Egyik legismertebb alkotása, az önéletrajzi ihletésű Elutazás és hazatérés című regénye, mely a II. világháborús eseményeket idézi fel az író szemszögéből. A zsidó származása miatt üldözött Konrád egy svájci védett házban élte túl a vészkorszakot, majd a háború után visszatért Újfaluba, ahol szüleivel tovább üzemeltették vaskereskedésüket. Könyvében így ír erről az időszakról: ”Mivelhogy túlélő vagyok, a legnagyobb hálával tartozom a gondviselésnek, amelyet nem szeretnék puszta véletlennek képzelni. De innen származik a neheztelésem is minden gondviselésszerű kegyelem illúziójára, mert ha a sorsok ura akarta is az én életben maradásomat, miért nem akarta a többi gyerekét is, akik semmivel sem voltak bűnösebbek nálam.” 

1946-ban a Debreceni Református Gimnázium, majd a budapesti Madách Imre Gimnázium tanulója. 1953-tól az Eötvös Lóránt Tudományegyetem hallgatója, ahol 1965-ban szerzett diplomát. Ezt követően több lapnál is dolgozott, többek közt az Új Hang és az Életképek folyóirat munkatársa volt. A ’60-as években különböző írói társulások tagja, itt ismerkedett meg és kötött barátságot a szintén Berettyóújfaluból származó Makk Károllyal. 1960-65. a Magyar Helikon Könyvkiadó lektora volt, valamint esszéket publikált a kor több népszerű sajtóorgánumában is. 1965-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársa lett, és Szelényi Iván, városszociológussal együttműködve végzett szociológiai kutatásokat. Erről az időszakról írta első regényét, A látogatót (1969), majd A Városalapítót (1977). A politikai rendőrség nyomására 1973-ban elvesztette állását és egy elmegyógyintézetben dolgozott segédápolóként. Konrád művei 1989-ig betiltottak voltak, ezért külföldi honoráriumokból próbált megélni. 1976-ban egy ösztöndíjprogram keretében egy évet töltött Németországban és egy évet az Egyesült Államokban, ekkor írta A cinkos című regényét. 1977-82. két esszékötete is megjelent Az autonómia kísértése és az Antipolitika címmel. 1986 januárjában az amerikai P.E.N. Klub meghívására Konrád Csoóri Sándor társaságában díszvendégként részt vett a Nemzetközi P.E.N. Klub New Yorkban megrendezett világkongresszusán, ahol nyilatkozatot fogadtattak el a résztvevők zömével az erdélyi és általában a romániai írók jogainak védelmében. Ezt követően a Jerusalem Literary Fund meghívására egy hónapot Jeruzsálemben töltött, ahol azokat az esszéket írta, amiket később A láthatatlan hang (1997) kötetében jelentetett meg. 1989-ben öt könyve jelent meg Magyarországon, majd ’90-ben Kossuth-díjat kapott. 1990 tavaszán a holland és a skandináv P.E.N. Klubok javaslatára a Nemzetközi P.E.N. Klub elnökévé választották, amelyet 1993-ig töltött be. 

 

Konrád György életművét számos díjjal jutalmazták.: Herder-díj (1984), Charles Veillon-díj (1986), Kossuth-díj (1990), Manes-Sperber-díj (1990), a Német Könyvkereskedők Béke-díja (Friedenspreis des Deutschen Buchhandels) (1991), Goethe Emlékérem (2000), Nemzetközi Károly-díj: (Der Internationale Karlspreis zu Aachen) (2001), Franz Werfel Emberjogi-díj (Franz Werfel Menschenrechtspreis) (2007), a Zsidó Könyvtanács első díja önéletrajz és memoár kategóriában (National Jewish Book Award for Memoir) (2008).

Megkapta a legmagasabb francia, magyar és német állami kitüntetéseket: Francia Becsületrend tisztje (Ordre National de la Légion d’honneur, officier) (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2003), A Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztje (Das Grosse Verdienstkreuz des Bundesrepublik Deutschland) (2003). Díszdoktora az Antwerpeni (1990) és az Újvidéki (2003) Egyetemnek.

Berettyóújfalu (2003) és Budapest (2004) díszpolgára.

 

• Művei: 1969 A látogató (regény)

• 1969 Az új lakótelepek szociológiai problémái (Szelényi Ivánnal közösen)

• 1977 A városalapító (regény)

• 1978 Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (esszék, Szelényi Ivánnal közösen)

• 1980 Az autonómia kísértése (esszék)

• 1982 A cinkos (regény)

• 1986 Antipolitika (esszék)

• 1987 Kerti mulatság (regény)

• 1990 Európa köldökén (esszék)

• 1991 Az újjászületés melankóliája (esszék)

• 1992 A városalapító (csonkítatlan kiadás)

• 1993 91–93 (esszék)

• 1994 Kőóra (regény)

• 1995 Várakozás (esszék)

• 1996 Áramló leltár (aforizmák)

• 1997 A birodalom kapuiban (esszék)

• 1997 A láthatatlan hang. Zsidó tárgyú elmélkedések

• 1998 Hagyaték (regény)

• 1999 Útrakészen

• 1999 A jugoszláviai háború (és ami utána jöhet)

• 2000 Mit tud a leveli béka?

• 2000 Urbanizáció és területi gazdálkodás (Szelényi Ivánnal)

• 2001 Elutazás és hazatérés (önéletrajzi regény)

• 2003 Fenn a hegyen napfogyatkozáskor (önéletrajzi regény)

• 2004 A közép tágulása (európai tárgyú esszék)

• 2004 Az író és a város

• 2005 Kakasok bánata (regény)

• 2006 Csodafigurák (portrék)

• 2009 Harangjáték (esszék)

• 2010 Zsidókról

 

Forrás:konradgyorgy.hu

 

 az Elutazás és hazatérés c. könyve bemutatójára kísérte az írót és feleségét Berettyóújfaluba Jávor István és stábja.