Mint már arról korábban is hírt adtunk, a tavaly 45. évfordulóját ünneplő Berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekar idén januárban meghívást kapott a fehéroroszországi Brest városában rendezett rangos zenei fesztiválra. Azt itt szerzett élményekről és a zenekar 2013-as terveiről, további fellépéseiről Szilágyi Péter karnagyot kérdeztük.
Kiknek a részéről és hogyan került sor a zenekar bresti meghívására?
Immár harmadik alkalommal mentünk az Ifjúsági Fúvószenekarral Berstbe, ahol az ortodox ünnep miatt a karácsony és az újév 2 héttel később van, mint nálunk. Az ünnepkörre készülve minden évben megrendezik ezt a fesztivált, "Zenés téli esték" címmel. Az évek során számos helyre utaztunk a zenekarral, és sokszor nem jegyez meg az ember minden arcot, nevet, akikkel ilyenkor találkozik, de ők emlékeznek ránk, követik pályafutásunkat. Ez történt egy németországi fellépésünk során is, ahol a bresti fesztivál szervezője is jelen volt. A zenekar műsorát látva elhatározta, hogy minket is látni szeretne a rendezvényükön, így kaptuk a meghívást, immár több éve a fehéroroszországi Brestbe.
Karnagy úr! Kérem, röviden mutassa be a fesztivált. Milyen zenekarok vettek részt rajta? Fellépésüket hogyan fogadta az ottani közönség?
Ellátásunkkal és fellépésünkkel kapcsolatban csak a legjobbakat tudom mondani, igazi profizmussal találkoztunk. Exkluzív szállodai környezetben laktunk, a gyerekek csodálkozására és örömére igazi pincérek szolgálták fel az ételeket, a megszokott „tarisznyás” kis elemózsiánk helyett. A fellépések után szabadon tölthettük az időnket. Tehát nekünk „csak” a szakmát kellett hoznunk, minden más feladatot a szervezők intéztek. Fúvószenekar egyedül a mi együttesünk volt az összes fellépő közül! Egész színes palettát ölelt fel a fesztivál. A zárókoncerten előttünk például énekesek léptek fel egy Lehár gálával, zsúfolásig telt nézőtér előtt. A világ minden tájáról hallhattunk énekeseket; japán, orosz, ukrán, vagy éppen német művészeket, a Minszki Szimfonikus zenekar kíséretével.
Az Ifjúsági Fúvószenekarral egyházi, melegebb hangvételű számmal kezdtünk, és tartottam is tőle, hogy a nagy ováció után ezt hogyan is fogadja majd a közönség. Megdöbbentő volt az a szeretet, amit műsorunk után visszakaptunk. A színpadot úgy hagytuk el, hogy már muszáj volt abbahagynunk, mert egyébként még most is játszhatnánk. Teljesen más mentalitásúak, mint mi vagyunk, nem csendesen ülnek és az egyes számok végén tapsolnak, hanem ha valami nagyon tetszik nekik, akkor bekiabálnak, éljeneznek, tehát hallhatóan jelzik véleményüket. Csak egy példa: Az első koncerthelyszín kb. 100 km-re volt Bresttől. Mi fel voltunk készülve arra, hogy visszük a szakmát, ha kevés lesz az érdeklődő, akkor is. Megdöbbentő volt, hogy a fellépésünk előtt 10 perccel még csak félig volt a nézőtér, a függöny felgördülésekor pedig már teljes teltház.
A berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekar hány fővel szerepelt? Milyen repertoárral léptek fel?
A kiutazó zenekartagok összeállításánál volt egy létszámhatár, amit figyelembe kellett venni, mert a fesztiválon adott főt tudtak elszállásolni. 30 fővel mentünk, klasszikus értelemben vett fúvószenekari felállással, ugyanis ha az ember ragaszkodik a szakmához, csak akkor vállal el egy felkérést, ha szakmailag azt a szintet tudja hozni, amit önmaga elé támaszt, mint követelményt. Ehhez mindenképp kell egy bizonyos hangszerpark is, akár trombitákból, akár fuvolákból, akár ütőkből.
