A fa kivágás után is életben marad, lélegzik, változik. Interjúnkban egy olyan művésszel beszélgettünk, aki életében a fa központi szerepet tölt be. Németh László különleges technikával készíti képeit, amelyeket fára fest. A festőt eddigi munkásságáról, sikereiről és művészetéről kérdeztük.
Milyen technikával dolgozol?
Ez egy sajátos, egyedi technika, nem tudom meghatározni a pontos megnevezését. Ezt saját magamnak, körülbelül hét éve kezdtem el kidolgozni. Tömbösített falapokra festek fapácokkal és akrillal, előtte a kontúrokat egy pirográf technikával, forrasztópákával égetem ki, mert így tudom a színeket elkülöníteni, különben összefolynának. Amikor teljesen kész van a festés, akkor kap egy olajos kezelést, amit két egymást követő napon készítek. Huszonnégy órát adok minden olajnak, két sor tikfaolajat kap, majd az utolsó rész az egy méhviaszbalzsamos kezelés, amit szivaccsal viszek fel. Ez egy teljesen természetes anyag, ennek egy hét kell, mire teljesen megszárad.
Hogyan indult el nálad a képek festése?
Véletlenszerűen, saját magam csináltam egy antik hajóládát, amire egy évszámot kellett feljegyeznem, onnan indult ki ez az egész. Ez egy megrendelés volt és megkértek rá, hogy fessek rá egy dátumot, amit úgy tudtam elkészíteni, hogy forrasztópákával kiégettem és egy fapácos technikával felvittem. Később ez több színnel, bonyolultabb mintákkal lett kombinálva és úgy jutottunk el arra a szintre, ahol most tartunk. Többen dolgoznak hasonló módszerekkel, a legtöbbnek a pirográf technika a fő alapja, amihez most már színeket is használnak. Nem azt mondom, hogy én adtam az ihletet, de más is foglalkozik hasonló dolgokkal.
Milyen témákban készítesz képeket?
A téma az bármilyen lehet, azt szeretném, hogy a képek eljussanak az emberekhez. Olyan témában festek, amire igény van. A mediterrán témától a paraszti tájképeken keresztül a csendéletig, amire azt látom, hogy érdeklődés van. Nagyon széles a skála, de nem vagyok elkötelezve egy témakör irányába sem, szinte bármilyen témában alkotok.
Mi volt a legnagyobb kihívás az eddigi munkásságod során?
Olaszországban van egy testvérvárosunk, Porcia. Voltam olyan szerencsés, hogy a Csorba- testvérek segítségével már háromszor kijutottam oda a festményeimmel egy háromnapos expóra. Nagyon hálás vagyok nekik, a legelső kiállításomat is ők szervezték az egyik éttermükben. Ezen az utazáson az olaszok épületeit, templomait festettük meg, amelyek elég aprólékosak voltak, mert egy az egyben mindennek stimmelnie kellett. Talán ez volt a legnagyobb kihívás eddig, de nagy sikere volt.
Mit jelentenek neked a képek?
A festés nekem egyfajta mankó az életemben. Elég stresszes életet élek, egy vállalkozást vezetek és ez egy nagyon katasztrofális üzletág mostanában. Én nem Xanaxot szedek, meg nem pszichológushoz járok, nekem a festés a béke szigete. Attól teljes a napom, hogy minden nap tudok egy kicsit festeni. Általában munka előtt jövök be, olyan hajnali három-négy óra körül, és amíg ki nem nyit a bolt, addig dolgozom a képeken. Ezzel meg is alapozom a napomat, itt festek az üzletben, a képeim is itt vannak. Nem egy galéria szintű a dolog, de az a közönség, aki ide jár, szeretik.
A családod hogyan viszonyul a művészetedhez?
Örülnek és támogatnak. A nagyobbik lányom úgy gondolom korához képest jó rajzoló, már az óvodában felfigyeltek rá, ő most nyolc éves. A kisebbik lányom még nem nyitott erre a dologra, de ő még öt éves. Én is csak tíz éve alkotok úgy, hogy esetleg emberek is megnézik, megveszik.
A családodban másnak is volt művészi hajlama?
