Berettyóújfaluban és környékén szerencsére mindig erős volt az amatőr zenei színtér, és bár a barátságokból született zenekarok jönnek és mennek, mindig akad egy-egy, ami jobban állja az idő próbáját.
Ilyen csapat a punk-rock vonalon mozgó Gikszer is, amely deszkás és ska elemekkel tarkítja zenei stílusát. A zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről a rangidős berettyóújfalui banda énekesét és basszusgitárosát, Kaczkó Zsoltot kérdeztük.
BH: Elég régen volt már, Zsolti, segíts. Mikor és hogyan is kezdődött?
KZS: 2004-ben alakult a banda, október 17-én volt az első próbánk. Agárdi Zolival találtuk ki, hogy mi lenne, ha összehoznánk egy zenekart. Ezt az ötletet osztottuk meg Vígh Lackóval és Rácz Csabival, ők is vevők voltak a dologra. Feldolgozásokkal, átdolgozásokkal kezdtük a közös zenélést, aztán jöttek szépen sorban a saját számok, és elég hamar, december 10-én az első koncert, amit azóta követett egy pár. Időközben Lackót Gáll Gergő váltotta és kiegészültünk egy állandó trombitással Balogh Imi személyében.
BH: Hogy érzed, mennyit változott a zenei ízlésetek az évek során?
KZS: A zenei ízlésünk a kezdetektől különböző volt és most is az, de mégis sikerült/sikerül mindig megtalálnunk a közös nevezőt, amire mindannyian azt mondtuk/mondjuk, hogy ez így jó lesz. Persze ehhez néha elég pár perc, de van, amikor több hét kell ahhoz, hogy egy téma úgy formálódjon, hogy az mindenkinek elnyerje a tetszését.
BH: És mennyit változott a világ zenei ízlése időközben? Kell egy zenekarnak alkalmazkodni a változó trendekhez?
KZS: Azt nem tudom megmondani, hogy mennyit, de biztos, hogy változott. Ha látom egy régi kedvencnek a klipjét vagy hallom az egyik számát, akkor még mindig ugyanazt érzem, mint mikor anno először láttam, hallottam. Egy 10-15 évvel fiatalabbnak már nem biztos, hogy ezt az élményt nyújtja, de ezzel nincs is baj. Én sem szeretek mindent, amit az idősebbek szeretnek és valószínűleg a gyerekeim sem fogják feltétlenül szeretni azt, amit én imádok. De manapság a „sztárgyár” gépei szünetmentes üzemmódban dolgoznak és ez szerintem régen nem így volt, lassan elfogy a közönség, mert mindenki a színpadon szeretne állni. Akarva és akaratlanul is találsz hasonlóságokat zenekarok között, régi és régi között, régi és új között, új és új között, de nem azt kell követni, hogy mi a trend. Ha tetszik valami, akkor tetszik és pont, nem azért tetszik, mert másnak is tetszik. Tetszik érteni? :D Ha összerakok egy számot a barátaimmal, amit mindannyian élvezünk, akkor az egy nagyon jó dolog és ennyi. Ha ez másnak is bejön, az meg még jobb, de nem ez az elsődleges szempont.
BH: Mondhatnál pár szót a büszkeségekről. Milyen szakmai sikereitek és élményeitek vannak?
KZS: Egy tehetségkutatón 3. helyezést értünk el, majd következő évben megnyertük. Ez volt eddig a legnagyobb sikerünk. A büszkeségek közé sorolnám az eddig szerzői kiadásban megjelent két demónkat, amelyek a Szerintünk és a Könnyen jött! címet viselik, illetve a Nyáridő című számunkhoz forgatott , amit Kocsis Attila barátunk készített.
BH: Fontosnak tartod a zenekar szempontjából az online jelenlétet?
KZS: Ha az gondolsz, akkor nem kapkodjuk el a dolgokat. Ha az a kérdésed lényege, hogy az internet javára válik-e egy zenekarnak, akkor a válaszom igen. Gyorsabb az információáramlás, nagy a „reklámfelület”, stb. Bár ezekkel a lehetőségekkel tudni kell élni is. Ezalatt azt értem, hogy nem elég, ha pl. van egy honlapod, azt frissíteni is kell, mert az emberek mindig újdonságra „éheznek”.
BH: És mit hoz a jövő a Gikszernek? Merre és hogyan tovább, milyen célok vannak tervben?
KZS: Vannak számaink, amit már rongyosra játszottunk, rögzítettünk is régebben, de azokkal a felvételekkel nem voltunk megelégedve, nem is hoztuk nyilvánosságra, úgyhogy most ezeket a nótákat szeretnénk mihamarabb hallgatható formába önteni. Aztán új számok, új felvételek, új klip, koncertek, stb. Amíg szeretjük és tudjuk csinálni.
