2022. május 24-én kerül megrendezésre A margittai fazekasság című vándorkiállítás megnyitóünnepsége a Bihari Múzeum időszaki kiállítótermében. A kiállítás a Partiumi Keresztény Egyetem Vizuális Alkotás és Nevelés Kutatóközpont projektjeként jött létre és céljuk, hogy a nagy múltú bihari fazekasközpont örökségét bemutassák és népszerűsítsék. A kiállítás július 31-ig lesz megtekinthető. KÉPGALÉRIA
A rendezvény háziasszonya Kállai Irén, a Berettyóújfalui Kulturális Központ igazgatója volt, köszöntőt mondott Muraközi István, Berettyóújfalu város polgármestere és Demián Zsolt, Margitta város alpolgármestere.
A projektet Angyal Olívia, a PKE VAN Kutatóközpont asszisztense mutatta be.
A kiállításmegnyitón Emődi János régészeti kutatásainak története címmel tartottak filmvetítést.
Kiállítók:
Torkos Erik Márk: Fotók a régészeti leletekről
Janó János: 3D-látványtervek a régészeti leletek alapján
Szűcs Dániel: 3D-látványtervek a régészeti leletek alapján
László Attila: Rekonstrukciók a margittai fazekakról
A projektőr és a kiállításról röviden:
Jelen projekt célja a margittai fazekasság bemutatása, népszerűsítése, újraélesztése, amely a Partium Keresztény Egyetem Vizuális és Nevelés Kutatóközpont szervezésében valósult meg. Az Érmellék népi örökségének művészeti célú feltárására még nem került sor, ezért ez a rekonstrukciós kísérlet a rég elfeledett fazekasközpont emlékét és a térség településeinek meghatározó szimbólumvilágát hivatott feleleveníteni és őrizni.
Az Érmellék, mint a Partium egy térsége egy csodás mocsárvidék emlékét őrzi, nevét az Ér folyó után kapta. Ma Románia észak-nyugati részén található, az egykori Bihar és Szilágy megye területén, legfőbb határait a Kraszna és a Berettyó folyó jelentik. Kialakulása időszámításunk előtt 250 millió évre vezethető vissza.
Az Érmelléken űzött mesterségek igazodtak a mocsárvilág adta lehetőségekhez, az itt jelentős mennyiségben fellelhető alapanyagokat használták fel: nádat, gyékényt, agyagot. Az Érmellék egyetlen fazekasközpontja Margitta, amely nagy jelentőséggel bír a térségben. Központi jellegét mutatja, hogy olyan sajátos népmotívumok alakultak ki, amelyek csak az ezen a településen készített kerámiákon jelentek meg. Ezzel téve egyedivé a margittai fazekasság örökségét.
Emődi János tanulmányozta a régészeti kutatások során előkerült kerámiák darabjait, amelyek valószínűleg a 17. század végén, 18. század elején készültek. Az ásatások során megvizsgálta a kerámiák motívumrendszerét, színhasználatát és alapanyagait. A fazekak között egyaránt találunk mázas és mázatlan példányokat is. A legtöbb edénytípuson van egy vagy két fül, melyek általánosságban szalagfülek, amelyek a szájperem aljától a derékig érnek. A kutatás tárgyát képező kerámiákon kivétel nélkül találunk díszítő mintákat.
A mintakincs szempontjából a 18. század fordulóján készült fazekak tekinthetőek egyedi díszítésűeknek. Margitta sosem került török uralom alá, így az akkori mintákat nem befolyásolta külső tényező, ellentétben a környék más fazekasközpontjaival. Ezeket a mintákat kimondottan a geometrikusság jellemzi, melyeket mindig ugyanolyan vörös-barna, vasoxid alapú festékkel készítettek. Ez alól a fehér földfestékkel készült zsinórminták és a fehér sávok képeztek kivételt. A vízszintes vékony vonalak, vonalregiszterek nem tökéletesek, a vonalak közötti távolságok nem egyformák. Vízszintes és hullámos vonalakból álló minták már ismeretesek voltak az országban a 16. századtól kezdve, Biharból eddig csak a váradi várból ismerünk hasonló jellegű kerámiákat.
