precizbanner

ilonatavasz2019  

szobakiado

ablakállásmuszakiboltallas

lakaselado

 

2019. február 14-én került megrendezésre a Szűcs Sándor szakmai nap a berettyóújfalui Bodorka NépmesePontban. KÉPGALÉRIA

A vendégeket Kolozsvári István, a „Bodorka NépmesePont – Játsszunk mesét Biharban!” – EFOP-3.3.4-17-2017-00025 projekt szakmai vezetője köszöntötte.

Rácz Anikó mesemondó, a Bodorka NépmesePont vezetője „A szegény ember és a kutyácska” című mesét mondta el, majd Nemes-Lajsz Julianna, a Szűcs Sándor Művelődési Ház igazgatójának „Mesefigurák Szűcs Sándor meséiben című előadását hallhattuk.

Nagy László András néprajzos muzeológus „Sárréti történetek – mesék és mesélők Szűcs Sándor életművének vonzásában címmel tartott előadást.

Az ebédszünetet követően Harangozó Imre tanár, néprajzkutató „A vasfejű farkas”, avagy a népmesék, mint a világkép lenyomatai című előadásával zárult a rendezvény.


Szűcs Sándor etnográfus, író, múzeumigazgató

Szűcs Sándor 1903. október 23-án született Biharnagybajomban, kisnemesi családban. Elemi iskoláit Bajomban, a polgárit magántanulóként végezte, majd Debrecenben tanult a kereskedelmi középiskolában, később különbözetivel letette a gimnáziumi érettségit is, majd beiratkozott a debreceni tudományegyetemre, ahol elvégezte a földrajz-történelem szakot. Tanulmányait 1930-ban fejezte be.

1930-1935 között a debreceni Egyetemi Földrajzi Intézetében Milleker Rezső professzor mellett volt gyakornok. Az 1930-as években megismerkedett Györffy Istvánnal is, kihez élete végéig szoros kapcsolat fűzte.

1946-1949 között ő szervezte meg a Sárréti Népfőiskolát, melynek igazgatója is lett Bihartordán, annak megszűnése után pedig a szülői háznál gazdálkodott.

1952-től 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója lett.

Nyugdíjas éveit szülőfalujában töltötte.

1982. augusztus 2-án Debrecenben érte a halál.

A "három föld" - Sárrét, Kunság, és a Hajdúság - krónikása, az Alföld régi életformáinak (különösen a pásztorok és a pákászok életének), hiedelmeinek néprajzi megörökítője volt.

Gyűjtéseit pályakezdésekor tudományos igényű feldolgozásokban, tanulmányokban adta közre.

Első fontosabb tanulmánya 1933-ban a Debreceni Szemlében jelent meg "A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten" címen.

Később szemléletet váltva gyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta.

Főbb művei

  • A régi Sárrét világa (Budapest, 1942)
  • Pusztai krónika. Rajzok a régi Alföld életéből (Budapest, 1946)
  • Pusztai szabadok (Budapest, 1957)
  • Békési históriák (Gyula, 1959)
  • Szól a duda, verbuválnak (Budapest, 1962)
  • Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Budapest, 1969)
  • Régi magyar vízivilág (Budapest, 1977)
  • Tudományos disputa (Békéscsaba, 1980)

Forrás: Wikipédia

Szóljon hozzá!