Nagy dicséret illeti azokat a zenészeinket, akik már nem állandó tagjai a zenekarnak, többen már nem is Berettyóújfaluban, vagy Magyarországon laknak, dolgozó felnőtt emberek, vagy önálló szakmai karrierjüket építik, felsőoktatásban tanulnak. Ugyanis minden kiemelt ünnepen való fellépésünkre megérkeznek, jelentkeznek. Nem tudom, hogy csinálják, de nagy öröm ez nekem, hogy ilyen összetartó művészemberekkel dolgozhatok, akikre ha közös feladatunk van, tudjuk, hogy számíthatunk és ők is számíthatnak ránk. Talán ez az egyik legfontosabb kulcsa a zenekar sikerének, az összetartozás érzése. Sokat lehet tanulni tőlük. Természetesen a fesztiválon is részt vettek páran közülük, akik össze tudták egyeztetni idejüket más elfoglaltságukkal.
Milyen élményekkel gazdagodva tértek haza? Születtek új barátságok, ismeretségek?
Éppen főpróbát tartottam az esti fellépésünk előtt, amikor láttam, hogy egy jólszituált úriember többször elment a súgólyuk környékén, gondoltam ez a feladata. A koncert végén ez az úriember megjelent és mondta, hogy ő Lettországból érkezett, Rigától 200 km-re vannak és szeretné felvenni zenekarunkkal a kapcsolatot. Igaz náluk a zenekar összetétele kicsit más, mert még megtalálható a tangóharmonika, a balalajka és más náluk hagyományos hangszer, de szeretné, ha kimennénk hozzájuk egy közös rendezvényre, zenélésre. Ugyanezt tette a japán énekesnő is, aki szintén meghívólevelet adott. Utóbbi igaz Magyarországtól nagyon messze van, anyagilag ez egyelőre nem megoldható, de a legfontosabb, hogy van lehetőség és folytatása annak, amit az ember elkezdett.
Várható-e, hogy jövőre is megrendezik ezt a színvonalas fesztivált, ha igen készülnek ismét rá?
Úgy jöttünk el Brestből, hogy a jövő évi fesztiválra is meghívást kaptunk, de ezzel kapcsolatban lenne egy további elképzelésem is. Náluk is van zeneoktatás közép-és felsőoktatási szinten, igaz más iskolarendszerben. Meg lehetne azt szervezni, hogy vendégül látnánk egy 15-17 fős kamarazenekari csoportot, majd tőlünk is utaznának ki az iskolásaink közül. Ez végeredményben egy tanulmányút lenne, bízom benne, hogy hamarosan megvalósulhat.
Az idei évben tud-e már olyan hazai, vagy külföldi zenekari rendezvényről, ahol remélhetőleg a berettyóújfalui zenekar is fel fog lépni? A fesztiválon kötött ismeretségeknek lesz folytatása?
A nagy nemzeti ünnepekkel kapcsolatban adott időpontok, helyszínek vannak adott repertoárral, ezeket mindenki ismeri. Amit fontos elmondanom, hogy idén 50 éves az önálló zeneoktatás Berettyóújfaluban és ezzel kapcsolatban készülünk több rendezvénnyel is. Nádudvaron szeretnének szervezni egy Ifjúsági Fúvószenekari találkozót, hogy kicsit felébresszék a települést. Az ottani kollégáim is mondják, hogy a mi városunkban olyan hálás és zeneértő közönség van, ami azt jelenti, hogy az 50 év nem múlt el nyomtalanul. Ők is szeretnék, hogy ötven év után meghívó nélkül is teltház legyen a zenei rendezvényeiken. Ebben próbálunk segítséget nyújtani. Továbbá nagyon szeretjük azokat a szerepléseket, amelyek a környező településeken vannak, pl. Hencidán az Idősek Napja, vagy Bojton a Bojti Elszármazottak Találkozója. Ezek számunkra mind kiemelt fontosságúak, mint ahogy azok az ismeretterjesztő előadások, melyeket más településeken tartunk az iskolás tanulóknak.
