A Debreceni Törvényszék 2019. január 24-én ítéletet hirdetett annak az iraki származású, holland állampolgárnak az ügyében, aki 2016 decemberében egy kisbusszal Magyarországról iraki, szír és iráni állampolgárokat akart Nyugat-Európába csempészni.
Az elsőfokú bíróság M. N. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében. Ezért őt 4 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban állapította meg. A bíróság a vádlottat 1 rendbeli emberölés bűntettének kísérlete vádja alól felmentette.
A bíróság a vádlott által tett vallomások, kilenc tanú vallomása, három szakértő véleménye, valamint okirati bizonyítékok alapján döntött. A bíróság az eljárás során arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott vallomása nem fogadható el, a bűncselekmény elkövetését tagadta, az eljárás különböző szakaszaiban számos alkalommal tett nyilatkozatokat, azonban ezek nem voltak következetesen egyezőek. M. N. több érdemi kérdésben is ellentmondásosan nyilatkozott. A vádlott a bíróság előtt arra hivatkozott, hogy Magyarország érintésével munkaügyben utazott Romániába egy barátjával, két járművel. Állítása szerint Romániában eltévedt, a barátjával elveszítették egymást és tagadta, hogy Romániában bárkit is szállított volna. Körösszegapáti külterületén azért állt meg a kisbusszal 2016. december 16-án reggel, mert magyar munkásoknak vélte az út mellett várakozókat, akiket csak a következő településig akart volna elvinni. A „stopposokat” 7-8 főre becsülte, a járműből nem szállt ki, ezért nem tudta pontosan hányan lehettek. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy sem a vádlott utazásának célja, sem a – később hivatkozott – barátjával való budapesti áruvásárlás nem igazolódott.
A bíróság által megállapított tényállás szerint M. N. azzal a kifejezett céllal érkezett, hogy harmadik országbeli állampolgároknak pénzért segítséget nyújtson részben Romániában az ő szállításukban, illetve a román-magyar határ átlépését követően Magyarország területén történő továbbszállításukban. A lefolytatott bizonyítási eljárás során nem lehetett megállapítani, hogy Románia területén nyolcnál több személyt szállított volna, azt sem, hogy a vádlott tisztában lett volna azzal, hogy Magyarország területén járműve rakterébe pontosan hány személy szállt be. Azt viszont bizonyítani lehetett, hogy a vádlott tartott kapcsolatot más személyekkel is, akik segítették a külföldieket Románia területén, azt viszont nem lehetett pontosan megállapítani, hogy kik voltak azok a személyek. Bizonyíthatóan az emberek fizettek a célba juttatásukért.
M.N. az üres busszal Ártándnál lépett be az országba. 2016. december 16-án reggel 7 óra körül Körösszegapáti felől Biharkeresztes irányába tartott, a megbeszélt találkozóhely felé. Körösszegapáti külterületén állt meg, majd a 36 fősre duzzadt csoport tagjai beszálltak a kisbuszba. 35-en szálltak be a raktérbe, egy ember az utasfülkében foglalt helyet. Az eseményeket egy arra közlekedő autóbusz sofőrje és utasa észlelte, akik azonnal hívták a rendőrséget. A vádlott az embereket alig pár percig szállította, a rendőri igazoltatásig 8,5 kilométert tett meg. A rendőrök kinyitották a kisbusz oldalsó ajtaját, és rátaláltak a 36 külföldire. A vádlottat előállították, a 31 iraki, 4 szír és egy iráni állampolgár ellen idegenrendészeti eljárás indult, majd az illegális határátlépőket visszatoloncolták Romániába.
Dr. Mocsáry Eszter bíró indoklásában elmondta: szándékos emberölés bűntettének kísérletében a bíróság nem találta bizonyítottnak a cselekményt, ezért az alól felmentette a vádlottat. A halálos eredmény elmaradása nem a véletlenen múlt, a raktérben utazók önmentésre képesek voltak, nem voltak tehát akadályozva a segítségkérésben, lehetőségük volt a gépjárműből történő menekülésre is. A raktér két ajtóval rendelkezett, kívülről kulccsal nem volt bezárva. Egy kilincs meghúzásával mindkét ajtó nyitható lett volna. A rakteret a vezetőfülkétől egy vékony lemez választotta el, a hátul utazókat lehetett hallani, egy társuk – aki a csoporthoz tartott – pedig elől foglalt helyet a sofőr mellett. A vádlottnak anyagi érdeke fűződött ahhoz, hogy az embereket élve szállítsa a célig, a legvalószínűbb úti cél legalább Ausztria lehetett. A bíró kifejtette, hogy nem igazolható az, hogy M. N. szándéka akár eshetőlegesen az emberölésre kiterjedt volna. A vádlott mulasztott, az bizonyos, nem látthatta azt sem, hogy a raktér zsúfolásig megtelt. Mivel a bűncselekmény kísérleti szakban maradt,terhére viszont maximum gondatlanság lenne róható, a gondatlan emberölés kísérlete azonban fogalmilag kizárt, így a bíróságnak fel kellett mentenie.
Dr. Mocsáry Eszter bíró a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte a társtettesi elkövetést, azt, hogy a vádlott nagyszámú embernek nyújtott segítséget az államhatár átlépéséhez, 35 ember életét, testi épségét veszélyeztette, valamint a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott Magyarországon büntetlen előéletű, két kiskorú és egy tovább tanuló nagykorú gyermekről kell gondoskodnia, valamint az időmúlást.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész a nyilatkozattételre három napot tartott fenn gondolkodási időt kért, a vádlott és védője elsődlegesen teljes felmentés, másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A bíróság a vádlott letartóztatását fenntartotta. Az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.
