Az államalapítás ünnepén, augusztus 20-án ünnepélyes keretek között nyitották meg a "Kárpáti Gusztáv 80" című emlékkiállítást a Nadányi Zoltán Művelődési házban, majd az új kenyér megszentelésére került sor. Az ünnepi rendezvényen Muraközi István, Berettyóújfalu város polgármestere mondott köszöntőt, a kiállítást Holló Barna festőművész nyitotta meg. KÉPGALÉRIA
Muraközi István ünnepi köszöntője az alábbiakban olvasható:
„Úgy érzem, hogy itt valahogy otthonra találtam. Ezek között a becsületes emberek között. Rájöttem, hogy itt is szörcsög a hörcsög, meg repül a madár. Magyarország ez mindenhol! És aztán beleszerettem és itt rekedtem.”
Tisztelt Ünneplő Berettyóújfalui polgárok! Hölgyeim és Uraim!
Éppen 10 évvel ezelőtt, 70 éves jubileumi kiállításának megnyitója után nyilatkozott így Kárpáti Gusztáv festőművész, aki Ózdon született, hegyek és völgyek között nőtt fel, majd később itt, Bihar alföldi felében lelt otthonra. Sőt, Gazda László, a Déri Múzeum néhai igazgatója Biharország festőjeként tartotta számon. És mi magunk is tisztelettel és nagyrabecsüléssel hódolunk az emléke előtt, hisz amellett, hogy kiemelkedő alkotó volt, komoly művészet- és kultúraközvetítő szerepet is betöltött Berettyóújfaluban és szerte Biharban. Az ő élete és pályája is jól tükrözi mindazt, amire mi, bihariak olyannyira büszkék vagyunk. Berettyóújfalu kapcsán számtalanszor elmondjuk, hogy történelmünk nagy befogadó és egyben nagy kibocsátóerővel ruházott fel minket. Két nagy, egykori szabadalmas város – Debrecen és Nagyvárad – között félúton, az elmúlt száz esztendőben egyfajta közöttük húzódó hídként töltjük mindennapjainkat. Megtanultuk, hogy amit az elődök ránk hagytak, az mind fontos örökség, gyarapítandó talentum. Semmi sem felesleges, és mindenből ki kell hozni a jövőt építő lehetőségeket. Ennek évről évre megmutatkozó eredményeit mutatjuk be májusban, a város napján, és erre a híd szerepre helyezzük a hangsúlyt januárban, a magyar kultúra napján. De ilyenkor, államalapító Szent István királyunk ünnepén mindig az összegzésé kell, hogy legyen a főszerep.
„Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség a királyi elődök után járni, a szülőket utánozni, ezért hát kövesd szokásaimat, s a tieid közt kimagasló így leszel.” – fogalmazta meg Szent István intelmeiben. Bármilyen nehézségeken is megyünk keresztül saját, családi életünkben, vagy éppen szűkebb és tágabb közösséginkben, az elődök példája és az egymás iránti bizalom mindig átsegít ezeken. Így tudtunk mi is egy nemzettragédiából felállni, így vált Berettyóújfalu maradék Biharország székvárosává, és így tud most is szellemi központ lenni. Ebben az évben ennek több jeles példáját is meg tudtuk mutatni. A felújított zsinagógában már áll az az állandó tárlat, ami az egykoron itt élt jeles zsidó polgárok és polgári közösség múltját és hagyományait mutatja be. Az épület és a benne fellelhető ismeretek egyaránt ezt a szellemi gazdagságot tárják a látogatók szeme elé. Ma délután pedig újra megnyitja a kapuit a Bihari Múzeum, melynek új állandó kiállítása egyszerre újszerű és modern, mégis ugyanazt a tájat, és a benne élő embert mutatja meg teljes valójában, mint 1974-es alapítása óta bármikor. Mindezekkel adózhatunk az ősök emlékének, megmutathatjuk gyermekeinknek és a hozzánk betérőknek a mi saját évszázadainkat. Azt mondják, hogy akkor tud sikeres lenni egy közösség, vagy egy nemzet, ha lelkében is újra és újra megerősödik. Ha önazonosságával tisztában van, tudja helyét az őt körülvevő világban. Mi itt, Berettyóújfaluban úgy kell, hogy megünnepeljük az államalapítás évfordulóját, hogy tisztában legyünk ezzel a különleges helyünkkel és szerepünkkel az állam egészén belül. A mai nap eseményei és szereplői pedig mind ezt erősítik meg bennünk. A biharivá lett Kárpáti Gusztáv évfordulós kiállítását egy nagyváradi művész, az első Kárpáti-gyűrű tulajdonosa, Holló Barna nyitja ma meg. Az idei emlékgyűrűs díjazott pedig Tamus István, egy Debrecenben élő, alkotó és tanító művészember, aki az imént emlegetett lelki híd másik pillérét őrzi. Így testesülnek meg, kapnak nevet és arcot a szimbólumaink.