A Járási Hivatal Fráter László terme adott otthont a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett eseménysorozat első programjának. 2015. január 17-én a Bihari Múzeum és Sinka István Városi Könyvtár szervezésében Kosztolányi Dezső bihari (berettyóújfalui és nagyváradi) látogatásaira emlékezve egy színvonalas és az eseményhez méltó ünnepi műsort láthatunk, hallhattunk.
A délelőtti ünnepség emléktábla avatással kezdődött, melyet Bakó Endre irodalomtörténész és városunk kulturális menedzsere, Kolozsvári István lepleztek le. A táblát abból az alkalomból állították, hogy 1935. január 17-én Berettyóújfaluban, ebben az épületben – a korábbi ismert nevén Megyeházán – tartott felolvasó estet Kosztolányi Dezső.
Az író, költő, műfordító munkásságáról tudhattunk meg hasznos és számomra is új információkat, melyeket Bakó Endre osztott meg velünk. Bizonyára sokaknak ismerősek az alábbi művek: Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány, ezek mind- mind Kosztolányi Dezső munkásságát dicsérik, melyekről egy kis visszaemlékezés erejéig beszélt az irodalomtörténész.
A délelőtt folyamán azt is megtudhattuk, hogyan is zajlottak az író 1935. január 17-ei Berettyóújfalu látogatásának „előkészületei”. Kocsis Csaba és Meleg Vilmos „keltették életre” Nadányi Zoltán és Kosztolányi Dezső egykori levelezéseit. Íme, egy-egy levélrészlet:
„Mélyen Tisztelt Barátom!
A plakátok már kint vannak, a jegyek is szépen fogynak, telt házra van kilátás. A műsort az utasításod szerint állítottam össze…”
„A vonat esti 7 óra 1 perckor érkezik be Berettyóújfaluba, az állomástól egyenesen énhozzám robogunk, ott megteázunk, átöltözünk. Szállásotok a vármegyei vendégszobában lesz, kényelmes szoba, fürdőszobával… …Estély után társasvacsora lesz a Leventeház két kistermében, zártkörű összejövetel, társadalmunk színe java összegyűl, hogy veletek vacsorázzék. Azután egy kis rögtönzött tánc is előfordulhat…”
„Tehát csütörtökön este 7 órakor várlak Benneteket az állomáson autóval és vár a feleségem is otthon és vár egész Berettyóújfalu és biztosra veszem, hogy kellemes emléket visztek innen Magatokkal.
A viszontlátásig mély tisztelettel köszönt, a Nagyságos Asszony kezét csókolja igaz híved.
Nadányi Zoltán
Berettyóújfalu, 1935. január 13.”
„Kedves barátom,
Vettem szíves soraidat. Eszerint a hó 17-én az esti vonattal érkezünk Berettyóújfalura. Feleségem elmondja a Színes tintákat is. Minden rendben van. Ha bármi előfordulna, sürgönyben értesítelek, s kérlek Téged is, hogy telefonozz vagy sürgönyözz, ha az est megtartása valami akadályba ütköznék.”
A közeli viszontlátásig igaz híved.
Kosztolányi Dezső
(Budapest, 1935. január 14.)”
A Bihar újság 1935. évi számából ide vonatkozó részleteket Pető István olvasta fel. Olyan érzés kerített minket hatalmába, mintha egy kis időutazást tettünk volna vissza, 1935-be. Mint megtudtuk, az akkori jegyárak a felolvasó estre: az 1. 2. sorba 2 pengőbe, a 3. 4. sorba és páholyba 1,5 pengőbe kerültek, de állójegyeket is lehetett vásárolni. Az állójegyek ára 50 fillér volt.
Meleg Vilmos előadóművész a tőle megszokott profizmussal és átéléssel mondott el néhány Kosztolányi Dezső által írt verset, idézett néhány gondolatot az író alkotásaiból.
A Négypatkó Együttes zenés-énekes műsorával tette még ünnepélyesebbé a délelőtti rendezvényt, és ha már énekeltek, akkor a közönséget is megénekeltették. Remélem, mások nevében is elmondhatom, hogy élményekkel gazdagodva és örömmel fogunk visszagondolni a mai délelőttre. Kosztolányi Dezső versével zárnám gondolataimat, színezzük át mi is az életünket.
Kosztolányi Dezső: Színes tintákról álmodom
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok más színű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikító, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
A Magyar Kultúra Napi 2015-es rendezvények további programjai a oldalon tekinthetők meg.