Fotó: Kari Sándor

Számos alkotása díszíti és gazdagítja városunkat, domborművei, emlékművei, szobrai országhatáron innen és túl is megtalálhatóak. 70. születésnapján (2016-ban) félszáz alkotását csodálhattuk meg a Nadányi Zoltán Művelődési Házban. A mai interjúban Kurucz Imrével beszélgettem, aki műtermében vezetett be a szobrászat rejtelmeibe és osztotta meg életének főbb eseményeit. KÉPGALÉRIA

Hogyan kezdődött szobrászi pályafutása?

Talán óvodás koromban kezdődött a Bere óvodában (a Rákóczi utcában), ahol gyakran barcsival dobáltuk a lányokat, vagy sárból pukkantókat készítettünk. Én kitaláltam, hogy sárból lehet figurákat is készíteni, ami Bere óvó néninek is tetszett.

Általános iskolában az egyik rajzórát Právecz Mária tanító néni helyettesítette, szabadon lehetett alkotni. Feri bátyám abban az időben a tengerhajózásnál dolgozott, ezért én egy háromárbócos hajót rajzoltam. Engem is érdekelt a tengerhajózás, ezért is rajzoltam előszeretettel hajókat. Nagyon zokon esett, hogy egyest kaptam erre a rajzomra, pedig én nagyon jónak tartottam.

Az általános iskola elvégzése után Dunakeszire kerültem ipari tanulónak. Büszke voltam arra, hogy minden héten ki voltak állítva a rajzaim a dicsőség táblára. Az osztálytársak sokszor előszeretettel kértek fel, hogy készítsem el helyettük a rajz házi feladatot. Ennek én nagyon örültem, mivel ezáltal bőséges zsebpénzt szereztem - meséli Imre bácsi mosolyogva.

Anna István rajztanárom azt szerette volna, hogy a Budapesti Képzőművészeti Iskolában tanuljak tovább, ahova ő is járt. A Vasutas Képzőművészeti Körbe jelentkeztem is két alkotással: egy rajzot, ami egy vietnámi lányt ábrázolt békegalambbal és olajággal (1960-as évek), és egy rézdomborítást vittem a felvételire. Amikor ezt meglátta a mester, azt mondta, hogy fel vagyok véve.

Fotók: Kari Sándor

Kik tanították meg a szobrászat rejtelmeire?

Felvételi után a kisteremben tanulmányrajzokat kellett készíteni. Majd krokikat, portrékat és élőszobor után dolgoztunk. Kling György, Munkácsy-díjas festőművész volt a rajztanárom, aki megtanított látni és láttatni. Mesterem, Kirchmayer Károly szobrászművész, az iskola egykori vezetője hamar felfigyelt a jó formakészségemre. Ő már a kezdetek kezdetén érezte bennem ezt a jó formakészséget, jó térérzéket.

Azt mondta: „Te Kurucz, te érzed, amit csinálsz!”

Mondtam neki, hogy ez TERMÉSZETES!

Mire ő azt válaszolta: „Neked TERMÉSZETES!”

Tőle tanultam a szorgalmat, a kitartást és mind azt, amit a szobrászatban megtanulható. Elméletből Pogány Ő. Gábor művészettörténésztől kaptam szakmai útmutatót. 1968-tól rendszeresen alkottam művésztelepeken. Dunakeszin készítettem el első nagyobb köztéri alkotásomat, mely a Járműjavító ebédlőjében egy 2 méter x 1 méteres rézdombormű volt, mely egy kenyérszelető nőt ábrázolt.

A keszthelyi művésztelepen nagyon szorgalmasan dolgoztam, ott ismerkedtem meg a kővel, pontosabban a márvánnyal. Egy kőfaragó mesternél tanulhattam, aki mindent megmutatott, ami a kőmunkával jár. A kőfaragástól, a fényezéstől, a betűvésésig minden fortélyt elleshettem tőle. Megajándékozott két kis márványtömbbel, amelyeket a művésztelep kurzusán ki is faragtam, és ezeket már 1969-ben, az országos kiállításon díjaztak. 

Székelyhidi Ágoston művészeti író, aki 30 éven át figyelemmel kísérte munkásságomat, egyik bevezető tanulmányában így fogalmazott: „először arra figyelhetünk fel, hogy Kurucz Imre csupa kemény anyagból, márványból, bazaltból, gránitból faragta szobrait. Azt a munkát vállalta, ami tanulásra, szívóságra késztette.”

Nagyon megszerettem a követ, mely egy ősi anyag. A következő években budapesti kiállításokon sorozatban díjaztak. Dunakeszin dekoratőrként dolgoztam, ahol festészettel, szobrászattal és makett építészettel is foglalkoztam.

