Fiatal tehetség, határozott célokkal. Beszélgetés az Év hangszeresével, Papp Balázzsal, aki számára zenei kérdésekben az édesapja véleménye nagyon sokat nyom a latba.
Kérlek, néhány szóban mutatkozz be a Berettyóhír olvasóinak.
Papp Balázs vagyok, 1999-ben születtem Berettyóújfaluban. Egészen kicsi korom óta tanulok zenélni, először apu tanított dobolni. Zeneóvodába jártam, majd a Városi Zeneiskolába. Most vagyok végzős, sikeresen felvételiztem a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskolába, szeptembertől Debrecenben tanulok tovább.
Mit kell tudni a Kodályról? Például ugyanúgy négy évig tanultok, mint egy „rendes” gimnáziumban?
Igen, annyi különbséggel, hogy tudtommal nekünk délután lesznek a hangszeres tanórák. Láttam a mostani elsősök órarendjét, nekik hétfőn, kedden és pénteken délelőtt vannak a közismereti tárgyak, szerdán és csütörtökön délután a zeneórák, szolfézs és zeneelmélet a maradék időben. Minden hónapban lesz egy hangverseny, arra is fel kell készülnünk. Gyakorlásra az iskolában reggelente és esténként lesz lehetőség, ezért elég sajátos az időbeosztásunk, a kollégiumban is más elbírálás alá esünk.
Nehéz volt a felvételi?
Szerintem nem. A zongoragyakorlaton kellett játszani egy teljes szonátát, egy romantikus darabot, egy huszadik századi és egy barokk darabot, valamint egy etűdöt. Az igazgató és a tanárok hallgatták meg, szerencsére nagyon jól sikerült. Igazából kb. 10 éve készülök tudatosan erre a pályára. Számomra nem volt kérdéses, hogy melyik középiskolát jelöljem meg a felvételi lapon. Volt felvételi szolfézsból is, írásban és szóban egyaránt. A szóbelin el kellett énekelni egy népdalt is. A sikeres felvételimnek köszönhetően úgy néz ki, hogy lesz lehetőségem zeneszerző tanszakon is tanulni, aminek nagyon örülök, hiszen nekem is van néhány saját kis szerzeményem, s ezen a területen is szeretném nem csak kipróbálni magam, hanem szeretnék ezzel a jövőben komolyan is foglalkozni.
Zongorázol, ezt tudjuk. Hogy állsz a többi hangszerrel? S mi a helyzet az énekléssel?
Sokan mondták már, hogy jó hangom van. A könnyűzenei számokat szeretem énekelni, ezek jóval könnyebben is mennek, mint mondjuk egy népdal, talán azért mert közelebb állnak hozzám. Bár a népdalokat is sokat énekeltem, hiszen a Bihari Néptáncegyüttesben táncoltam. A hangszerek közül számomra természetesen az alap a zongora, nagyon szeretem, ha apuval hangszerboltban vagyunk, ilyenkor végigpróbálom az összes zongorát, de más hangszereket is szívesen kipróbálok. Itthon egy pianínón gyakorolok, de kaptam a szüleimtől tangóharmonikát, orgonát, digitális zongorát, kisebb ütős hangszereket, kongákat, darbukát is. Régebben gitározni is tanultam, mostanában a dobolgatok, de természetesen a zongora az első! Itt, Berettyóújfaluban a zeneiskolában a Anducska Katalin a zongora tanárnőm, aki a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán is tanít, és akinek szüleim mellett igazán hálás vagyok! Nagyon szeretem - mint embert és mint tanárt egyaránt. A szüleim és Ő közösen mindent megtesznek azért, hogy kihozzák belőlem azt, amit lehet. Naponta két órát szoktam gyakorolni – néha legyőz a lustaság, tudom, bizony még többet is kellene, de a jövőben majd jobban igyekszem…
A zene mellett egy másik oldaladat is megismerhetjük. Tizenötödik alkalommal került sor a Szép magyar beszéd verseny országos döntőjére Kisújszálláson, ahonnan Te is büszkén jöhettél haza. Hogy is volt ez?
Anya már kiskoromban is sokat mesélt nekem, és vers- és mesemondó versenyekre is felkészített, voltak szép eredményeim. Évek óta indultam ezen a versenyen, de csak idén - Aranyiné Csalánosi Csilla tanárnő felkészítésével - sikerült bejutni az országos döntőbe, ahol arany minősítést értem el és külön díjat kaptam.
