2020. február 18-án a Biharországi Esték rendezvénysorozat keretén belül - hatalmas érdeklődés mellett - a Kari Sándor által készített, közel 20-30 éves videófelvételek segítségével emlékeztünk vissza Erdélyi Gáborra, Fehér Istvánnéra és Soltész Kálmánnéra, akik Berettyóújfalu és Bihar életében jelentős szerepet töltöttek be, alakították városunk kulturális, oktatási életét. KÉPGALÉRIA
"Gabi bácsi" Nagyváradról származott, ott járt elemi iskolába, majd Nagykőrösön tanítóképző intézetbe, és 1939-ben kapott tanítói oklevelet. Berettyóújfaluban kezdte nevelői pályáját, de nem sokáig dolgozhatott, mert a világháború közeledtével behívták katonai szolgálatra. Mint érettségizett embert, hamarosan tiszti iskolába küldték. Zászlósként szolgált a második világháborúban az orosz fronton 1943-tól 1945 tavaszáig. Akkor fogságba esett, ahonnan jó néhány év múlva eléggé legyengülve tért haza Berettyóújfaluba. De szerencséjére nevelői hivatását ott folytathatta, ahol kezdte, vagyis ahonnan elszólították katonának, az 1. számú iskolában.
Berettyóújfaluban minden évben kiosztják az Erdélyi Gábor-díjat a város kultúrájáért és művelődéséért végzett munkáért. Az elismerést először posztumusz maga a névadó kapta meg 2000-ben. Rangos kitüntetésnek számít e helyi alapítású közművelődési díj, már csak azért is, mert a legtöbb kitüntetett személyesen ismerte a névadót. Erdélyi Gábor születsénének 100. évfordulója alkalmából a 2020-as év Erdélyi Gábor emlékév.
A Berettyóújfalu város kitüntetéseiről szóló önkormányzati rendelet szerint Erdélyi Gábor-díj kitüntetés annak a Berettyóújfaluban élő és alkotó személynek, illetve működő csoportnak adományozható, aki, illetve amely tevékenységével a város kulturális életét gazdagította, vagy a közművelődés területén szolgálta, szolgálja az itt élőket.
Van két fontos kulturális objektum Berettyóújfaluban, amelynek alapkövét, jelképes értelemben, ő tette le. Az egyik a zeneiskola, a másik a Bihari Múzeum. Erdélyi Gábor életéről, munkásságáról további részletek olvashatók a Benedek László nyugdíjas igazgatóval - a napkeletnepe.hu oldalon - készült interjúban.
Fehér Istvánné, született Amirás Ilona (1911. július 22. - 2002. május 15.) A berettyóújfalui Toldi Miklós Általános Iskola igazgatója volt 21 éven át. Mezőbikácson született, ahol édesapja jegyző volt. Tanulmányait befejezve több vidéki iskolában tanított; pl. Gyomaendrőd, Komádi, majd házasságkötése után Nagyváradra került férjével együtt, Fehér Istvánnal, aki kiváló felkészültségű magyar-történelem szakos tanár volt. 1944-ben kerültek Berettyóújfaluba két kisgyermekükkel. 1948-tól Fehér Istvánné vette át a református elemi iskola irányítását férjétől, sőt a Toldi Miklós névválasztást is ő javasolta. 1971-1975 között nyugdíjazásáig a gyermekvárosban, majd 1995-ig a szakmunkásképzőben és a dolgozók iskolájában tanított.
1955-ben az oktatás-nevelés terén elért kitűnő eredményeiért a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a "kiváló tanár" címet adományozta, 2001. óta Berettyóújfalu város díszpolgára.
Fehér Istvánné pedagógus, iskolaigazgató tiszteletére is díjat alapított Berettyóújfalu Város Önkormányzata. Fehér Istvánné-díj kitüntetés annak a személynek adományozható, aki kiemelkedő pedagógiai tevékenységet végez, vagy végzett valamely berettyóújfalui óvodában, általános iskolában, illetve középiskolában. Tanulói eredményesen szerepelnek tanulmányi, szakmai, sportversenyeken, vagy valamely művészeti ágban. Nevelői, oktatói munkájával pedig hosszú időn keresztül példát mutat a felnövekvő nemzedéknek.
Soltész Kálmánné Szathmári Erzsébet 1912. május 9-én született Nagyváradon. Már a 30-as években versei, novellái jelentek meg helyi folyóiratokban. 1939-ben ment férjhez. A II. világháború a családot Budapestre sodorta. A háború után férjét Berettyóújfaluba helyezték, s azt remélték, hogy Várad visszatér és hazamehetnek. Nem így történt, ezért itt telepedtek le.
Családja és munkahelye mellett gyakran vett ecsetet a kezébe. A festészettel 1954 óta kezdett foglalkozott, nem tanulta a festést, éveken keresztül másolt, így alakult ki színvilága, amit magáénak tartott, nem utánzott senkit. 1984 óta pasztellel próbálkozott, ez annyira a szívéhez nőtt, hogy az olajon kívül már édes gyermekének tekintette. Első kiállítása 1988-ban volt a Szabó Pál Kollégiumban, ám később képei eljutottak Budapestre, Szegedre, Hajdúszoboszlóra, Debrecenbe is. Több alkalommal vett részt alkotótáborokban: Hencidán, Keszthelyen, Tokajban is. 1996-ban a Nemzetközi Vasutas Képzőművészeti kiállításon egy pasztell munkája aranydíjat nyert, majd Vácon ugyanabban az évben, országos kiállításon, egy pasztell munkája II. díjat, míg olajkategóriában egy negyedik díjat kapott.
Sok egyéni kiállítása volt városunkban és Újfalu környékén is. Erzsike néni a nyugdíj mellett 20 évig dolgozott a bíróságon, ám mindig aktív életet élt: festett, gondozta a kertjét, vezette a háztartást, tornázott, nyugdíjas rendezvényekre járt, verseket mondott.
Rendszeresen emlegette, hogy 100 évig szeretne élni, azonban 2002-tõl egészsége megromlott, s 2007. július 18-án, 95 évesen elhunyt.