A külföldi útról, utakról azért nem szívesen beszélek, mert az mindig akkor biztos, ha már hazajöttünk. Ugyanis mindig történhet valami, ami miatt meghiúsulhat. Legtöbb meghívás csak a helyszínt és a közönséget biztosítja, minden más ellátást, részvételi, jelentkezési díjat nekünk kell állni, ami nem kis összeg. Egyelőre én tartom azt, hogy mi fizetjük az utazás költségeit, a meghívók pedig az ott tartózkodásunkat. Szerencsére sok külföldi meghívásunk van jelenleg is, például Németországban bármikor szívesen látnának. Nagy segítség az információk megszerzésében a világháló, aminek igaz én felhasználói szinten sem vagyok a szakértője, de a gyerekeim segítségével mindent megtudok, átküldik e-mailen a szükséges dolgokat. Ilyenkor kiderül, hogy több helyen is tudnak a zenekarunkról, mint ahogy azt az ember remélné. Beszéltem a japán és a letti meghívásról, itt inkább az utóbbinak van reálisabb esélye, anyagi és szervezési szempontból nézve. A lányok-fiúk sokszor karácsonyra is inkább ehhez kérnek segítséget a családjuktól, egy tárgyi ajándék helyett. Mivel a bresti úttal kapcsolatos hivatalos ügyeket személyesen intéztem – például a vízumokat, tolmácsot, stb. – ezzel is sok költséget takarítottunk meg. Azt szokták mondani, hogy a karmester munkájának 100%-ából 90% szervezés, 10% szakma, csak arra kell figyelni, hogy az a 10 100%-os legyen!
Sokan még emlékeznek a városunkban többször megrendezett Regionális és Nemzetközi Ifjúsági Fúvószenekari Találkozóra. Elképzelhető-e, hogy a közeljövőben újra megrendezésre kerül, vagy ehhez hasonló, városunkhoz köthető eseményt terveznek-e?
Ennek a fesztiválnak a megrendezése már több éve megszakadt. Főképp azon okból, hogy a gazdasági rendszer megváltozásával a támogatók, segítők száma is jelentősen lecsökkent, önerőből ekkora volumenű rendezvényt megvalósítani lehetetlen, a kéregetésbe pedig az ember egy idő után beleun. Régen volt olyan jó ismerősöm, barátom, aki tehenészetet üzemeltetett és 80 kg konyhakész húst ajánlott fel nekünk, vagy a bakonszegi Awassi Rt. vezetőjének is csak annyi volt a kérdése, hogy 3 birka elég lesz? Szegény Szőke Kálmánné is minden alkalommal 2000 darab friss pogácsát készített ingyen a zenekaroknak, a derecskei Kasz-Coop Kft. almát adott, de sokáig sorolhatnám. Tehát a szükséges dolgokat meg tudtuk oldani materiális javakból, nem került pénzbe, mindenki ott és abban segített, amiben tudott. Ma sajnos ezt az önkéntes felajánlást, ilyen szinten nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Azt viszont semmiképp nem szeretném, hogy az ideérkező zenekaroknak részvételi díjat kelljen fizetniük, akár tízezer forintot is. Magyarországon továbbra sincs ilyen szintű zenekari fesztivál.
A felsorolt nehézségek ellenére is azt mondom, hogy nem tettem le róla. Már csak azért is megszervezzük, mert tényleg minden második ember megkérdezi, hogy mikor lesz, mert nagyon jó volt és igény lenne rá. Az írásbeli érettségi vizsgák után lehet realitása egy ilyen rendezvénynek, miután a gyerekek ezen túl lesznek. A többi zenekar, ha megtudja, hogy rendezés alatt ál ez a program, azonnal és nagy örömmel jönne, tehát a résztvevők számával nem lesz gond. Amennyiben ez tényleg realizálódik, mindenképp jelezni fogom a részleteket, reményeim szerint már az idén!
Köszönjük Karnagy úrnak az interjút, és gratulálunk a zenekarral elért szép sikereihez. Kívánjuk, hogy még nagyon sok felejthetetlen élménnyel tudják megörvendeztetni a zenét szerető- és értő közönséget!