2013. december 14-én került megrendezésre a Bajnóca Néptáncegyüttes évzáró ünnepsége a berettyóújfalui Kabos Endre Városi Sportcsarnokban.
A néptáncegyüttes 2009-ben indult útjára, eleinte csak felnőtt tagokkal, a következő években pedig folyamatos utánpótlást kapott, s egyre fiatalodott. A széles korosztályokat magába foglaló néptáncegyüttes valamennyi csoportja fergeteges hangulatot kovácsolt élőzenével kísért előadásaikkal.
Kanalasné Harasztosi Judit konferanszié nyitóbeszédében a Szeretet Himnuszát mondta el a közönségnek, tartalmas szórakozást kívánva.
A rendezvényen ott volt Muraközi István polgármester úr is, aki felszólalásában köszöntötte a megjelent büszke szülőket, nagyszülőket, testvéreket, barátokat, és elmondta, hogy városvezetőként nagy örömmel tölti el a Bajnóca együttes, s ezáltal a hagyományőrzés terjeszkedése is Berettyóújfaluban. Kijelentését az is igazolja, hogy az önkormányzat 250 ezer forinttal segíti a néptáncegyüttes további munkáját.
A Bajnóca Néptáncegyüttes Boróka csoportjának vezetője Papp Tünde, a Cserbókát Turzó Boglárka koordinálja, a Kökörcsint pedig Papp Tünde és Turzó Renáta együttesen irányítják. Vámosi István, aki a felnőtt csoport állandó oktatója, szintén nagyban hozzájárul a néptáncegyüttes sikeréhez.
Turzó Renáta, a Bajnóca művészeti vezetője elmondta, hogy a tánc nem csak a szórakozásért fontos már a kisgyermekeknek is. Olyan tudományos kutatásra hivatkozott, amely kapcsán megállapították, hogy az agyban az értelmi és művészeti szint összeköttetésben működnek egymással, tehát ha az egyiket erősítjük, azzal a másik oldalt is fejlesztjük. Azok a gyermekek, akik találkoznak a népi ritmikával, kultúrával, mozgással, az iskolai feladataikat is hatékonyabban tudják elvégezni. A tánc közösségformáló ereje mindenki számára ismeretes, a néptánccsoport junior tagjai is egy emberként állnak ki egymásért, ha arra van szükség, az erősebbek támogatják a gyengébbeket. Én is úgy gondolom, hogy az embernek már egészen kicsi korban meg kell tanulnia, hogy adott esetben megvédje a másikat, támaszt nyújtson neki, együttműködjön vele. Ekképpen a tánc nemcsak örömforrás a gyermekek, felnőttek számára, de egyben önmegismerési út is. Turzó Renátának szerencséje volt, már kisiskolás korában olyan pedagógust kapott Kanalasné Harasztosi Judit személyében, aki elültette benne a tánc szeretetét. A művészeti vezető kiemelte, hogy egykori tanára mindig azt mondja, az a boldogság, ha egy tanítvány túlszárnyalja mesterét. „ A tánc olyan, mint egy drog; ha az ember egyszer találkozik vele, egész életében végigkíséri.” – magyarázta mosolyogva.
Nincs is talán szebb, meghatóbb, mint népviseletben látni hazánk legapróbb képviselőit is. Látni, ahogyan nemzeti kincseink öröklődnek, tovább élnek. Tanúja lenni a pillanatnak, mikor évszázados tradíciók összekapcsolnak generációkat, kortól, nemtől függetlenül, mint a rendezvényt záró táncházban. Felismerni azt, hogy nem a beszéd segít átívelni a társadalmi szakadékokon, hanem a tánc az nyelv, amit mindannyian értünk, s amelyet mindig szívesen beszélünk egymással, egymásért.