Csorba György emlékére - Kocsis Csaba verse.
Ikon Biharban
Csorba Gyurinak
odaátra
Álomi kék az ég,
vajon te kérted,
föléd s fölénk?
A csorba ép, egész,
Itt vagyunk mind:
Erdély és Felvidék
Porcia és Margitta,
csonka bihari rész.
„Boldog az út,
amelyen mégy lélek,
mert nyugalmas hely
készíttetett néked... „
Száll az ének
(a diófán lógó
hangszóróból)
telünk telik véle.
Nem értenek
engem sem tégedet,
Magunk vagyunk
kérdés és felelet!
Felragyog a nap,
vadlibák az égen,
s kavarognak a szélben
sohasem múló emlékek.
Mindenkinek
adtál magadból
és az ember gyarló,
elfogad mindent,
de adni, nem tud
úgy senki sem
– mint te adtál,
úgy senki sem.
Milyen egyszerű
lenne az élet,
Ha tenné a dolgát
minden lélek,
És abból, amit
az Istentől kapott,
visszaadna
egy-egy falatot.
Kicsi kis falu,
ahol felnőttél:
A temetésen több
az autó, mint ki lakja:
Képmásod ikon
– felnézünk rá,
s nagyot kondul
a temető harangja.