Egy kicsit sem túlzás azt állítani, hogy Magyarország egyik legigazibb punk zenekara itt él Berettyóújfaluban.
A Szelephézag névre keresztelt formáció egészen különleges ízléssel szól a hallgatókhoz, hamisíthatatlan szövegvilágának elemei szállóigékké váltak a bihari fiatalság köztudatában. A helyi legendáról Serdült Tibit, a zenekar frontemberét kérdeztük.
Akadnak még páran, akik nem ismerik a Szelephézagot. Egy gyors önéletrajzzal kezdhetnénk az interjút?
Először is mélységes tisztelettel üdvözlök minden kedves olvasót, és ezúton szeretném megköszönni a lehetőséget a “sztárinterjúra”. A zenekar 2006 telén alakult kétszemélyes felállásban: Nagy Mihály - dob, Serdült Tibor – ének és gitár. Később Balázsi Tamás (Balu) csatlakozott hozzánk basszusgitárosként. Zenei kifinomultságunk nem volt túlságosan magasröptű - bár azóta sem történt drasztikus változás - , inkább egyszerű formában, vidáman próbáltuk magunkat jól érezni, ami részemről teljes mértékben meg is valósult minden koncerten. Ekkor születtek meg a Hozz egy szatyor sört, Megszúrnám a fingóját, Bélsár, Berugok az éjjel és egyéb mélyenszántó, könnyűzenei remekművek. Ezután Misi egyéb elfoglaltságok miatt kilépett a Szelephézagból, helyét Rácz János (Boni) vette át, aki kifogástalanul helyt áll azóta is a dobok mögött, valamint Rácz Kristóf is csatlakozott, így két gitárral próbálkozunk esztétikai élményt okozni a kedves hallgatóknak. Nemrég Balu is letért a siker és a csillogás útjáról, melyet a bandában betöltött poziciójának köszönhetett, hiányát Pataki Ferenc (Patkány) próbálja nekünk elviselhetőbbé tenni. A történet dióhéjban ennyi. Három felvételt csináltunk eddig: Tapossunk a lecsóba (2007), ÓtvaRock (2009), valamint egy Új 2011-12?, aminek még nem adtunk nevet, mivel még kissé hiányos állapotban van, de reményeink szerint az is el fog készülni.
Hogyan alakult ki a zenekar egyedi stílusa? Melyek voltak a számotokra meghatározó bandák, élmények?
Ez a stílus egyszerűen csak jött. Fogalmam sincs, hogy honnan. Csak fog az ember egy gitárt, elkezd vele bohóckodni, kipattan egy-két gondolat, megpróbálja rímbe szedni és kész. Nem tagadom, volt, hogy olykor némi borital is segített a költői krízisen túljutni, de szerintem ebben a világban kell is, hisz “Kelet-Európában nem érdemes kijózanodni”.
Szívesen idéznék az olvasók kedvéért egy-egy számotokból dalszövegrészletet, csak az a baj, hogy ami eszembe jut, egyik sem szalonképes. Milyen értékeket közvetítesz a dalszövegeken keresztül, és miért pont ezeket?
Itt igazándiból szó sincs ilyen világmegváltó témákról, vagy utáljunk mindenkit, aki nem olyan, mint mi, inkább csak kimondjuk, amit gondolunk/gondoltunk. A másik oldala a dolognak, ami megosztja az embereket, a trágárság. Ez vagy bejön valakinek, vagy nem (persze kell rendelkeznie a kedves hallgatónak egy csipetnyi humorérzékkel is, meg leereszkedni egy pár fokkal a ranglétrán). Én csak annyi értéket közvetítek személy szerint, hogy próbáljuk meg gondunk-bajunk legalább egy koncert erejéig félretenni, még ha néha kicsit nehéz is.
Mit gondolsz a punk zenei stílusról 2012-ben?
