Április 11-hez közeledve, a költészetet és ezzel a nappal szorosan összekapcsolódva József Attila személyét és munkásságát kiemelten ünnepelve került sor április 7-én Takács Miklós, a Debreceni Egyetem adjunktusának előadására, a Sinka István Városi Könyvtár olvasótermében.
A költő három „istenes” versének: Nem emel föl, Bukj föl az árból és Az Isten itt állt a hátam mögött értelmezésével az előadó bizonyította, hogy József Attila megtalálta és elfoglalta méltó helyét a költészetben. Két, a poéta stílusát továbbgondoló, később keletkezett különleges kötet bemutatására is sor került.
A „Már nem sajog - József Attila öregkori versei” (1994) c. kötetből szemezgetve Várady Szabolcs Lehetséges Változat c. versét olvasta fel az előadó, melyet a Ha majd megöregszel című, 1936-ban íródott József Attila-vers ihletett. A másik, szintén 1994-ben megjelent Fogadj fiadnak elnevezésű, kritikusan fogadott kiadványt is megismerte a közönség.
Megtudtuk, hogy vitatott volt, vannak-e istenes versei József Attilának, hisz az ilyen témájú írásaiban inkább megkérdőjelezi Isten létét, vagy keresi annak képét, és habár megszólítja, mégis végig szenved hiányától.
A zsoltárhagyományokhoz és szerelmes versekhez való kötődéstől kezdve, a gyermeki könyörgő vagy éppen hisztis hang megütésén át a szülő-gyermek, Isten-halandó kapcsolat, a lehetetlen elvárások, a távol-közel ellentéte, a szép metaforák és egyéb paradoxonok felfedezésével végül kiderült, hogy a költő által megszólított Isten örökké elérhetetlen maradt számára: „Isten itt állt a hátam mögött és én megkerültem érte a világot”.
Takács Miklós végül hangsúlyozta a költészet igazi lényegét, miszerint minden azon múlik, mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy magunkba fogadjunk egy verset, hogy megtalálhassuk benne jelen világunk részeit, érzéseinket, örömünket, bánatunkat, életünk, sorsunk egyes szegmenseit, esetleg saját Istenképünket.