Fotók: Nagy Sándor/berettyohir.hu

Majd hazaköltözött…

1970-ben házasságot kötöttem és hazaköltöztem Berettyóújfaluba. Ezek után még nagyon sokat jártam fel Pestre. Biharban a szobrászatnak nem volt hagyománya. Az irodalomnak, festészetnek igen. A barátok és a mesterem bíztatására úgy határoztam, hogy megpróbálok itthon egy szobrászi pályát felépíteni és ezt elfogadtatni az itt élőkkel. Elmondhatom, hogy az első szobrásza vagyok a Bihari térségnek.

Sikerültek a tervei?

Nagyon kemény dió volt Berettyóújfaluban elfogadtatni a szobrászatot, ezt senki nem vette komolyan. Az elvtársak azt hitték, hogy valami hátsó gondolat van benne, sejtelmes kis szoborfiguráknak nézték az alkotásokat. Az volt az igazi szobrász a szemükben, aki Lenint és szocreál alkotásokat készített. Az én munkáim nem ilyenek voltak.

A szobrászat mellet mivel foglalkozott ezekben az években?

1971-84-ig a kultúrházban dekoratőrként dolgoztam - máshogy nem lehetett megélni. 1978-ban az Országos Alkotó Ifjúság pályázatra elküldtem három alkotásomat. A Budapesti Történeti Múzeumban került sor a kiállításra, melynek akkor én elhoztam az első díját. A Budavári Palota bejáratánál nagy betűkkel ki volt írva: KURUCZ IMRE - HAJDÚ-BIHAR MEGYE -  ELSŐ DÍJ! Sokan nem hitték el, hogy első lettem. Bene Tiborné volt akkor a művelődési ház igazgatónője. Ő felment, megnézte a kiállítást és elmondta, hogy Kurucz Imre valóban igazat mondott. Azóta is rendszeresen szerepelek hazai és nemzetközi kiállításokon. 1984-ben nyertem felvételt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjába, azóta hivatásos művészként dolgozom.

Fotók: Nagy Sándor/berettyohir.hu

Hol volt a műterme?

A Vörösmarty utcán laktunk és a családi házhoz egy műtermet építettünk, amit 1982-ben a Bessenyei lakótelep építése miatt szanáltak. A város akkori vezetőinek ígéretet tettem, ha segítenek felépíteni az új műtermemet, készítek egy szobrot a városi strand elé. Megvették a követ, elkezdtem dolgozni a szabad ég alatt. Vártam viszont a segítséget a műtermem építéséhez, de nem jött. Így ajándékba készült el a Napbanéző szobor, mely ma is a Bihar Termálliget Strand-és Élményfürdő előtt áll.

A későbbiekben megvásárolt családi házunk udvarában láttam meg a lehetőséget a nagyobb alkotások elkészítéséhez. Itt készült például az '56-os emlékmű.

Hány alkotása van közterületen és középületekben? Mennyi található városunkban?

Alkotásaimnak száma 57, ezek közül 23 látható Berettyóújfaluban. A nagyobbak: a II. Világháborús Emlékmű a Kálvin téren (1994), a Napbanéző (1999), az 1956-os emlékmű (2006), a Báthory Gábor szobor (2008) és a BUSE centenáriumi emlékmű (2011).

De én alkottam újra a Turul emlékművet az Erzsébet téren régi fotók alapján (2000), és az Országzászlót (2000) is.

Vannak még domborművek, melyek a következők a teljesség igénye nélkül: Szabó Pál (1988), Liszt Ferenc (1996), Nadányi Zoltán (1997), Szabó Ferenc (1997), Pálfi István (2006), Gaál János (2005), Tarcsi István (2009), Fráter László (2011), Orbán Balázs (2014), Kálvin János (2017), Makk Károly (2017).

Fotók: Kari Sándor

Melyek a szobrász munkaeszközei, szerszámai?

Általában a különböző profilú vésők. A spiccfogas, lapos betűvésők, de napjainkban már óriási segítséget jelentenek a kézi csiszoló gépek, daraboló szerszámok.

A Báthory szobrot itthon mintáztam meg, 3 mázsa agyagot raktam fel a szobor vázára. Megcsináltam a vázat egy 16-os betonacélból, melyre fából bordákat készítettem és végül erre került fel a három mázsa agyag.

Hogyan érte el végleges formáját a szobor?

