2025. március 14-én délelőtt 10 órától a berettyóújfalui református templomban ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a forradalom és szabadságharc 177. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés. Dr. Hermann-né Frenczel Erzsébet református lelkipásztor igehirdetését követően az események a népligeti életfáknál folytatódtak, ahol ünnepi beszédet mondott Muraközi István, Berettyóújfalu város polgármestere, majd a BSZC Bessenyei György Technikum diákjainak "Tied vagyok, tied, hazám!" című ünnepi műsorát láthattuk. A színvonalas és megindító produkcióban közreműködtek: Somogyi Borbála, Bodogán Dorina, Nagy Emília, Balog Dorina, Gál Kamilla, Pozsgai Zsuzsanna, Nagy Petra és Horváth Dominik, felkészítő tanáruk Vékonyné Somi Erika volt. A megemlékezés koszorúzással zárult, az eseményen közreműködött az Ifjúsági Fúvószenekar Hegedűs Imre vezényletével. KÉPGALÉRIA
Az ünnepi istentiszteleten Dr. Hermann-né Frenczel Erzsébet református lelkipásztor igehirdetését követően közösen elénekeltük a Himnuszt, majd a megemlékezés a népligeti életfáknál folytatódott.
Muraközi István, Berettyóújfalu polgármesterének ünnepi beszéde az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható:
„Talpra magyar, hí a haza
Itt az idő most, vagy soha
Rabok legyünk, vagy szabadok
Ez a kérdés válasszatok
A magyarok istenére esküszünk,
esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk…”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők! Kedves Berettyóújfaluiak!
A szónok ilyen alkalmakkor egy ideillő idézetet keres, amely passzol az ünnep hangulatához. Én Petőfi Sándor a forradalom alkalmából írott versét hívtam segítségül, amely minden honfitársunk számára ismerősen csenghet, hisz nem telik el úgy március 15-e, hogy a fellépők ne idézzenek a Nemzeti dalból.
Március 15-e a magyar forradalom napja, amely a XIX.század közepén végigsöpört Európán. A radikális ifjak által vezetett forradalom, amely Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének a nyitánya volt.
A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsből a magyarság szellemi életének központjába, a pesti megmozdulás fő szervezői fiatal értelmiségiek (pl. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór) voltak. Petőfi naplója szerint a Pilvax kávéházban született meg a forradalom „akcióterve”: a szervezők először a tanuló ifjúságot szólították magukhoz az Egyetem téren, aztán lefoglalták Landerer Lajos nyomdáját. Innen került ki a követeléseiket összegző Tizenkét pont és Petőfi forradalmi hangvételű verse, a Nemzeti dal, mely írások máig szimbolizálják március 15-ét.
Röplapok segítségével délután 3 órára a Nemzeti Múzeum kertjébe gyűlést hirdettek, ahol állítólag tízezer polgár volt már jelen. Fontos megemlíteni, hogy a közhiedelemmel ellentétben Petőfi nem szavalta el versét a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, bár az kétségkívül számos helyen elhangzott. A Múzeum-kertből a tömeg a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult, hogy kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. A Nemzeti Színházban este a nép kívánságára Katona József darabját, a Bánk bánt tűzték műsorra, ezt azonban valószínűleg félbeszakította a betóduló forradalmi tömeg. Más városokkal ellentétben Pesten nem próbálták fegyveres erővel feloszlatni a tüntetéseket, a forradalom vérontás nélkül zajlott.
A március 15-i eseményekre legnagyobb hatással Kossuth Lajos március 3-i országgyűlési beszéde bírt, melynek reformkövetelései, igaz, jóval radikálisabb formában, a Tizenkét pontban jelentek meg. A bécsi események csak bátorítást adtak a Pilvaxban naponta összegyűlő értelmiségi körnek, mely a kedvezőtlen időjárás ellenére eredménnyel szervezkedett (március 15-én ugyanis vásárt is tartottak Pesten, ami hozzájárult a tüntetés sikeréhez). A pesti forradalom hatással volt a pozsonyi rendi országgyűlésre is, döntő győzelemre segítve a reformok pártján állókat.
V. Ferdinánd és a bécsi udvar a pesti eseményeket követően nem merte visszautasítani a beadott feliratot, kinevezte gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek, aki március 23-án megalakította az első felelős kormányt. A pesti forradalomnak is köszönhető az áprilisi törvények megszületése, amelyek eltörölték az elavult, rendiségen alapuló politikai rendszert és lehetőséget biztosítottak a polgári fejlődésre egy majdnem teljesen önálló Magyarország számára.
Március 15-ét joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek, mely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.
Tisztelt Ünneplők!
