Bűnösnek mondta ki a Debreceni Törvényszék kereskedéssel, oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében, bűnszövetségben elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében azt a három vádlottat, akik 2014 és 2015 között a Debreceni Egyetem Kassai úti campusában árultak kábítószert. A törvényszék P.Gy. elsőrendű vádlottat 7 év fegyházbüntetésre, O.G. és T.J. másod- és harmadrendű vádlottakat pedig 6-6 év fegyházbüntetésre ítélte, illetve eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától is. A vádlottaktól a bíróság összesen csaknem 5 és félmillió forint vagyonelkobzást rendelt el, illetve kötelezte őket mintegy 1,7 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.
A Debreceni Törvényszék tanácsa elfogadta a módosított vádirati tényállást. Eszerint T. J. 2011-től kezdve vásárolt és árult marihuánát, a másodrendű vádlottal, O. G.-vel egy szórakozóhelyen ismerkedett meg, 2014 elején. Megállapodtak abban, hogy a harmadrendű vádlott O. G.-nek nagyobb mennyiségű kábítószert ad el. A másodrendű vádlott másfél év alatt legalább 50 alkalommal, összesen 2500 gramm marihuánát vásárolt, több mint 3 millió 700 ezer forint értékben. A két vádlottat 2015 júliusában fogta el a rendőrség, ekkor 70 gramm gomba cserélt éppen gazdát. A szintén budapesti P. Gy. Zs. - az elsőrendű vádlott - egyetemistaként került Debrecenbe és hallgatóként a Kassai úti kollégiumban lakott. Családjának anyagi helyzete megromlott, ezért határozta el, hogy egyetemi diáktársainak kábítószert értékesít. 2014 őszén vette fel a kapcsolatot O. G.-vel, majd heti-kétheti rendszerességgel, alkalmanként 50 gramm marihuánát vett tőle, hogy aztán a saját hasznával továbbadja. Az elsőrendű vádlott legalább 20 alkalommal, alkalmanként 50 gramm marihuánát vett O. G.-től, összesen 1 millió 800 ezer forintért.
Az ítélet indoklásában elhangzott: a három vádlott alapvetően beismerte a bűncselekmény elkövetését. Mindhármuk esetében személyi, családi körülmények állnak a háttérben, ez az oka annak, hogy a bűn útjára léptek.
A Debreceni Törvényszék tanácsa az ítélet kiszabása során enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak fiatal felnőtt korát, az időmúlást, büntetlen előéletüket, beismerő vallomásukat és hogy valamennyien megbánták a bűncselekmény elkövetését. Súlyosító körülményként értékelte ugyanakkor a bűncselekmény elszaporodottságát.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyész, valamint az elsőrendű vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt kért, a másod- és harmadrendű vádlott és védője pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést.
Az ügyész az elsőrendű vádlott előzetes letartóztatását, a másik két vádlott esetében háziőrizet elrendelését indítványozta. A bíróság enyhébb kényszerintézkedésekről döntött: az elsőrendű vádlott esetében elrendelte, a másod- és harmadrendű vádlott esetében pedig fenntartotta a lakhelyelhagyási tilalmat. A végzés ellen csak az ügyész fellebbezett.
