IX. Bihari Diéta – Berettyószentmárton 800 éve címmel, a település első írásos említésének 800. évfordulója alkalmából ünnepi előadássorozatot tartottak a Bihari Múzeum és Sinka István Városi Könyvtár előadótermében november 11-én.
800 évvel ezelőtt említette először írásos forrás Berettyószentmárton település nevét. 1970-ben egyesítették Berettyóújfalut és a folyó túlsó oldalán fekvő Berettyószentmártont, ezt követően pedig utóbbi mellőzött szerepbe került – kezdte a településről tartott előadását Mezei Milán, a Debreceni Egyetem történész hallgatója. Mint elmondta, „A hős Pázmányok korcs ivadékai” – a közbirtokos nemesség története című prezentációja a XVIII – XIX. századi közbirtokos nemesség életét, valamint a szentmártoni identitást igyekszik bemutatni a különböző családok történetén keresztül. – Szentmárton életét a közbirtokos nemesség alakította. A nemesek olyan privilégiumokat élvezhettek, amelyek az alsóbb osztályokba tartozókat nem illették meg, többek között a falu bíróját is a nemesség tagjai közül választották ki – mondta előadásában. A leendő történész többek között bemutatta a Dancsházi, Ritók, Nagy, Tikász, valamint az Újhelyi család, mint berettyószentmártoni nemes famíliák krónikáját.
Duró Ferenc – szintén a Debreceni Egyetem történész hallgatója – A Berettyószentmártoni Községi Tanács működése a Horthy-korszakban (1920-1939) címmel tartott előadást. – Berettyószentmárton földrajzi terjeszkedését nagyban befolyásolta a Berettyó folyása. A területet számtalan holtág és morotva szőtte át, amely korlátozta az építkezést. A település lélekszáma 1930-ban 1967 fő volt, a lakosok nagy része pedig őstermeléssel foglalkozott – ismertette az adatokat Duró Ferenc. Előadásában arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy a település életét a községi tanács irányította, amely a különböző fizetendő díjakat is meghatározta. – Berettyószentmárton egy zárt közösség volt, 1936-ban egy megyei alispáni irat alkalmasnak találta Berettyóújfalu és Szentmárton egységesítését, mivel a két település egy igazgatásba illeszkedett, de Berettyószentmárton nem kívánt egyesülni Újfaluval, mondva, hogy nem akarják Berettyóújfalu adósságterhét is cipelni – ismertette az egyetemista.
Muraközi István polgármester megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a világon mindössze 24 település őrzi Szent Márton nevét. – 1970-ig Berettyószentmárton hivatalosan is viselte a püspök nevét, de mindannyiunk szívében a mai napig így él. A helyi identitás fontossága miatt jövőre hivatalosan is újra létezik Berettyószentmárton – mondta a város első embere.
Császiné Vitális Julianna nyugalmazott tanítónő, Szülőföldem Berettyószentmárton című kutatási anyagát mutatta be a közönségnek. – A fiatalságnak minden időben vannak tervei, céljai, álmai amit az életben meg akar valósítani. 1946 őszétől élt bennem a remény, hogy egyszer tanító, vagy tanár leszek abban a faluban, ahol születtem. Parasztcsaládban nőttem fel, a rokonok nagy felháborodással vették, amikor apám beíratott a tanítóképzőbe – kezdte történetét a tanítónő. Mint azt elmondta: lehet van igazság abban a mondásban, hogy az apák álmait a gyermekek valósítják meg, ugyanis édesapja nem lehetett tanító. – 1951 augusztus végén, a tanítói oklevél átvétele után jelentkeztem a Berettyószentmártoni Állami Általános Iskola igazgatójánál állás ügyben. Nem vettek fel… Bántott, hogy a szülőfalumban nem kellek tanítónak, ezek után azt gondoltam, hogy soha többé nem térek vissza a szülőfalumba – folytatta históriáját. Julika néni elmondta, hogy 40 évvel később tért vissza Szentmártonba, rokonlátogatóba. A sors úgy hozta, hogy mindenképp vissza kellett térnie ide, ahonnan a gyökerei erednek. – 1972-ben meglátogatott az egyik nagynéném. Egyik délután kimentünk a temetőbe, édesapám sírjához. …Lídia néném megkérdezte, miért nem írattad fel apád neve elé a „H” betűt? Nem tudom mit jelent – feleltem, de azt tudod, hogy az egész család neve előtt ott díszelgett a „H” betű – mondta kissé emelkedett hangon. Tudtam, láttam az anyakönyvi kivonatokban, de senki nem mondott elfogadható magyarázatot. A 30 év után elhangzott mondatba kapaszkodtam bele, és elhatároztam kibogozom a betű jelentését, ez vezetett a családkutatáshoz – indokolta a kutatást. – Nem olyan egyszerű dolog a családkutatás, az ősök feltérképezése, mint ahogy én elgondoltam. Türelem, kitartás, sok idő szükséges hozzá. Van olyan adat, amit négy évig kerestem. 1670-ig tudtam visszavezetni a Berettyószentmártonba az 1770-es években betelepült Vitális család őseit és egyben bebizonyítani azt, hogy az itt élő és élt családokat nem névazonosság, hanem vérségi (testvéri) kapcsolat köti össze – summázta.
Az előadást követően Julika néni, kutatási anyagának bekötött példányait átadta a közgyűjteményeknek. A több mint tízéves gyűjtőmunka gépelt anyagát a múzeum munkatársai vitték elektronikus formába, Krajczárné Sándor Mária korrektúrázta és szerkesztette, majd a mellékletekkel együtt, az egyenként 236 oldalas anyagot több példányban kinyomtatták és bekötötték. A kéziratokat két példányban a szentmártoni Hunyadi Mátyás Tagiskola és egyben a fiókkönyvtár kapta meg. Egy-egy példány a városi könyvtár, és a múzeum gyűjteményében kutatható, valamint Muraközi István is átvett egy kötetet a kéziratból.