|
Boldogtalanságban
Nagyon nehéz élni
Szeretni, nevetni,
Önfeledtnek lenni.
Pedig a gyermeknek
Ez a küldetése,
Hogy ragyogó lénye,
Más létét segítse.
Ezért jövünk sírva,
Küszködve világra,
Fényt és reményt hozva
Egy kicsiny családba.
|
|
|
Ezért hát anyukák
Fontos a boldogság,
Mert az árnyékunkat
Gyermekeink hordják.
Ne tegyünk oly nehéz,
Súlyos terhet rájuk
Melytől megroppanhat
Gerincük, bordájuk!
Hisz egy ilyen törés
Nagyon tud ám fájni
Boldogtalanságért
Sokat kell fizetni.
|
Tanulj meg hát kérlek,
Boldog ember lenni,
Az életre mindig
Hálával tekinteni!
Mosolyogni, hinni,
Teljes szívvel élni,
Bizalommal telve,
Békességben lenni!
Tiszta szívből adni
Jó szót, tiszteletet,
S bármit, ami neked
Felesleges lehet.
|
|
Mert a kisgyermeked
Látva az életed
Átveszi majd tőled
Ezt az örökséget,
S görgeti azt tovább,
Amíg felnőtté lesz.
Felnőttként aztán majd
Sorsor választ ő is.
Vagy viszi a terhet
Nehezen, küszködve,
Vagy átírja sorsát
Boldogan, nevetve.
|
Mert aki átírja
A nehéz részeket
Annak a gyermeke
Boldogabban élhet.
S annak, akinek
Boldog a gyermeke,
Boldog a családja,
S könnyebb az élete.
Mert egy boldog gyermek
Áldás és szeretet,
De innen már tudod,
Már meséltem neked.
|
Bói Anna © 2023.01.07.
A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva.