2012 a világ vége, ilyenkor már minek gondolkodni? :D Komolyra fordítva a szót: nekem a punk arról szólt, hogy rugaszkodjunk el a társadalmi normatíváktól, kicsit legyünk felszabadultak, tegyünk mások véleményére és arra a bizonyos mókuskerékre (25 fölött egyre nehezebb sajnos). Én a lerágott csontokat hallgatom a mai napig (Sex pistols, Auróra, Konflikt, Prosectura, Rózsaszín Pitbull), Mára kicsit kicserélődött és kibővült az előadói paletta, főleg fesztiválokon szembesültem ezzel a dologgal. Vagy csak én örgeszem.
Mi a véleményed a berettyóújfalui és a környék zenei életéről, bandákról és zenészekről? Vannak-e barátok és segítőtársak, vagy mindentől és mindenkitől függetlenül működtök?
Nekem valahogy hiányzik az a 4-5 évvel ezelőtti hangulat, ami itt uralkodott a koncerteken, a sok környékbeli paraszt, Kani nyolc liter kannásbora, reggelig tivornyázás, vasárnapi gyomorégés, “Ne gyertek le málhával, mi van a táskádba?” kérdőmondatok, stb. Segítőtársak, haverok mindig is voltak, meg lesznek is, ennek az egésznek erről kellene, hogy szóljon. Összejövünk, s derűsen, vidáman ropjuk a denszet egymás produkciójára végelgyengülésig!
Sokkal nagyobb figyelmet érdemelne a zenétek, mert hihetetlenül egyedi. Hogyan látod a Szelephézag létjogosultságát országosan?
Ezt nem az én feladatom igazából megítélni. Amíg van ránk igény addig csináljuk, ha nem lesz, akkor meg azért! Nyilvánvalóan örömmel tölt el, ha valakinek elnyeri a tetszését ez a zenei dágványolás. Talán ha komolyabban marketingolnánk, vagy benyalnám magam valami befolyásos fesztiválszervezőnél, vagy feszülős nadrágban és selyemingben a szerelmi bánatomról énekelnék, esetleg lehetne jutni egyről a kettőre. Én annak is örülök, ha el tudunk menni üzemanyagárért mókázni valamerre.
A csúcson már „túl vagytok”, most vagytok a csúcson, vagy még csak ezután lesztek?
Én úgy érzem, hogy túl vagyunk, de ki tudja mit hoz a jövő? Míg a nótatévében nem mi húzzuk az Aranyesőt, addig nem adjuk fel!! Még a celeblétre nem érzem magam felkészültnek. De talán meg tudnám szokni idővel, hogy minden nap szombat legyen!
Milyen tervekkel vágtatok neki ennek az évnek? Nagyobb fordulatszám vagy pihenősebb időszak következik?
Részemről mehetne a nagyobb fordulatszám, de mivel több emberen múlik a dolog, ezért ezt a kérdést inkább jövőre válaszolnám meg. Tervezni nem szoktunk. Ahogy esik, úgy puffan.
A rajongók kíváncsiak az emberre is. Magánélet, hobbi, munka? Kérlek, ossz meg velünk pár kulisszatitkot.
A magánéletem kint van fészbukon, szabadidőmben szeretek aludni, illetve élménykombinátokba járni, hangulatkarbantartó folyadékot lepetyelve. Imádom a paprikás krumplit meg a mákoslaskát. A helyzet pikantériája az, hogy akár hiszed, akár nem, a hobbim a gitározás, van egy zenekarom is, lehet hallotál már róla: Szelephézag! :) Munka; ahogy Hofi mondta: “a munka nem az én dolgom, a munka a tisztesség és becsület dolga”. Van munkám, oszt’ örülök!
Az interjút a Berettyóhír online hírportál közli le, milyen üzenettel zárnád az olvasóknak soraidat?
Üzenem Arankának, hogy finom volt a paszulyleves! Köszönöm a lehetőséget, mindenkinek szép és idilli évet kívánok a magam és a Szelephézag gumicsizmás rock ‘n’ roll zenekar nevében! Viszontlátásra, Kezitcsókolom, Szevasztok, Puszi!