Április 12. A tegnapi költészet napja már elmúlt, az élet megy tovább. Sajnos ez egy ugyanolyan átlagos nap, mint bármelyik másik. Ez persze ne gátoljon meg senkit abban, hogy levegyen egy könyvet a polcról, vagy keressen egy jó verseskötetet. Akiknek ezek nem annyira szimpatikus lehetőségek, azoknak be szeretném mutatni a SLAM POETRY nevű dolgot, amely napjainkban egyre nagyobb teret nyer.
Szeretném kiemelni, hogy a cikk a slam poetry bemutatása mellett hangot ad még a személyes véleményemnek is. Kérem, ez senkit ne befolyásoljon a műfaj megítélésében és akinek a leírtak alapján tetszeni fog, szenteljen rá több időt, több figyelmet.
Mint sok dolog a világban, ez is Amerikából indult el. A ’70-es években egy egyetemi professzor, aki mellesleg „versírásra vetemedett” felolvasóestet szervezett saját házában. Több alaklom után a professzor háza kicsinek bizonyult, ezért kibéreltek egy kávézót. A ’80-as években rendezték meg az első ilyen versenyt, ahol először hívták ezt a megmozdulást slam poetry-nek.
A slam poetry egy angol kifejezés, sajnos egyike az olyanoknak, amelyet nem igazán lehet magyarra fordítani, bár az interneten terjed egy „villámköltészet” félrefordítás, ami szerintem helytelen. Véleményem szerint ez négy összetevőből áll össze: irodalom, dráma, rap, és stand-up comedy. Rövid megfogalmazásban úgy tudnám leírni, hogy a slam poetry egy olyan műfaj, ahol a fellépők saját előre megfogalmazott és megszerkesztett írásait egyedül előadják a közönségnek, melyekben a szavak mellett a testbeszéd segíthet az előadásban.
Magyarországon először a 2000-es évek közepén rendeztek versenyt Budapesten. A források erre úgy hivatkoznak, mint a költők és rapperek csatája. Ezután több open-mic est és kisebb versenyek is megrendezésre kerültek Budapesten és vidéken egyaránt. 2012-ben már országos bajnokságot hirdettek, melyet Süveg Márk nyert, aki az Akkezdet Phiai nevű rap formációból lehet ismerős. Itthon Berettyóújfaluban is próbálkoztunk ilyesmi megmozdulásokkal 2013-ban, melyek közül ki kell emelni az Arany János Gimnázium programjait, valamint az I. Parola Napokat.
Az előadót a szakmában slammernek nevezzük. Legtöbbször olyanok adnak elő, akik egyébként is írnak verseket, dalszövegeket, rappeket, de a nép egyszerű gyermeke is jelentkezhet, ha érez valamiféle affinitást. Általában ma már versenyeken találkoznak az előadók, de vannak szabad mikrofonos, úgynevezett open-mic estek. 3 perc áll rendelkezésre egy slammernek, amelyet maximum 15 másodperccel lehet túllépni. Versenyen az időtúllépésért pontlevonás jár. Személyes véleményem az, hogy ez a 3 perc ugyanúgy, ahogy egy komplex zenéből, úgy egy jól összerakott slamből is sok, hiszen tele van utalásokkal versekre, könyvekre, más slammerekre, történelmi és akutális eseményekre. Ezeket egy idő után már lehetetlen követni és emiatt a szöveg érthetetlenné válik. Természetesen nem kell túlzásokba sem esni, ezekkel a dolgokkal.
A slam poetry egyre népszerűbb. Sajnos. Egyre inkább látom azt, hogy magára a slamre lenne érdeklődés, ám az egésznek az alapjára, magára az irodalomra nincs. Sőt, ami engem konkrétan zavar, hogy egyre több az olyan slammer, akinek az előadása inkább egy humortalan stand-up comedy, mint valamiféle irodalmi alkotás.