/Az íráshoz mellékelt archív fotó megjelent 1913. december 7-én a Tolnai Világlapjában/
Berettyóújfalu történelmi hagyományaihoz minden korszakot tekintve nagyban ragaszkodik. Köztereink, épületeink, intézményeink és civil közösségeink is hordozzák mindazok emlékét, akik az adott közösség, vagy akár az egész város tekintetében jelentős eredményeket mutattak fel. Ezért is nagy öröm, amikor egy-egy korábbi jeles berettyóújfalui polgár emlékezete valami miatt elevenebbé válik. Kerekes Gyula neve leginkább a város egyik utcájának névadójaként van a köztudatban. A Város Napja alkalmából megrendezett ünnepi testületi ülésen körünkben köszönthettük Kerekes Emesét, valamint Sztelekné Szoboszlai Csillát, Kerekes Gyula dédunokáit, akik nem mindennapi ajándékot hoztak városunknak! De hogy ki is volt Kerekes Gyula: Bagdi László történész-muzeológus összefoglalójából tudhatjuk meg részletesebben.
Kerekes Gyula több mint négy évtizedes jegyzői szolgálatával városunk történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő köztisztviselője volt. Berettyóújfalui pályafutása 1873-ban indult aljegyzői státuszban, majd hivatásának valamennyi ranglétráját bejárva egy bő évtizeddel később már községi jegyzőként tevékenykedett, 1903-ban pedig, Berettyóújfalu jegyzői állományának három főre bővítésekor már főjegyzői minőségben látta el feladatát.
Köztisztviselői éveit mindvégig átlagon felüli munkabírás jellemezte, 1886-ban döntő részt vállalt Berettyóújfalu utca,- és házszámjegyzékének elkészültében, 1895-től pedig a település anyakönyvvezetői teendőinek ellátásával szélesedett feladatköre, mindennapi munkája mellett rendszeres résztvevője és előadója volt az Országos Jegyző Szövetség konferenciáinak. A közéletben való jelenléte szakmája iránti elhivatottságán túl lokálpatriotizmusában is megnyilvánult: jegyzői munkássága mellett elsősorban a település gazdasági ágazatában való aktív részvételével járult hozzá Berettyóújfalu fejlődéséhez. Igazgatósági tagja volt a Berettyóújfalui kosárfonók termelő szövetkezetének, a Sárréti fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek, a Berettyóújfalui Hitelszövetkezetnek, a Sárréti Népbank takarék és segélyegyletnek, igazgatója a helybeli Mezőgazdasági takarék és segélyszövetkezetnek.
Lelkiismeretes munkája és humánus jelleme miatt a nagyközség megbecsült és közkedvelt hivatalnokai közé tartozott, segítőkész és közvetlen természete miatt személye a lakosság körében is pozitív visszhangot váltott ki. Jól példázza népszerűségét az I. világháború utáni évtizedekben elterjedt legenda, melyben egy 1915-ben a háborúban hősi halált halt katonát, Kerekes Ferencet – aki a jegyzőnek csupán névrokona volt – Kerekes Gyula fiának állítottak be. A történet szerint az elhunyt katona református templomban tartott ravatalánál a jegyző iránti tiszteletadás és szolidaritás okán annyi ember zsúfolódott össze, hogy leszakadt a templom karzata.
1913. december 8-án ünnepelték – a nagyközség másik prominens alakjával, Dr. Reichenberger Fülöp háziorvossal egyetemben – szolgálatának 40 éves jubileumát, köszöntésére Budapestről és a vármegye minden részéről érkeztek díszvendégek, az eseményről többek között az országos napilap, a Tolnai Világlapja is kiküldött tudósítóval számolt be.
Évszázadon átívelő karrierjét 1917-ben nyugállományba vonulásával fejezte be. 43 év közigazgatásban eltöltött munkaviszonya napjainkban is tekintélyt parancsoló szolgálati időnek számítana, mindezt pedig az Osztrák-Magyar Monarchia korszakában véghezvinni kiváltképp ritkaságszámba menő jelenségnek számított.
Jelentőségét mutatja, hogy 1912-ben megfestették portréját, mely az elmúlt évtizedekben a családban öröklődött, a mai utódok jóvoltából pedig hazatért Berettyóújfaluba, és a mai naptól a város közösségének tulajdona.
