Védekezésre képtelen személy ellen, mulasztással elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Debreceni Törvényszék azt a vádlottat, aki nem gondoskodott megfelelően krónikus beteg fiáról, és a fiú emiatt 27 évesen életét vesztette. R. J.-t az elsőfokú bíróság 5 év fegyházbüntetésre ítélte, 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kötelezte 553 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére.
A bíróság által elfogatott tényállás szerint R. J. gyermekénél 15 évesen jelentkeztek először deréktáji fájdalmak. Sem tanulni, sem dolgozni nem tudott, szülei gondoskodtak róla. Az édesanya halála után apja, R. J. látta el a fiút, akinél 2011-ben gyógyíthatatlan gerincbetegséget, Bechterew-kórt diagnosztizáltak. A sértett segédgondozói tanfolyammal és gyakorlattal rendelkező keresztanyja – hosszas rábeszélés után - napi rendszerességgel látogatta a fiút. Három hónap múlva azonban a sértett közölte, hogy nem hajlandó folytatni a gyógytornát. Kezelésekre nem járt, egészségi állapota egyre romlott, 2015 második felében már az ágyat sem tudta elhagyni. A sértett anyai féltestvére ugyanabban a balmazújvárosi házban lakott, ő látta el ebéddel a fiatal férfit. Reggelijéről és vacsorájáról az apa gondoskodott, de fia a mosdatást is csak neki engedte meg. A vádlott azonban nem használt sem ágytálat, sem pelenkát, így rövidesen meglehetősen rossz higiénés körülmények alakultak ki a házban. A sértett kedélye is rohamosan romlott, magába fordult és megtiltotta, hogy látogassák. R. J. sem a sértett megfelelő gondozásáról, sem táplálásáról nem gondoskodott, így a mozgásra és önellátásra képtelen férfi 2016 nyarára erősen lefogyott, alultáplálttá vált. A vádlott a sértettet nem mozgatta megfelelően, ezért teste nagy felületén komoly felfekvések keletkeztek, de az apa sem orvoshoz, sem kórházba nem vitte.
2016. július 21-én a sértett állapota tovább hanyatlott, hajnaltól félrebeszélt, kiabált. Féltestvére arra kérte a vádlottat, hogy hívjanak orvost, ettől azonban R. J. határozottan elzárkózott. Kora este a fiú születésnapja alkalmából rokonok érkeztek látogatóba. Azt látták, hogy a sértett zavart, félrebeszél, rendkívül sovány, és súlyos felfekvéses sérülései vannak. Az egyik rokon kerékpárral a rendelőhöz hajtott, onnan értesítették a mentőt. A kiérkező ügyeletes háziorvos az azonnali kórházba szállítás mellett döntött, ám a vádlott továbbra is tiltakozott. Azt mondta, hogy ott majd beadnak a fiának egy halálos injekciót, illetve, ha a fia a kórházban meghal, akkor haza kell hozatnia a holttestét, ami pénzbe kerül. Időközben az OMSZ a rendőrséget is tájékoztatta, a járőrök kiérkezésekor a vádlott végül beleegyezett a kórházi szállításba. A Kenézy Kórházban a sértett a szakszerű orvosi ellátás ellenére négy nappal később meghalt.
Virágh Pál tanácselnök indoklásában kiemelte: egyértelmű, hogy a fiú nem részesült megfelelő ellátásban és a higiéniás körülmények sem voltak megfelelőek. Az orvosszakértő szerint hónapokig tartott, amíg a sértett ilyen állapotba került, a vádlottnak tehát észlelnie kellett fia súlyos egészségromlását. R. J. egyébként azzal védekezett, hogy fia megtiltotta, hogy orvost hívjanak hozzá. Az egészségügyi törvény szerint azonban egy cselekvőképtelen beteg nem utasíthatja vissza a gyógykezelést, az apának így kötelessége lett volna orvoshoz vinni. A tanácselnök szerint a vádlott által teremtett életkörülmények valóban embertelenek voltak, az apának pedig tudnia kellett, hogy mulasztásai miatt fia meghalhat, de ő belenyugodott ebbe.
Az ítélet nem jogerős, az ügyészség 3 nap gondolkodási időt kért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.