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ilyen arccal és névvel is ismert szimbóluma nemzetünknek és államunknak Szent István király. Aki bő ezer esztendeje az értékek Európáját választotta népe számára. Kiállt az egyetemes keresztény értékrend mellett, s elfogadtatta ezt nemzetével. A hit és a tudat által egységes államot teremtett, amely az évszázadok során nagy befogadó és nagy kibocsátó nemzetté lett. Úgy is hívják a Kárpát-hazát, hogy a népek olvasztótégelye. Így ház egyszerre volt szabadelvű és nemzetközpontú. Ha szétnézünk a nagyvilágban, jól látható, hogy a rosszul értelmezett, szinte korlátlan személyes szabadság, a szolidaritást, közösséget nem ismerő individualizmus, a szellemi és erkölcsi gyökerek megtagadása, a nemzeti önfeladás káoszhoz, kiszolgáltatottsághoz vezet. És sokan erre próbálják ráadni a szabadelvűség köntösét. De a kettő között óriási szakadék tátong, és csak rajtunk múlik, hogy melyik parton állunk.
Úgy gondoljuk, hogy a Szent István-i alapokon, az általa kijelölt úton haladva úgy tudunk nemzetünkhöz hűek maradni, ha elfogadjuk a másik sajátosságait. Így férnek meg egymás mellett felekezetek, nemzetiségek, más-más vidékről érkezők, akik aztán jó szomszédok, barátok, akár rokonok lesznek. Így bárki, aki békével jön, vagy éppen aki elköltözve magával visz valamit itthonról, ugyanúgy a mi honfitársunk, földink lesz, illetve marad.
Legyen e megállapítás végén felkiáltójel Kárpáti Gusztáv különböző tájakat is bemutató tárlata, a Bihari Múzeum évszázadokat átívelő kiállítása és mai ünnepi együttlétünk minden egyes élménye.
Isten éltessen, Magyarország!
A kiállítást Holló Barna, Kárpáti Gusztáv-emlékgyűrűs festőművész nyitotta meg, aki köszöntőjében elmondta, a Kárpáti Gusztáv 80. születésnapja alkalmából létrehozott emlékkiállítás a művész különböző korszakaiból összeállított válogatás. Az alkotásokon jól látható az a sokszor rögös út, amin Kárpáti Gusztáv élete során járt. A kezdeti periódusokat követően beérett festőművészként brillírozott, művein formailag letisztult stílusértékeket lehet tapasztalni. Ez garantálja, hogy a kulturális értékeket tekintve felejthetetlen marad.
Kocsis Csaba népművelő a kiállítás létrejöttének körülményeit ismertette a résztvevőkkel, illetve meghatottan olvasta fel korábbi írását, melyet teljes terjedelmében közlünk:
Emberibb világra vágyott
Mikor utoljára Kárpáti Gusztáv műteremben jártam, arra figyeltem fel, hogy nem messze a festőállványoktól a falon lóg egy favilla, egy fagereblye és egy martinász öntőkanál. Jól jelképezte ez a művész helyét a világban. Látta, hogy elkalandozott a tekintetem az Alföldtől idegen tárgyon, ezért elmesélte a hozzá kapcsolódó történetet egy kissé leszegett fejjel, csak úgy a maga módján, csendesen. A formás öntőkanalat, amellyel a próbát szedik egy öreg martinásztól kapta, akit cserébe lerajzolt az ózdi gyárban, ott, ahol ő is dolgozott annak előtte. Ezt merítették a forró, folyékony vasba, hogy megnézzék milyen lett az acél. Alig akarták kiengedni a gyárkapun mikor odaállított vele a portára. A favillát és a fagereblyét is úgy kapta, de az már itt Biharban. Szerette és értette szülőföldjét. Soós Zoltán szavaival „Ózd: fogadalmak völgye, / edzett acél-alap...” Miért cserélte akkor mégis fel a vasat, a sziklákat, amelyek olyan meghatározóak voltak az életében a Bihari síkra? A felesége után jött Debrecenbe, aki egyetemista volt. A Hunyadi utcán laktak, egy fél szobát béreltek kezdetben, de ahogy munkába állt, a rajzolás és a festés miatt szükségük volt nagyobb lakásra. Szert tettek egy nagyobbra, de ahogy bekapcsolódott a megye művészeti életébe és elkezdődtek a kiállítások, ez a lakás is szűknek bizonyult. Azt mondták, van egy műtermes lakás, de ahhoz Újfaluba kellene költözni. Először Bíró Lajos és Bényi Árpád kísérte ki őket, megismerték Újfalu akkori első emberét, aki az első találkozás végeztével odaadta a lakáskulcsot a feleségének.