Többször is apukádat említetted. Ő Papp GEZBEE Zsolti, a berettyóújfalui Szélső Érték és a debreceni SZEG frontembere, akit minden zenével foglalkozó ember ismer Berettyóújfaluban. Az ő hatására indultál el a zenei pályán?
Igen, bár szerintem nekem ez már adott volt. A szüleim gyakran emlegetik, hogy mikor még anyu hasában voltam, már akkor voltak kedvenc zenéim, többek között Hacsaturján Kardtánca. Amikor azt először meghallottam a sárospataki várban, hatalmas ramazurit csaptam anyu hasában. Apuval pici gyerekkoromtól kezdve rengeteg zenét hallgattunk, s hallgatunk a mai napig együtt. Sokan azt gondolják róla, hogy Ő egy rockzenész és akkor csak azt a műfajt ismeri és szereti, pedig nagyon sokféle műfajt ismer és hallgat. Általa ismertem meg a zene széles palettáját: például Gershwin, Vivaldi, Chopin, de a hetvenes évek rock, és progresszív rock együtteseit is sorolhatnám a Pink Floydtól a Korálig. Nem is gondolnád, hogy a klasszikus- és komolyzenében is ugyanolyan jártas, mint a rockzenében. Egyébként tizenévesen alapvetően autodidakta módon tanulta a zenét, de zenei szabadegyetemre is járt a debreceni Liszt Ferenc zeneművészeti főiskolán, ahol zeneelméletet tanult. Kétségtelen a zene a központi téma nálunk, a mai napig gyakori, hogy mutat nekem valami érdekes, például egy-egy régi, Led Zeppelin, Beatles, vagy Peter Gabriel számot, akinek a koncertjén éppen a múltkor voltunk Budapesten. Nekem mindig tetszik az, amit ő mutat (nevet). Aztán választok én is egyet, majd közösen átbeszéljük, hogy mit hallottunk. Adok a véleményére, sokszor kérek tőle tanácsot, ő is szívesen segít. Nagyon jó a kapcsolatunk.
Egyezik az ízlésetek ezek szerint.
Igen a klasszikus zenék mellet például mindketten szeretjük a 60-as, 70-es évek zenéjét is, a filmzenéket szintén, de úgy általában minden korból és műfajból találunk értékes hallgatni valót.
A szüleid hogyan támogatnak a zenélésben?
Természetesen mindenben támogatnak, főleg ami a zenével kapcsolatos. Sokszor nagy segítség volt nekem, hogy kocsival vittek hoztak, hiszen a suli és a zeneiskola elég távol van egymáshoz ahhoz, hogy 20 perc alatt odaérjek és sok esetben még ez idő alatt meg is ebédeljek, így sok időt megspóroltak nekem. Az otthoni gyakorlásaimat is igazán segítik, türelmesek, segítőek velem. Számíthatok rájuk.
Hogy állsz a mai muzsikához? Meghallgatod a populáris rádióslágereket is?
Mindent meghallgatok, abszolút mindenevő vagyok, de fontos számomra, hogy bármely műfajról beszéljünk is, az igényes legyen.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Az utóbbi időben szabadidőm, mint olyan, szinte nem is volt. Suli, zeneiskola, gyakorlás, néptánc, angol, és persze tanulni is kellene, meg a barátok…Szinte mindig úton vagyok, tekerek a városban, a lakásunk, a suli és a zenesuli között ingázok. Hétvégenként nyelvórákra járok. Jövőre már nyelvvizsgázni szeretnék. Nagyon szeretem a nyelveket, sok időt is szánok a tanulásukra.
Távolabbi céljaid a zenélésben? Szerencsét próbálnál egy kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorában? Zenei pályán képzeled el a jövőd?
Először természetesen szeretném elvégezni a középiskolát, utána lehetőség szerint külföldi iskolában tanulni, Angliába, Amerikába szeretnék kijutni. Az aktív zenélés mellett a zeneszerzés a vágyam. Nem akarok senkit sem megbántani, de abszolút nem szeretem az ilyen tehetségkutatókat. Sok igazi, valódi tehetség is eljut egy ilyen műsorba, de még több a csinált „sztár.” Én nem ezen a vonalon szeretnék elindulni.