2012 gyászos évre sikeredett az itthoni zenei életben, ugyanis nagyszerű zenekarokat vesztettünk el. Áprilisban elbúcsúztattuk az Abiocore zenekart, majd októberben a HopeToBelieve is feloszlott. Az utóbbiról faggattam Farkas Kornélt, a zenekar énekesét, gitárosát, visszaemlékezve a kezdetekre.
Szia! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mivel foglalkozol a civil életben?
Sziasztok! Farkas Kornél vagyok. Jelenleg Budapesten élek és itt is dolgozom.
A Pásztor Tomival készített Pluto-interjúból már kiderült, hogy tagja voltál a punk-rock csapatnak, mint gitáros. Mióta gitározol? Hogy ismerkedtél meg a hangszerrel?
Pontosan sajnos már nem emlékszem, de valahol 2004 körül kezdhettem el gitározni tanulni. Apukám testvérének köszönhetem a kezdetet, hiszen az egyik régi darabján mutatta meg az első akkordokat. Ez a gitár azóta is velem van és körülbelül az összes számot, amit valaha is hoztam, azon a hangszeren született meg.
Miután a Pluto feloszlott 2007-ben, Seprenyi Krisztián és Méhes Károly társaságában új zenekart alapítottatok. Miben volt másabb ez a zenekar, mint a Pluto? Röviden azt is mondhatnám, hogy mutasd be az új zenekart!
Mindenképp egy keményebb hangvételű zenét akartunk csinálni, amiben partner maradt Krisztián és Kari. Viszont három ember ehhez még kevés lett volna, így megkerestük az énekes és a másik gitáros posztra a számunkra legmegfelelőbb embert. Szerencsére Kaczkó Zsolti és Dajka Laci is szívesen csatlakoztak ehhez az új formációhoz.
A HopeToBelieve-ben már nem csak a húrokat pengeted, hanem hangoddal is színesíted a zenét. Hogyan jött az ötlet, hogy te is mikrofont ragadj?
Ez az éneklős dolog elég érdekesen alakult nálunk. Mivel szerettünk volna dallamos, éneklős részeket is a zenébe, ezért kénytelen volt valaki elvállalni a feladatot. Ez a valaki meg hát persze, hogy én lettem. Igazából esélyem se volt nemet mondani.
A városban ti voltatok az elsők, akik a hardcore zene modernebb változatával léptetek színpadra, ráadásul már rendelkeztetek egy 4 számos hanganyaggal. Milyenek voltak az első fogadtatások itthon?
Az elején hiába volt megfogalmazva, hogy milyen zenét szeretnénk játszani, valahogy mégis csapongott az egész több stílus között. Voltak olyan dalok, amik jól körvonalazták azt, amit szeretnék. Mindenképp szerettünk volna még az első koncert előtt egy hanganyagot készíteni, hogy ne csak egy nevet lássanak az emberek, hanem tudják is zenéhez kötni. A borzasztó hangzás és a gyenge feljátszás ellenére is segítséget nyújtott a kezdetekben. Ennek köszönhetően vehettünk részt megannyi koncerten.
Sokat játszottatok Berettyóújfalun kívül is. Milyen helyeken voltatok koncertezni? Kapcsolatban áll ez azzal, hogy a Plutoval annak idején már több helyen felléptetek? Hogy fogadott titeket a nem hazai közönség?
Igen, játszottunk jó pár helyen, többek közt Budapest, Szeged, Eger, Kiskunfélegyháza, Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba, Szolnok…, de lehetne sorolni. Ezeket Krisztián tudja, ő vezette végig, hogy merre jártunk, hány kilométert tettünk meg. A Pluto hagyatékra nem nagyon támaszkodtunk, hiszen teljesen más zene volt. Természetesen azért voltak átfedések, de nem mondanám, hogy akkora befolyásoló ereje lett volna. A fogadtatás szinte mindenhol rendben volt. Persze voltak olyan helyek is, ahol csak a pultosnak és a másik fellépő bandának játszottunk. De az ilyenekbe mindenki belefut eleinte.
Több tehetségkutatón is indultatok. Milyen eredményeket ért el a HopeToBelieve?
A legjobb eredményünket a Keletunderground tehetségkutatóján értük el, ahol végül második helyezettek lettünk.
Az utolsó megjelent dalotok a Mindig ott lesz címet kapta. Aki ismeri a szövegét, annak felmerülhet a kérdés, hogy vajon kapcsolódik-e ez a dal Újfaluhoz. Mi az igazság?
Ez a szám arról szól, hogy minden embernek van egy olyan pont az életében, amihez bármikor vissza tud nyúlni, ami egy biztos pontot jelent számára. Mindegy, hogy ez pontosan mi is az illetőnél. Lehet egy hely, a szülővárásod, ahova bármikor úgy érkezhetsz meg, hogy nyugodt szívvel mondd, „itthon vagyok”. Ebben az esetben tényleg felmerülhet Újfalu. Mások esetében a család, a vallás, a szerelem, vagy épp egy dal töltheti be ezt a szerepet. A lényeg, hogy mindenkinek van mibe kapaszkodnia, még ha nem is mindig érezzük, látjuk igazán.
Az említett dal felvételét nem bíztátok a véletlenre. A No Silence Studióban rögzítették Gyulán, ahol olyan zenekarok lemezei készültek, akik azóta már külföldi kiadóhoz szerződtek (Till We Drop, The Southern Oracle). Milyen élményekkel gazdagodtatok?
Simi egy nagyszerű hangmérnök, aki minden idejét és energiáját a stúdiójába fekteti. Ez hallható is a munkáin, hiszen egyre csak jobb hanganyagok jönnek ki tőle. Egy biztos volt a dal felvétele előtt: nincs több házi felvételezés. Meg kell adni végre azt a minőséget, amit a szám és a zenekar is megérdemelt. Igazából rögtön az elején így kellett volna kezdeni, hiszen ég és föld a különbség a Mindig ott lesz és a régebbi EP-k közt. Simi igazán profi munkát is végzet, ráadásul nagyon gördülékenyen ment a felvétel is. Végül erre a számra forgattunk egy klipet is, amit az „újfalui Spielberg”, Kocsis Attila valósított meg számunka.
A zenekar 2012 októberében feloszlott. Van-e már valami terv a folytatásra?
Egyelőre terv nincs, de biztos vagyok benne, hogy senki sem szeretné befejezni a zenélést. Annál több ideje csináljuk már, hogy ez egy futó őrület legyen. Zsoltinak továbbra is ott van a Gikszer, amivel el tudjátok őt csípni.
Melyik a kedvenc HopeToBelieve dalod és miért?
Együtt előre. Ez az a dal, ami legjobban jellemezte zeneileg és mondanivalóban is a h2b-t.
Mit üzensz Berettyóújfalu fiatal zenészpalántáinak?
Csak őszintén és a lehető legjobbra törekedve érdemes csinálni.
HopeToBelieve - Mindig ott lesz