Mottó: „vannak vidékek hova már utat / csak romos templom s régi név mutat /
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek / örmények zsidók lakták székelyek / ...
...vannak vidékek ahol csak a hant / tudhatja már hogy ki alszik alant /
régen kikorhadt fejtől a kereszt / a zsidók hamvát meg ne itt keresd...” (Kányádi Sándor)
Nagyváradon a 20. század elején gazdag és tarka képet festettek a művészek – ki tollal, ki ecsettel – a Holnap városáról. Az Emőd Tamás-féle leltár szerint a Bémer-téren három banda húzta, a Kálváriát szőlő koszorúzta, a „Körös-uccán” ócska kis szobában pengette a lantot Ady úr, ahol minden együtt volt, mi szemnek, szájnak és fülnek egyaránt kellemes: „Korzó, kávéház, zöld-arany Köröspart, / piros templomgömb kék tetők felett, / szépasszony-dámák, pezsgőző huszárok / színház, cukrászda, régi operett…” Mi, a két országba szétválasztott „csonka bihariak”, ki tudtuk-e bogozni a gúzsba kötött időt?
1944-ben a körzeti csendőrkerületek kapták azt a feladatot, hogy összeírjanak minden magyarországi zsidó lakost. Mindez nem is olyan régen, 80 esztendeje történt. A Körömvirág együttes 10 éve létezik: vannak gyermek- és felnőtt műsorai (óvodásoknak, iskolásoknak, nyugdíjasoknak, versszeretőknek, falunapra, templomba, karácsonyra illetve ünnepi alkalmakra). Megzenésített versekkel, fülbemászó dallamokkal nyújt élményt a közönségnek. Az együttes fontosnak tartja, hogy a zene által ők is hozzátegyenek egy jelentős szeletet a hagyományok, a magyar tradíciók ápolásához, őrzéséhez. A Körömvirág zenéjében az a legfontosabb, hogy a magyarság kulturális gyökereit őrizve zenélnek, alkotnak. Az ő tevékenységük elsősorban a versek közvetítésére összpontosul. A trió tagjai Szászné Ökrös Beáta ének és ritmushangszerek, Miczura Károly prímás és Kocsis Csaba énekmondó. Pető Istvánnal, a Csokonai Színház egykori Nyilas Misijével jól kiegészítik egymást.
Több közös előadásuk is van már: ünnepi műsoraik az Én a szemfedőlapod lerántom! (március 15) Én meghalok, de mi mégis élünk! (október 23.) Létrehoztak több versszínházat is: Fénylik Magyarország! (Válogatás "biharországi" költők verseiből), Mária, anyácska (adventre, karácsonyra), Nevét idézik, de szellemét nem (Petőfiről az összetartozás jegyében). Szól a kakas már…, két nép egy dal. Magyar sors, zsidó sors. Ezt a műsorukat egy éve mutatták be Berettyóújfaluban. A versszínházuk színes palettáján a holnaposok művei mellett az erdélyi kortársak, illetve Szőcs Kálmán költeményei szerepelnek. Az előadásban a berettyóújfalui születésű Tardos Péter népszerű dala, a „Csak egy kék színű virág” is felcsendül. A „Szól a kakas már…” egy korábbi műsor, a „Dalok a labdatérről” hozadéka.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 5 helyen emlékeztek a Holokauszt 80. évfordulóján. Váncsodon, Zsákán, Biharugrán, Nagyecseden és Nagyrábén adták elő a műsorukat. Tardos Péter az idén lenne 100 esztendős, az ő egyik legismertebb slágere a Kék színű virág, amellyel mindenütt megénekeltették a közönséget. A Konrád idézet Berettyóújfaluból minden bihari szívét megdobogtatta, Szőcs Kálmán: Auschwitzba mennék című versén pedig mindenki megdöbbent. A műsorban először hangzott el egy ismeretlen karácsonyi dal, amelynek különös története van: Juhász Géza tanár, a debreceni Ady Társaság egykori elnöke, Kardos Lászlónak, az Ady Társaság főtitkárának volt a jó barátja. Az auschwitzot megjárt Kardos László megmenekülése után Juhász Gézáéknál írta egy „irka”-fedőlap belső fedelére ceruzával, név nélkül ezt a verset karácsony este. A kéziratot dr. Debreceni Pál berettyóújfalui szemész főorvos ajándékozta Bakó Endre irodalomtörténésznek:
„Gyertyácska cukros fénye villan, / Egy csillagszóró sistereg, / Ajtó nyílik, halkan besurran / Két - három pufók kisgyerek. // „Mennyből az angyal” – zengi, fújja, / Víg hangulatban pár torok. / Ülök homályos zugba bújva, / És chanukára gondolok.”
A bihari formáció bízik abban, hogy lesz még lehetőségük ezt a nem mindennapi műsorukat bemutatni máshol is.
