerekek megfékezésére, nagyon nehéz. Azt gondolom, hogy a megbecsülés mindenképpen e két dolog „rendbe tételével” kezdődhetne el. Bár azt már nem érem meg, amikor a pap, az orvos és a tanár lesz a legtiszteletreméltóbb ember egy városban.
 
Mi tartotta ezen a pályán?
 
Sok lehetőség nem is lenne jelen helyzetben változtatni, sőt pályán maradni is csak úgy lehet, ha több lábon állsz. Persze vannak nekem is rossz napjaim, amikor hátat fordítanék az egésznek; de mindig vannak szempárok, mondatok, szavak, amik azt mondatják velem: ugye, hogy érdemes?
 
Hol tanult korábban?
 
Komádiban születtem, így általános iskolai tanulmányaimat is itt végeztem. Középiskolában a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán tanultam. Diplomámat a Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán szereztem Békéscsabán. Jelenleg pedig a Debreceni Hittudományi Egyetem angol műveltségterületén vagyok másodéves hallgató. 
 
Mit szeret a munkájában?
 
A gyerekeket elsősorban, másodsorban azt, hogy két nap soha nem egyforma. Nem monoton, gépies, minden gyerkőc más és más, tényleg jó azt látni, hogy megtanult tőled valamit. Mindenkinek a saját tantárgya a legfontosabb, nekem természetesen a testnevelés. A testnevelés-tanítás előnye elsősorban az, hogy a gyerekek nagy többsége imádja, hiszen itt nem kell tanulni, sőt házi feladat sincs. Ez az a tantárgy, ahol azoknak a gyerekeknek is sikerélményük lehet, akik más területen nem a legjobban teljesítenek.
 
Milyen plusz elfoglaltságokat jelent a tanítás?
 
A versenyek, versenyre való felkészítések mind plusz feladat. Sok ember fejében úgy él a pedagógus, mint aki négy-öt 45 perces egységekből áll, becsengetéstől kicsengetésig. Na, ezt kellene már szertefoszlatni a fejekben! Örökösen megkapjuk, élvezhetjük a nyári-téli-tavaszi szünet előnyeit; ezt a lehetőséget is megragadom arra, hogy elmondjam: mi is szabadságon vagyunk, azzal az apró különbséggel, hogy mi pedagógusok csak ilyenkor vehetjük ki.
 
Mit szól az új köznevelési törvényhez? Milyen változásokat vár a törvény életbe léptetésétől?
 
Pontról pontra értelmezni a törvényt nem lenne elég az oldal, de egy-két pontot szívesen kiemelnék. A 16 éves tankötelezettséget helyesnek tartom, azt gondolom, hogy azok a gyerekek, akik 16 évesen nem képesek befejezni (kivétel persze, ha tőle független ok miatt) 8 osztályt, semmi keresnivalójuk nincs tőlük fiatalabbak között. Sok fórumon az ő érdekeiket védik, azzal érvelve, hogy kikerülnek az oktatási rendszerből. Azokról kevesebbet hallunk, akiknek el kell viselni egy 16 évest például egy hatodikos osztályban, akiknek persze minden más fontosabb, mint a tanulás. A 32 óra bevezetését is üdvözlöm az eddigi 22-vel szemben. Legtöbbünk ennél is több időt tölt el a munkájával. A heti 5 óra testnevelésről pedig: hát nem ez egy testnevelő álma? Érdemben ez az az óraszám, ahol már látványos sikereket lehet elérni a tantárgyon belül, valamint a gyerekek nagy többségének csak ez az egy lehetősége van a rendszeres mozgásra. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a törvényből kimaradt a fejlesztő osztályok bevezetése, ahol a mentálisan sérült tanulók hatékonyabban tanulhattak volna. Nagy szükség lenne a pedagógus és a pedagógus munkát segítő személyek alkalmazására is minden iskolában, segítve a hatékonyabb munkát. Az életpályamodell pedig röviden: meseszerű.
 
Változtatott valaha a tanítási módszerein?
 
Hát persze, hogy változtattam, évről-évre, osztályról-osztályra. A frissítés és a változtatás jót tesz nekem is és a tanulónak is. Minden gyerek más és más. A mai villanó reklámok világában abszolút nem lehet tradicionális módon tanítani. Mindenben és mindig naprakészek kell legyünk, s meg kell újulnunk. Lépést kell tartanunk a gyerekekkel és a technikákkal.
 
Jövőbeni célok?
 
Elsősorban sikeresen be kell fejeznem főiskolai tanulmányaimat, ha ez megtörténik, már a két legkedvesebb dologgal foglalkozhatok: sport és angol nyelv. Szeretném ezt úgy tenni, hogy nem kell napi gondokkal küzdenem, mert akármennyire is szeretem a szakmám, az első helyen a családom áll. A férjem, a fiam, akiknek szeretném a legtöbbet, legjobbat nyújtani.
 

You have no rights to post comments