2014. január 16-án, a berettyóújfalui Sinka István Városi Könyvtár olvasótermében került sor arra az alternatívnak mondható könyvbemutatóra, amely során Kocsis Csaba „Pilátus a keresztúton”, valamint Gittai István „Utu rea” verseskötetek bemutatására került volna sor.
Azért a feltételes mód, mert Gittai István verseskötete helyett válogatott prózáiból álló „Csordultig lebegéssel” címet viselő könyve volt terítéken, amit az esemény előtt alig egy órával bocsátott ki a nyomda. A programváltozás azért történt, mert az „Utu rea” („Megtett út”) – amely immár alkotója 50. éves irodalmi pályafutását foglalja magában – elfogyott a kiadók polcairól. Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője irányította az ars poeticákra, alkotói stílusokra is rámutató beszélgetést a két művész között.
Az eseményen előkerült a gitár, de még a hegedű is Miczura Sándornak köszönhetően, aki évekig a Száztagú Cigányzenekar tagja is volt, s világszerte elismerik zeneművészeti tehetségét.
Kocsis Csaba sokszínű lénye mindannyiunk előtt ismeretes. Fecske Csaba, az új Kocsis-kötet előszavának szerzője is kiemeli a művész úr szerteágazó tevékenységi körét. Énekmondó, előadóművész, dalszövegíró, költő, és kultúraszervező is egy személyben.
Gittai István költő, próza- és újságíró, lapszerkesztő, valamint képzőművészeti szakíró elmondta, hogy „friss” prózakötete mintegy 9 év terméke. Az lapozza fel oldalait, aki nem mindennapi, groteszk, abszurd elbeszélések olvasására vágyik egy olyan alkotótól, aki prózaírói karrierje elindulásakor „Barabás Eszter” néven küldte be pályázatokra műveit a saját lapjához, a Kelet-Nyugathoz. Elmondása szerint az ember elkerülhetetlenül beleépíti önmagát a műveibe, tapasztalatait önkéntelenül is beleszövi sorai közé.
Kocsis Csaba arról is beszélt, miért választott ilyen formabontó címet verseskötetének. „Pilátus” minket, vívódó embereket jelképez, akik olykor külső résztvevői vagyunk az eseményeknek, de attól még nélkülözhetetlen részei vagyunk a távlati történelemnek. Egyéni, megismételhetetlen szubjektumokként létezünk, eltérő elveket vallunk, „megformáljuk” magunkban saját Istenképünket. Mindannyian elérkezünk „keresztutakhoz”, sorsszerű találkozásokhoz, sorsdöntő élethelyzetekhez. Különleges még a kötetben, hogy maga a költő díszíti azt illusztrációival. Helyet kap az oldalakon a bakonszegi kostemető egyik jellegzetessége is, ahogyan azt a bihari kincseket előtérbe állító ars poetica diktálja. A borítón helyet foglaló nagyiváni korpuszhoz az alkotót ősi családi szálak kötik.
Berekfürdő mindkét művész életében fontos szereppel bír. Kocsis Csaba Berekfürdőn Körmendi Lajoshoz „kopogtatott be” a Kádár vitéz útja című regénye kéziratával, mely által az kiadásra is került.
Gittai István Berekfürdőn a „semmittevést”, a kötelezettségek nélküli légkört élvezi ottani baráti köre társaságában. Alkotói szabadságot él át ott akkor is, ha semmi nem születik tollából, hiszen erőt ad a pihenés a további munkára.
Kocsis Csaba válaszaiban kiemelte azt, hogy Biharban is vannak értékek, melyekre büszkék lehetünk, hagyományok, melyeket érdemes megőrizni az utókor számára. A művész úr Bihar fiataljainak alkotói tevékenységét is szívesen nyomon követi. Nem bánja, hogy „peremvidék” alkotója, és nem valamelyik centrumban kamatoztatta adottságait. Mindenkinek van egy keresztje a vállán, és egy útja, amin azt végig kell vinnie. A Bihari életközösség sajátos atmoszférája kedvezett teremtő ösztönökkel bíró lelkületének. Otthonának tekinti Berettyóújfalut és a környező településeket. Megadatott neki egy példamutató apakép, hiszen édesapja - aki még 93 évesen is ontotta magából a memoritereket- maga is versíró volt. Gyermekkorától kezdve szeret, s tud is versekről beszélni. Tanítói, pedagógusai is életre hívták benne az irodalom szeretetét. Kocsis Csaba a szülői ház „bölcsőjéből” hozta művészeti hajlamának magját, amely az óta az egész bihari térség dicsőségére terebélyes fává nőtt.
Az alkalom nemcsak könyvbemutatásra adott lehetőséget. Az szép számban összegyűlt közönség a kultúra ünnepére is érkezett a könyvtár olvasótermébe. Bebizonyosodott, hogy Berettyóújfalu és Nagyvárad között a legrövidebb út a művészet.