A festőművész első útja a határba vezetett. Ősz volt. Leült egy bokor aljában, és töprengett, mihez kezd majd itt ebben a végtelen pusztaságba, de akkor a kézfejére szállt egy katicabogár, megérintette a természet. Ahány rajz, annyi kapcsolat kint a határban és az emberek, akik a földből éltek, meséltek. Ahogy a képei. Bíró Katalin muzeológus szerint a nagy „alföldi festők” történelmi öröksége munkált benne. De nem csak alkotott, hanem tanított is. A Bihari Munkáskörben sokan megfordultak, és a Tokaji Művésztelepet is vezette tizenkét esztendőn át, amíg meg nem műtötték a szemét. Örült annak, ha egy-egy tanítvány, akivel foglalkozott, közeli kapcsolatba került a művészettel. Ilyen volt, Varga Feri, aki reklámgrafikus lett, vagy Magyar Zita, aki a fazekas mesterséget választotta. Az is jól esett neki, hogy Bagány Anikó is megkereste grafikáival, mikor visszatért Kanadából. L. Ritók Nóra grafikusművész azt mondta, hogy középiskolás korában Kárpáti Gusztáv festőművésszel való megismerkedése is közre játszott abban, hogy az élete a képzőművészet irányába fordult. Azon kívül, hogy szakköröse volt, az ő segítségével jutott el Telkibányára egy alkotótáborba, ahol összehozta a sors a kazincbarcikai Mezey Istvánnal, aki a mestere lett, és az élete részévé tette a grafikát.
Kárpáti Gusztáv úgy vélte, nem számít, hogy hatvan vagy hetven éves, a kiállítás az igazi megmérettetés, mert igazi örömet a műteremében talált. Azt mondta, hogy „ez egy belső csevegés a kép és az ember között” amely mindig biztatást adott neki arra, hogy „a külvilág majd csak átalakul, majd csak más lesz.” Gazda László a Déri Múzeum igazgatója azt írta róla 1995-ben, hogy „Szenvedve éli meg a tragédiákat, felháborodik az embertelenségen, és tiltakozik ellene, akár az egyes embert, akár kisebb vagy nagyobb emberi közösséget érintenek...” Guszti, Guszti bácsi ilyen ember volt. Ficzere László, a mozdonyvezetőből lett festő gyakran mondta neki: „Ne hagyd abba fiam, érdemes csinálni! Csak ne hagyd, hogy megalázzanak! Az emberi méltóság az elsődleges.”
Abbahagyta. Emberibb világra vágyott, tökéletesebbre. Lehet, hogy most megtalálta. Nem tűnt el, hisz' minden nap szembe jön velem a csökmői faluházban, a berettyóújfalui városházán a kulturális menedzser irodájában vagy itthon a folyosón. Most úgy látom, minden festményén jelen van. Kissé leszegett fejjel, karba font kézzel, csendesen, a képeiben él tovább.
Kocsis Csaba (2013)
A megható visszaemlékezést követően a Kárpáti Gusztáv-emlékgyűrű átadása következett, melyet idén Tamus István grafikusnak ítéltek oda.
Tamus István
grafikusművész, tanár
Debrecenben született 1953-ban. Itt tanult a Tótfalusi Sándor Általános Iskolában és itt is érettségizett a Fazekas Mihály Gimnáziumban. 1978-ban a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán rajz-földrajz szakos, majd 1986-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos tanári diplomát szerzett. Mestere itt Bráda Tibor volt, de sokat köszönhet korábbi tanárainak és mentorainak is, mint Tar Zoltán, Móré Mihály, Félegyházi László, Bíró Lajos és Horváth János.