Egy karcagi öntővel, Varga Imrével dolgoztam, aki a műtermembe vette le a mintákat, negatívokat, ami még szintén három mázsát nyomott. A darabformákat öntötték bronzba, illesztették, hegesztették össze. A szobor talapzata bolgár mészkőből készült.

Hol voltak eddig kiállításai?

Számos hazai és külföldi kiállításon vettem részt. Magyarországon kelettől – nyugatig szinte minden megyében voltak már egyéni kiállításaim, de Japánban, Lengyelországban, Olaszországban, Németországban, Romániában és Svájcban is láthatták már az alkotásaimat.

A legutóbbi, Luther Mártont ábrázoló domborművem a nagyváradi Partium Egyetem díszudvarán lévő panteonban került felavatásra, Tőkés László immár a hatodik domborművem leleplezésekor azt mondta, hogy a Partium szobrásza is vagyok, nem csak Biharé. A Partiumi Keresztény Egyetem házi szerzőjeként is emlegetett.

Fotók: Kari Sándor

Mire törekszik legjobban az alkotások elkészítésekor?

Törekszem arra, hogy az alkotás ne csak külsőségében jelentsen hasonlóságot, jelenjenek meg a belső tulajdonságai is az ábrázolt személynek. Élettelen anyagból élő alkotás legyen.

Milyen kitüntetésekkel büszkélkedhet?

Berettyóújfalu városától két díjat kaptam, az egyik az Erdélyi Gábor-díj (2001), a másik a Báthory Gábor-díj (2010). Debrecen város művészeti ösztöndíját 1986-ban kaptam meg, a Tavaszi Tárlat nívódíjat szintén Debrecenben, 2005-ben. Legutóbb Hajdúböszörményben, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep nívódíját érdemeltem ki (2017).

Az igen sikeres Tájak Emberek előadássorozatból tudhatjuk, hogy szeretnek kirándulni feleségével és Kari Sándor családjával. Milyen helyekre mennek szívesen, hol érzik otthon magukat?

Mi nagyon megszerettük Erdélyt. Úgy érzem, hogy emberségesebbek, sokkal nyitottabbak, őszintébbek, korrektebbek az emberek. Egyszerűen és nagyon jól gondolkodnak, ezen kívül nagyon jó vendéglátók. Látástól-vakulásig dolgoznak, de az ünnepeket megünneplik.  Furcsán hangzik az én számból, de magyarabbak, mint mi vagyunk idehaza. Ez az érzés, a táj, az emberek annyira vonz bennünket, hogy nem tudnák elképzelni olyan évet, amikor nem megyünk el Erdélybe, vagy nem utazunk el egészen a Gyimesekig, a csángók földjére.

Ott a patakokban sodródó kövek csodálatosak! Szívem szerint mindet elhoznám! Bátran merem mondani, hogy mindegyikben látok valamit. Érdekes módon mindenhol megtalálnak a kövek. Gyimesfelsőlokon egy nagyon szép kis márványdarab talált meg. Kari Sanyi barátom el sem tudta képzelni, hogy mit keresett ott az a kő? Egy csodálatos haza, nagy Magyarország rejtőzött benne.

Fotók: Nagy Sándor/berettyohir.hu

A természet iránti szeretete, csodálatosan rendezett kertjében is tükröződik. Milyen fák, növények kaptak otthont a kertjében?

Én nagyon szeretem a kertet, céltudatosan ültettem a fákat, növényeket. Ezüst- és nordmann fenyők, aranytuják, hamisciprus, oszlopos-és bokros tiszafa is díszítik a kertet. Gyümölcsfa is van jó néhány fajta. Amint kitavaszodik, mindig találok elfoglaltságot. Egyébként egy fenyő alatt szoktam faragni, ha jó idő van. Nagyon jó faragó hely. Télen, ha nem tudok mást csinálni a kertben, akkor a madarakat etetem, itatom.

Mit üzen a jövőnek az alkotásaival? 

Ezt néhai Barabás Zoltán költő barátom gondolataival tudnám a legszebben megfogalmazni, aki így írt: „Kurucz Imre művészete a történelem bűvköréből teljesedett ki, az alkotó tiszteli a múltat, megbecsüli a jelent, építi a jövőt".

Azt szeretném, hogy – akár a kicsi érmekben, akár a domborművekben, akár a köztéri alkotásokban, akár az emlékművekben – maradandót alkossak. Lehet, hogy ez egy kicsit nagyképűségnek hangzik, de azt szeretném, ha az alkotásaim megmaradnának a következő nemzedékeknek.

A képgalériában látható fotókat készítették:

Gombos Ferenc
Kari Sándor
Nagy Sándor/berettyohir.hu

You have no rights to post comments