Két év négy hónap fogházbüntetésre súlyosította a Debreceni Törvényszék annak a két vádlottnak a büntetését, akik harmadik társukkal 2012. január elsején okoztak halálos balesetet a Hortobágyon. A vádlottak egy 25 lóból álló ménest hajtottak ki az útra, melybe szemből belerohant egy autós. A gépkocsit vezető fiatal férfi meghalt, barátnője maradandó sérülést szenvedett.
A halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében első fokon a Hajdúböszörményi Járásbíróság 2015. júniusában hozott ítéletet, melyben az I. rendű vádlottat 1 év 4 hónap, a másodrendűt 2 év szabadságvesztésre ítélte. Ezt súlyosította most a Debreceni Törvényszék mindkét vádlott esetében 2 év 4 hónap fogházbüntetésre. A III. rendű vádlott büntetését ugyanakkor helybenhagyta, ő első fokon és most jogerősen is 10 hónap fogházbüntetést kapott, 2 év próbaidőre felfüggesztve.
2012 januárjában az I. és a II. rendű vádlott korlátozott látási viszonyok között 25 lovat hajtott Hajdúnánásról Polgár irányába, a lovak téli szálláshelyére. A hajtás alternatív útvonala nem volt járható, ezért választották a közutat, a ménest a Hortobágy folyó hídján hajtották át. A III. r. vádlott gépjárműve vészvillogóját működtetve a ménes előtt haladt. A főúton a sértett és barátnője látta a másik sávban közeledő autóst, de a ménest legfeljebb 32 - 36 méter távolságban észlelték először. A sértett autójába a vágtázó lovak belerohantak, a huszonéves férfi a helyszínen életét vesztette. A vádlottak egyértelműen megszegték az állathajtásra vonatkozó szabályokat, többek között azzal is, hogy az I. és a II. rendű vádlott ittas állapotban kezdte el a hajtást.
A Debreceni Törvényszék szerint az elsőfokú bíróság példa értékű alapossággal teljesítette mérlegelési, indoklási kötelezettségét. A törvényszék szerint nem helytálló az, hogy szándékos emberölés történt, a vádlottak egy rossz döntést hoztak. Nagy Antal indoklásában kifejtette: a vádlottak tudatosan, az éjszakai sötétség határán hajtották fel a közútra a lovakat, amelyek több száz méteren át vágtáztak az úton. Bár nem állt szándékukban, hogy közvetlen veszélyt okozzanak, de kockáztattak, aminek más fizette meg az árát – fogalmazott a tanács elnöke. A másodfokú tanács szerint tény, hogy a legkisebb felelősség a III. rendű vádlottat terheli, de terheli, hiszen felvállalta a ménes felvezetését. Az indoklásban elhangzott az is: a szakértő a vádlottaknak legkedvezőbb adatokkal számolt, és szakvéleményében azt állapította meg, hogy a lovak 30 km/h-s sebességgel haladhattak. Valójában azonban a lovak 40-50 km/h sebességgel vágtázhattak, a ménest 30 méteres távolságból észlelve pedig a baleset elkerülhetősége nulla volt – emelte ki a tanács elnöke -, így a sértetti közrehatás teljes mértékben kizárható. Az ütközést legfeljebb akkor lehetett volna elkerülni, ha a sértett az úton 23,9 - 39,2 km/órás sebességgel haladt volna, ez viszont nem lett volna elvárható.
A bíróság a II. r. vádlottat segítségnyújtás elmulasztása miatt is felelősségre vonta, a II. r. vádlott ugyanis nem ment oda az autóhoz és nem nyújtott segítséget a sérülteknek.
A törvényszék úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság eltúlzóan enyhe büntetést szabott ki, ezért súlyosították az ítéletet.
