Az országos könyvtári napokhoz idén is csatlakozott a Sinka István Városi Könyvtár és munkatársaik, akik egész héten programokkal várták az érdeklődőket, melynek egyik ilyen állomása Kocsis Csaba: Kiskutya a sötétben című gyermekvers-kötetének bemutatója volt.
2016. október 7-én a gyermekkönyvtárban Lackó Györgyné köszöntő szavai után a Diószegi Kis István Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 3.b osztályos tanulói Kocsis Csaba új könyvéből mondtak el egy-egy verset, ezzel is megalapozva a könyvbemutató hangulatát.
A kötet megjelenéséről Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, a Széphalom Könyvműhely vezetője beszélt. Elmondta, hogy munkájukat nagyban segítette a Nemzeti Kulturális Alap pályázata és arról is szólt, hogy a közelmúltban Fecske Csabától is jelentek meg versek. A kötetben megjelenő rajzokat Kocsis Boglárka készítette még 10 éves korában, mely képeket most felhasználva illusztrálták a kötetet. Néhány gondolat erejéig ismerjük meg Kocsis Csaba sokszínű tevékenységét. Népművelői tevékenysége mellett regények és drámák szerzője is, emellett rendszeresen jelennek meg írásai folyóiratokba. A legutóbbi verseskötete a Pilátus a keresztúton.
A mostani könyvének születését Bogi lánya digitális rajzai ihlették. A kötet több mint fele a rajzok beszédes címeit bontja ki, és láttatja a világot – többnyire – egy 10 esztendős kislány szemével. A versein keresztül megismerhetjük az őt körülvevő családot, a jeles ünnepeket húsvéttól karácsonyig, melyekben életre kelnek a hónapok és az évszakok is. Antarktisztől, Afrikán keresztül egészen Berettyószentmártonig érezzük az örömöt és a bánatot, néhány vers segítségével pedig beutazzuk egész Magyarországot.
Kocsis Csaba saját megzenésített verseivel és egy Fecske Csaba verssel kedveskedett a könyvbemutatón megjelenteknek. Ezt követően lehetőség volt a könyvek megvásárlására és dedikálására is.
Hogyan került a kiskutya a sötétbe? Fogadják szeretettel a kötet címadó versét:
Kiskutya a sötétben
Fél-e a kiskutya
a sötétben?
A dohos csend
éjszakai sötétjében
befészkeli magát
a félelem.
No, te gyerek,
- noszogatott
édesapám
a pincében:
- Hú vigyázz
itt a szellem!
Nem tagadom,
megijedtem!