A mai napon reggel felvesszük az ünneplő ruhánkat, mellünkre tűzzük a kokárdát és elindulunk a templomba, vagy az ünnepség helyszínére, hogy megemlékezzünk és fejet hajtsunk a forradalom és szabadságharc hősei emléke előtt, akik életüket áldozták a magyar hazáért és szabadságért.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a 48-as események ünneplése, minden magyarnak a szívében él. Mindenkinek vannak emlékei fiatal korából, hogyan ünnepeltük a forradalom hőseit évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Azért, mert átélhető a történet, mert könnyű azonosulni a feudális magyarság szabadságküzdelmével. A sok tavaszt megért honfitársaink még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor még a szocializmust építettük, a kommunisták csak „csomagban”, Forradalmi Ifjúsági Napok keretében, március 21-e a Magyar Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra és április 4-e, Magyarország felszabadításának nevezett katonai megszállásának árnyékában lehetett ünnepelni a hősöket. Mégis a magyar fiatalok Petőfit, Jókait, Bem apót és társaikat őrizték meg emlékezetükben. Ennyit a kommunistákról.
Tisztelt Emlékezők!
Március az első tavaszi hónap. A tetszhalotti állapotából lassan-lassan ébredezik környezetünk. Virágok bújnak ki a földből, rügyek pattannak ki, madarak csicseregnek az udvarunkban, esetleg tavasz zápor vonul át felettünk. Az élet jeleit fedezhetjük fel mindenütt. Úgy is mondhatnánk, hogy forradalmi változások történnek az élővilágban. Így van ez az emberi társadalmakban is. A hosszú tél után, tavasz közeledtével felgyorsulnak a társadalmi folyamatok is, ahogy 1848-ban, de számos más történelmi párhuzam lelhető fel. A forradalmak, felkelések időszaka a tavasz, vagy az ősz. Az emberi társadalom úgy tűnik a régi korokban még sokkal jobban alkalmazkodott a természethez. Mindennek rendelt ideje volt, igen, még a forradalmaknak is.
Sokat változott a világ azóta. Az ember eltávolodott a természettől. Azóta az emberi társadalmak már nemcsak a természet törvényeit, hanem a teremtett világ legalapvetőbb téziseit is megkérdőjelezik és sutba dobják. Nem a környezetünk apró jeleiből vonunk le következtetéseket, nem az idősek tapasztalataiból, az előző generációk felhalmozott tudásából táplálkozunk, hanem minden gondolkodást mellőzve, készen kapunk mindent az okos „kütyüinkből”. Az információ küldői pedig mindent megtesznek azért, hogy jó sok információt zúdítsanak ránk, amelyek magunkba szívását követően – tévesen -jólértesültnek hisszük magunkat, pedig csak annyi történt, hogy káoszt teremtenek és irányíthatóvá teszik a társadalmakat. Ennek eredményeként permanens forradalmi helyzetet teremtenek. Van, ahol már sikerült. itthon is erre készülnek. Hol van már a régi rend. Minden héten háború, minden héten tüntetés, hídfoglalás. Nincs olyan hét, nincs olyan történés, ami miatt ne lehetne forradalmat kiáltani és az elégedetlen tömegeket utcára vinni. Ha jól olvasom a híreket, holnap megint forradalmi helyzet lesz. (Most aztán már biztos.) Az ott elhangzó beszédek során talán nem is fogják a hősök neveit említeni. De bizonyára számtalan szó esik majd diktatúráról, elnyomásról, megfélemlítésről, bebörtönzésről, összeomlásról.
A másik fontos tanulsága az emlékezésnek, hogy az emberek különbséget tudnak tenni az akkori és a mostani helyzet között. Mindig megmosolyogtató, ha közvetlen párhuzamot vonnak 177 esztendővel ezelőtti események és a jelenkor között. Büszkén idéznek az akkor született versekből, pld a Föltámadott a tengerből. „…Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr.” szavalják. Sorolják a forradalom eseményeit, emlegetik a 12 pontot. Egy dolog felett mindig elegánsan elsiklanak. Magyarország 1848-ban, 1956-ban is elnyomatásban élt és idegen hatalmak ellen lázadt fel. 1948-ban az osztrák császárság ellen. A magyar ember pontosan tudja honnan fenyegeti veszély szabadságát, hiába a sok megmondó ember. Ha pedig a 12 pont. Hogyan is festene ma az egykori követelések az alábbi kiegészítésekkel. – Az európai ügyészséghez való azonnali csatlakozás, vagy- A szuverenitásunk egy ici-pici szeletéről mondjunk le, vagy – Felszólítjuk a Habsburg császárt a Magyarországnak járó források befagyasztására. Elképzelném a Pilvax kávéház közönségét, milyen arcot vágnának. Szép kis menekülés lenne ez után, az biztos.
Tisztelt Egybegyűltek!
Egy történelmi esemény, mint ahogyan március 15-e, egy pillanatfelvétel. Megtörténtének számos előzménye, bekövetkeztének – évek, évtizedek múltán -számtalan következménye van. Egy-egy adott eseményt hiba lenne kiragadni a történelem folyásából. Ha így teszünk talán könnyebben megértjük az okokat és a következményeket.
