106 évvel ezelőtt november 11-én, pontban 11 óra 11 perckor ért véget a nagy háború. Az emlékműnél koszorúzással emlékeztünk az első világháborúban hősi halált halt berettyóújfalui és berettyószentmártoni katonákra. Az emlékezők először a református templomunk tornyában pontban 11 óra 11 perckor megkonduló harangszóra tisztelegtek a hősök előtt, majd Szőke Richárd Rajmond történész-muzeológus emlékbeszédét hallhatták. Ezután Majláth József tiszteletes tett igei szolgálatot, végül pedig koszorúzással zárult az esemény. KÉPGALÉRIA
Az emlékbeszéd az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható.
Tisztelt Emlékezőközösség!
Nem 1914 nyara jelentette a szikrát a világégés folyamatában, 1914 már csak olaj volt a tűzre. Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbia elleni hadüzenetével kirobbant a „Nagy Háború”, Európa népei vidáman, dalolva vonultak hadba, bízva abban, hogy egy gyors lefolyású háborúból győztesen kerülnek majd ki. Az eufórikus hangulatban úgy gondolták, hogy „mire lehullanak a lombok” katonáink hazatérnek. Így vélték Budapesten, Bécsben, Berlinben és a Berettyó folyó két partján is.
Tévedtek. „Lehullottak a falevelek”, telt az idő, majd újra kivirágzott és ismét lehullottak a fák lombkoronái, évek teltek el. Az ötödik ősznek kellett eljönnie, hogy az ellenséges felek érdemben tárgyaljanak. „Elkésett a békevágy.” Ez idő alatt országunk hatalmas veszteségeket szenvedett, az újságok lapjai megteltek az elesett honvédek névsoraival, a katonák hozzátartozói félve olvasták a frontról kapott leveleiket. Mindennapossá vált a gyász.
Ez a földi pokol Berettyóújfalu és Berettyószentmárton férfilakosságát is a csatatérre szólította. Az embert próbáló lövészárok-lét, az élelmiszer- és lőszerhiány, az olykor brutális időjárási körülmények és a modern haditechnika, mellyel szemben álltak nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is kihívások elé állították honvédjeinket. Jelenlegi tudásunk szerint legalább 183 halott, 93 hadifogságba esett, 117 sebesült származott településünkről, a valóságban azonban az áldozatok száma jóval magasabb. A traumák feldolgozását nagyban megnehezítette, vagy még talán még mindig megnehezíti, hogy a hősi áldozatok sírhelyei elérhetetlenek a gyászolók számára. Jártak a keleti fronton, az olasz hadszíntéren, valamint a Balkánon zajló harcokban is teljesítették kötelességeiket.
A világszintű konfliktus 1914-től 1918-ig tartó hadműveletei néhány alkalommal a történelmi Magyarország területét, a hátországot is érintették: az 1914–15-ös orosz betörések során, 1914 őszén egy rövid szerémségi szerb támadással, majd a román hadsereg 1916-os erdélyi betörésekor. Ezeket a magyar haderő szövetségesei segítségével sikeresen elhárította, és az ország integritását a háború végéig biztosította.
A háború kirobbanását kísérő kezdeti optimizmus az itthon maradottakban gyorsan szertefoszlott. A férfiak hiányából fakadó napi gondokat súlyosbította a folyamatos áremelkedés, az infláció, a hadigazdaságra való áttérés miatt bevezetett jegyrendszer, a kényszerbeszolgáltatások és a fekete piaci üzérkedés.
1918-ban már érezni a lehetett a vég előszelét, valami másnak a kezdetét. Az ellenséges antant seregek a nyugati és balkáni fronton is felülkerekedtek a Monarchia és a központi hatalmak haderején, a magyar parlament októberben már tényként kezelte az elvesztett háborút. 1918. november 3-án írták alá a padovai fegyverszünetet, amely pontot tett az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús szereplésére.
106 évvel ezelőtt ezen a napon, 1918. november 11-én írták alá I. első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt egy franciaországi erdőben álló vasúti kocsiban az antanthatalmak, valamint a Német Birodalom képviselői.
A szerződést végül párizsi idő szerint hajnali 5 óra 12 perc és 5 óra 20 perc között írták alá. A megegyezés értelmében a fegyvernyugvás 11 órakor lépett életbe, vagyis a „tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában”. 11 óra után a szemben álló hadseregek beszüntették a harci cselekményeket és visszavonultak a frontvonalakról. A háború még 10 óra 59 perckor is követelt halálos áldozatokat.
A mai napon az első világháborúban hősi halált halt berettyóújfalui és berettyószentmártoni katonák hősiességére és áldozatkészségére emlékezünk.
