Szeretni kell címmel 2015-ben mutatta be önéletrajzi könyvét a Makk Kálmán moziban és ebben az évben járt utoljára Berettyóújfaluban. December 8-án emlékdélutánnal, filmvetítéssel és emléktábla avatással is tisztelegtünk Makk Károlyra, városunk szülöttére, aki életének 91 esztendejében augusztus 30-án hunyt el Budapesten. KÉPGALÉRIA
„Ez a kilencven év hamar lepergett, mint általában a kilencvenperces jó filmek.” Két évvel ezelőtt nyilatkozott így egy helyen Makk Károly, aki innen, ebből az épületből indult el, hogy aztán meg se álljon a világhírig. Így, egy rövid mondatba belesűrítve egy csillogó sikertörténetnek tűnik, és végső soron az is. De hogy ez az út mennyire volt kanyargós, néhol akár rögös is, és hogy milyen tájakon, élményeken vitt keresztül, arról láthatunk is és hallhatunk is még ma este – ezekkel a gondolatokkal kezdte köszöntő szavait Muraközi István, városunk polgármestere. Aki külön köszöntötte a filmrendező feleségét, Hanna asszonyt és valamennyi érdeklődőt.
Tovább folytatva így emlékezett polgármester úr az emlékdélután kapcsán:
„Nagyjából 92 perc lesz az az idő, amit ma együtt töltünk, nem tudom, hogy lehet-e ebben az időkeretben a teljességre törekedni. Be tudunk-e mutatni ennyi idő alatt egy csaknem 92 éves földi életpályát. Úgy gondolom, hogy a mai estén nem feltétlenül erre kell törekednünk.
Emlékezni, emléket állítani, ezáltal pedig másokat – a kortársakat és az utánunk jövő nemzedékeket – emlékeztetni. Ez lehet a mai együttlétünk legfontosabb célja. Példát adni és követni, példaképet állítani. Ugyanez a törekvésünk a nemzeti ünnepeinken, amikor állam- és városalapító, forradalmár és szabadságharcos őseinkre emlékezünk. És ugyanez a város napján, amikor elismeréseket, kitüntető címeket adunk át. Ilyenkor viszont nemcsak mi tüntetünk ki egy személyt, vagy közösséget, hanem az a személy, vagy közösség is kitüntet minket azzal, hogy ezt elfogadja, hogy méltónak talál minket arra, hogy adott esetben díszpolgárként hátralévő életében, sőt azon túl is a mi városunk nevét hordozza, jó hírét erősítse és terjessze.
Olyanok ők a város életében, mint egy családban a gondoskodó nagyszülők, vagy éppen a távolra került, de nagyra tartott közeli rokonok. Akikkel csak nagyritkán, mondjuk karácsony környékén találkozunk, vagy akikről ekkortájt megemlékezünk.
Váratlanul ért és megrendített minket az augusztusi hír, hisz még legutóbb is távlati tervekről számolt be, érezve hozzá az erőt és a lelkesedést. Több dolog is megfogalmazódott bennünk akkor. Elsősorban az, hogy Berettyóújfalu közössége ugyancsak úgy tekint rá, mintha családja egy tagját veszítette volna el. Az elmúlt években számos alkalmunk volt a személyes találkozásra. Volt, hogy Ő fogadott minket, vagy munkatársainkat, hogy a város mozijának, illetve a mozialapító családjának történetét minél részletesebben feltárhassuk és közreadhassuk. Aztán jöttek az ünnepi alkalmak, a Makk Kálmán Mozi megnyitása, a közös rendezvények, és a 2015. májusi könyvbemutató, amikor utoljára volt szerencsénk találkozni. A filmszakmában elért rendkívüli eredményeit bizonyosan számos helyen megpróbálják majd értékelni, összefoglalni, ezt mi nem kívántuk akkor sem megkísérelni, mint ahogy ma sem tesszük.
Mi a berettyóújfalui Makk Károlyra emlékezünk most, aki végső soron hazatért. A korábbi alkalmakra elkészítettük a mozi históriáját bemutató tablókat. Ez most kiegészül egy olyan darabbal, amelyik megpróbálja röviden ismertetni az innen indult, de aztán nagyon nagyra nőtt 92 évig tartó, tartalmas és fordulatos történetet. Melyről időről időre megjelent itthon is az eleven híradás, hisz ez a mozi is játszott Makk Károly-filmeket. A falakon majd megtalálják ennek lenyomatait, olyan eredeti plakátokat, melyek a Bihari Múzeum gyűjteményéből kerültek most vissza, oda, ahová valók, a moziba. Előtte felidézzük az utolsó együtt töltött alkalmakat, a Berettyó Televízió munkatársainak segítségével.
E rövidfilmben szerepel annak a beszélgetésnek a részlete is, amelyben méltatta azt a közösségi akaratot, melynek eredményeképpen, hosszas kísérletezés, átépítések, majd kényszerű bezárás után a család egykori mozija régi-új köntösben, immár az édesapja nevét viselve szegődhetett újra a filmrajongók szolgálatába. Ez volt az utolsó születésnapi ajándék, amit átnyújthattunk neki.
Sok-sok emlék között keresgélve, hozzátéve ki-ki a magáét, a mai napon mégis megpróbáljuk lepörgetni ennek a 92 perces filmnek, ha nem is az egészét, de a werkjét mindenképp. Köszönjük Hanna asszonynak, hogy ebben segítségünkre volt, és rendelkezésünkre bocsátott adatokat, fotókat, dokumentumokat, féltett emlékeket. Bízunk benne, hogy méltó módon mellé tudtuk tenni a magunkét.
És hogy majd akkor is emlékezhessenek a berettyóújfaluiak, amikor már mi is csak az emlékezet darabkái leszünk, fontosnak tartottunk, hogy egy szilárd, fennálló emléket is állítsunk. Kurucz Imre szobrászművész megmintázta, majd itt, mögöttünk elhelyezte Makk Károly portrédomborműves emléktábláját. Így, amikor eztán moziba jövünk, nem szalaszthatjuk el, hogy fejet hajtsunk, hogy odaköszönjünk. Ezáltal még sokáig felidéződhetnek bennünk annak a 92 perces filmnek a kockái, melynek az első és még számos jelenete itt játszódik.”
A köszöntő beszédet követően Hanna asszony, Muraközi István és Dr. Vitányi István közösen leplezték le azt a portrédomborművet, melyet Kurucz Imre szobrászművész készített, s mely alkotás immár végérvényesen őrzi Makk Károly filmrendező emlékét szülővárosában, Berettyóújfaluban is.
Az est további részében a Berettyó Televízió munkatársainak „Múltidéző” összeállítását láthattunk, majd a filmrendező életéről, rendezői munkásságáról Kocsis Csaba, Hanna asszony és Dr. Vitányi István országgyűlési képviselő beszélgettek.
A Makk Kálmán moziban és a mozi galériában pedig emlékkiállítás keretében elevenednek meg a filmrendező életének főbb pillanatai.
Az esemény zárásaként az Egy erkölcsös éjszaka című filmet nézhették meg az érdeklődők.