A forradalom tehát győzött március 15-én. A történelem azonban itt nem állt meg, sajnos tegyük hozzá. Ahogy az egykori nagy sikerű film, a Csillagok háborújánál is jött a következő rész. Igen, a Birodalom visszavág.
Kezdetét vette a szabadságharc Bécs ellen, a magyar szuverenitásért, ami szép sikerekkel, kudarcokkal, újabb hősökkel és sajnos még több áldozattal, még több hősi halottal járt. A császári udvar végül az orosz cár 200 000 főből álló seregével tudta csak térdre kényszeríteni a magyarokat. A szabadságharc Világosnál ért véget, miután 1849 augusztus 13-án Görgey Artúr és serege letette a fegyvert. Az ezt követő megtorlás szörnyű volt. Hosszú évekre elveszítettük önállóságunkat, sokakat – köztük Batthyány Lajos miniszterelnököt és 12 honvédtábornokot – október 6-án kivégeztek, ezreket bebörtönöztek, sokan elmenekültek. Kossuth emigrációba kényszerült, az itthoniak illegalitásba, kényszerű hallgatásba burkolództak.
A forradalom és szabadságharc története azonban itt sem ér véget, szerencsére tegyük hozzá. A közel két évtizedes időszakot a kiegyezés zárja, ami Magyarország újkori történelmének legsikeresebb szakasza. Az oda vezető út azonban rögös volt. Magyarok vagyunk, tehát nekünk minden fontos történelmi időben két teljesen eltérő út között kell választanunk. Kossuth és Deák két teljesen más utat javasol. Kossuth, aki – hazájától távol, hol Párizsban, hol az Egyesült Államokban, hol Londonban, végül Torinóban – élve próbál támogatókat állítani a magyar ügy mellé, ellenzi a dualizmus gondolatát, és a Duna menti népek összefogását sürgeti, míg Deák- a haza bölcse – az osztrákokkal történő kiegyezés mellett teszi le a voksát. Mondhatnánk az egyik idealista, a másik realista megközelítés volt. A vita miatt eltávolodtak egymástól, úgyszólván ellenségekké váltak, pedig egykor Batthyány kormányában mindketten miniszterek voltak, sőt Kossuth kisfiának Deák volt a keresztapja. Ugye milyen ismerős, és milyen jellemzően magyar ez is? A vita lezárásaként Kossuth megírja Cassandra levelét, amelyben a haza elveszejtésével vádolja Deákot, de érdemes elolvasni, hisz mindezek ellenére úgy kezdi levelét Barátom! Mindketten másban látták a szabadságharc elvesztésének okát. Míg Kossuth a nemzetiségek ellenállásában, addig Deák a nagyhatalmak túlerejében. Milyen nemes vita is volt ez. Sajnos azóta a nagyhatalmak sokat tanultak belőle. Egy kis nemzet ellen vívott háborúban természetesen jól jön a katonai túlerő, emellett azonban érdemes felszítani a belső konfliktusokat is, megfizetve az ellenállókat, legyenek azok nemzetiségek, vagy egyéb kisebbséghez tartozók, vagy csak egyszerűen hazaárulók. Ők mindig hasznosak a megszállóknak. Kétfrontos küzdelemben pedig sokáig nehéz ellenállni.
Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani Önöknek, hogy a két szereplő közötti ellentét végig kíséri történelmünket. István vagy Koppány, Károlyi vagy Tisza, Széchenyi vagy Kossuth, Ady vagy Tisza. Nagy Imre vagy Kádár. Mindig két út, mindig két egymással szöges ellentétben alternatíva, mindig sorsforduló.
De a kétségtelenül meglévő vitáik ellenére, valamiért mind Deák, mind Kossuth megmaradt a magyar emlékezetben, mégpedig azért, mert bár más módon képzelték el az ország sorsát, más utat képzeltek el a haza felvirágoztatásáért, egyet senki nem vont és most se vonhat kétségbe. Mindketten Magyarországért éltek és haltak, Magyarország érdekeit tartották szem előtt. Nélkülük és a forradalom és szabadságharc hősei nélkül ma nem állhatnánk itt.
Valamennyiük emléke legyen áldott.
„ Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl, ha kihúnysz. A HAZA MINDEN ELŐTT!
Az ünnepi beszédet követően a BSZC Bessenyei György Technikum diákjainak "Tied vagyok, tied, hazám!" című ünnepi műsorát láthattuk. A színvonalas és megindító produkcióban közreműködtek: Somogyi Borbála, Bodogán Dorina, Nagy Emília, Balog Dorina, Gál Kamilla, Pozsgai Zsuzsanna, Nagy Petra és Horváth Dominik, felkészítő tanáruk Vékonyné Somi Erika volt.