1980-tól 2016-ig a debreceni tanítóképzésben oktatott főállásban, illetve a saját alapítású “Vasárnapi Rajziskola” keretei között végzi a tehetséggondozást és a művészeti szakokra való felkészítést. Több mint négy évtizede rendszeres résztvevője a városi, megyei, országos, illetve nemzetközi kiállításoknak és alkotótáboroknak. Országos választmányi tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének.
1996-tól a derecskei Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelep, 2005 óta a Balatonfüredi Nemzetközi Művésztelep, 2013-tól a Tiszaderzsi Nemzetközi Művésztelep, 2015-től pedig a Vajai Honvéd Művésztelep művészeti vezetője. Több ízben résztvevője volt a hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és fennállásuk alatt az abádszalóki, berekfürdői, balatonvilágosi, alsóőrsi művésztelepnek, valamint a Hajdúszoboszlói „Cívis” és a Hortobágyi Alkotótábornak. Utóbbi kettőnek kuratóriumi tagja is volt.
Alkotói pályáját a műfaji sokszínűség és a művészi következetesség jellemzi. Mintegy 40 éve vesz részt a Debrecen város által rendezett virágkarneváli eseményeken virágkocsik tervezésével és kivitelezésével. 1992 és 2005 között a Déri Múzeum munkatársa volt. A 90-es évektől alkalmazott grafikai tevékenységet is folytat, melynek során számos rangos szervezet és rendezvény arculattervét, emblémáját tervezte, illetve szépirodalmi kötetek illusztrálását végezte. Az elmúlt évtizedekben több alkalommal is képviselte Hajdú-Bihar megye képzőművészeit többedmagával Romániában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Németországban, Hollandiában, Svédországban, Szlovéniában, Ukrajnában, Japánban és Kínában. 2000-ben hozta létre grafikustársaival együtt a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületét és 2011-ben a HÉT-fő képzőművészeti csoportot Debrecenben. Több hazai és külföldi nagyvárosban mutatkoztak be sikerrel. A GADE 2015-ben nagyszabású jubileumi kiállítással és immár a harmadik reprezentatív kötet megjelentetésével ünnepelte fennállásának tizenötödik évfordulóját.
A híres, Bíró Lajos által vezetett, Berettyóújfaluban 13 évig működő Hajdú-Bihar Megyei Amatőr Alkotótábor tagja és később tanára is volt. Az elmúlt évtizedekben több alkalommal is bemutatkozott egyéni és csoportos kiállítások keretében itt nálunk, Újfaluban a művelődési házban.
Művészeti és oktatói tevékenységét számos szakmai díjjal és kitüntetéssel ismerték el eddig: a II. Debreceni Református Világtalálkozó Alapítványi Díja (1991); Debrecen Kultúrájáért-díj (1993, 2005); Tanítóképzésért Emlékérem (1997); a Debreceni Országos Nyári Tárlat nívódíja (2000); Holló László-díj (2004); a Hajdú-Bihar Megyei Tavaszi Tárlat nívódíja (2004); a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola művészeti díja (2004); Móré Mihály-díj (2007, 2013); Kölcsey Emlék plakett (2010); Hajdú-Bihar Megyei Príma-díj (2011), Csokonai-díj (2013), Deköre-díj (2013), Fekete Bori-díj (2013), a 46. Debreceni Virágkarnevál fődíja a Szent Anna Főplébánia „300 – Katolikus újjászületés“ című virágkocsijának tervezéséért (2015), Dürer Emlékérem (2015); Derecske Városáért Díj (2016), Mednyánszky László díj (2020).
A díjainak sorát a mai naptól a Berettyóújfaluban kapott Kárpáti Gusztáv emlékgyűrű adományozása zárja.
Elfoglaltsága – művésztelep vezetése - miatt sajnos nem tudott részt venni az ünnepségen, egy későbbi időpontban fogja átvenni hivatalosan is az emlékgyűrűt, a kiállítás keretei között. Méltatásának felolvasását követően Rákóczi Jenő katolikus plébános megszentelte a Szent István-napi új kenyeret, majd az esemény bensőséges beszélgetéssel zárult.