Amennyire vissza tudok tekinteni a családfánkra, senkinek nem voltak ilyen ambíciói. Sőt, ha megnézem a családtagjaimat az jellemző, hogy inkább rosszul rajzolnak, mint hogy művészi hajlamok legyenek bennük. Én viszont világéletemben szerettem rajzolni. A gimnáziumban és a katonaságnál is rajzoltam, de festeni egy olyan tíz éve kezdtem el. Akvarell festéssel kezdtem, de az valahogy nem hozott olyan nagy áttörést. Szép volt az is, de nem hozta azt, amit szerettem volna. Ez a technika, amivel most dolgozom, úgy gondolom egy kicsit valamilyen szinten egyedi, és ezt az emberek is észrevették.
Miért pont fával dolgozol?
A fa egy természetes anyag, kivágás után is él, lélegzik, folyamatosan változik ugyanúgy, ahogy a képek is. Az elkészült kép minden évben, minden nap változik egy kicsit, mivel ahogy érik a fa, úgy testesednek rajta a színek, tehát örökké változik, mint ahogy mi is, meg az egész élet. A természetes anyagok sokkal közelebb állnak hozzám, mint a plasztikus, mesterséges dolgok. A festés után maguk a felületek is természetes anyagokkal, tikfaolajjal és méhviaszbalzsammal vannak lekezelve, tehát nem lakkozva van, mint általában a fákat szokták.
Mennyiideig készítesz egy képet? Mi volt a legmeglepőbb kérés?
Mivel ezt munka mellett csinálom, így mindig csak lopott órákat tudok ezzel tölteni, nem tudom pontosan megmondani, de hogy ha valakinek van egy személyre szabott megrendelése, arra két hetet szoktam kérni. A legextrémebb kérés az volt, hogy egy úriembernek a cicáját kellett megfesteni. Hozott egy fényképet róla, ami magában nem is volna olyan érdekes, de úgy kellett megörökíteni, hogy a macska, támadó állásban egy egérlyuk előtt állt és az egérnek félig kint kellett lennie a lyukból. Ez volt a legfurcsább kérés, érdekes volt, de kiviteleztük ezt is.
Neked mi a kedvenc témád?
Az én kedvenc témám inkább a modernebb stílusú képek, amiben az átlagostól harsányabb színeket is lehet használni. Az, hogy ez egy klasszikus veterán autó egy kubai utcán, vagy egy modernebb hatású zenekari kép, az igazság szerint teljesen mindegy, de jobban kedvelem azokat, amelyekben kicsit jobban el lehet rugaszkodni a valóságtól.
Feltételezem, otthon rengeteg festményed lóg a falon. Mennyi van belőlük?
Hihetetlen, de eddig egy volt. Most festettem egy képet két hete, amire azt mondtam, hogy nem eladó. Az pontosan egy kubai utcarészletet, amelyen egy veterán autó áll. Ezt egy képeslapon láttam és azt festettem meg. Általában az szokta megadni az ihletet, hogy valahol látok egy képet, ahhoz hozzáteszek valamit és utána már könnyen megy.
Jelenleg hány képed vár eladásra?
Általában húsz-huszonöt kép van, aminek folyamatosan meg kell lenni, mert annyi szükséges ahhoz, hogy az ember valahol megjelenjen. Ha valaki választani akar közülük, akkor egy ilyen kollekcióra szükség van. Jellemző, hogy aki egyet vásárol az egynél nem áll meg, valamilyen szinten egy kicsi függőséget okoznak ezek a képek.
Milyen típusú fára festesz, valamint miben különbözik ez a technika az ikonfestéstől?
Maga a fa az lucfenyő, aminek az erezetén és a színén nagyon szépen mutatnak a fapácok. Azért festek erre a tömbösített lucfenyőre, mert ezen sokkal szebben köszönnek vissza a fapácok, mint bármilyen más minőségű fán. Maga a keret boromit fenyőből készül. Hasonlít az ikonfestéshez, de nem a témájában. Az ikonokon, ha jól tudom csak kétdimenziós ábrázolás van, illetve az ikonfestők nem fapácokat, hanem akril vagy olajfestéket használnak, ami teljesen fedi a fát. Az én festésemnek az a lényege, hogy a fapácok használatával minden egyes erezeten görcs látszik a fán.
Ha valaki kedvet érez ahhoz, hogy megtanulja ezt a fajta festést, annak tudsz segíteni?
Nagyon szívesen állok a rendelkezésükre, sőt ez egy nagyon megtisztelő dolog lenne, mert akkor elmondhatnám, hogy úttörő vagyok valamiben, de nincsenek ilyen ambícióim. Ha valaki kedvet érez hozzá, akár felnőtt, akár gyerek, akkor nagy szívesen segítek neki elsajátítani a technikát.