Nem volt törvényes a vád, ezért a Debreceni Törvényszék másodfokon hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és megszüntette a büntetőeljárást az Új Magyar Gárda Mozgalom 13 tagjával szemben.
Másodfokon Felegyiné Szabó Ágnes tanácsa megállapította, az ügyészség által benyújtott vád alapján D. Barnabással és 12 társával szemben a büntetőeljárásnak el sem kellett volna indulnia, a vád ugyanis nem felelt meg a törvényességi kritériumoknak. A két oldalas vádiratban csak három rövid bekezdés utal arra, hogy az Új Magyar Gárda Mozgalom gárdistái milyen funkciókat töltenek be és milyen programokon vettek részt, de konkrétumok nem szerepelnek benne. A vád így nem felelt meg a Büntetőeljárási törvény előírásainak.
Az eljárás egyesülési jog megsértésének vétsége miatt indult, az ügyészség szerint a vádlottak a jogerősen feloszlatott Magyar Gárda jogutód szervezetében, az Új Magyar Gárda Mozgalomban töltöttek be vezetői pozíciókat. Az ügyészség azt állapította meg, hogy az Új Magyar Gárda Mozgalom néhány apróbb változtatástól eltekintve nem különbözik a Magyar Gárdától és a mozgalom ugyanúgy katonai, hierarchikus, parancsutasításos formában működő szervezet, rögzített Szervezeti és Szolgálati Szabályzattal.
Első fokon, 2013. január 22-én a Debreceni Járásbíróság - bűncselekmény hiányában - felmentette D. Barnabást és 11 társát az egyesülési joggal visszaélés vétsége alól. A tanúvallomásokra alapozva kimondta, hogy a vádlottak a tényleges gyakorlatban nem viselték a vádban leírt funkciókat, az Új Magyar Gárda Mozgalom nem minősül társadalmi szervezetnek, magánszemélyek egyesülési jogon alapuló közösségéről van szó, amelynek működése nem rendszeres, és nincs nyilvántartott tagsága.
A felmentés ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést, így került másodfokra az eljárás.
A Debreceni Törvényszék most indoklásában kiemelte: a másodfokú felülbírálatot a vád törvényességi vizsgálatával kell kezdeni, meg kell nézni azt, hogy mennyire pontosan körülírt maga a bűncselekmény. Jelen esetben a vádnak egyértelműen tartalmaznia kellett volna azt, hogy a vádlottak konkrétan milyen módon vettek részt vezetőként a mozgalomban. Így részletezni kellett volna az elkövetési magatartás idejét és módját is. Önmagában az, hogy a vád megnevezi a vádlottak titulusát, még nem igazolja azt, hogy ők valóban azokat a vezetői szerepköröket töltötték be.
Magával az elsőfokú ítélettel a másodfokú bíróság érdemben nem is foglalkozott, hiszen az elsőfokú ítélet nem törvényes vád alapján született meg.
A törvényszék mai – jogerős határozatával - nem arról döntött, hogy a Debreceni Járásbíróság jogosan mentette-e fel a vádlottakat, hanem arról, hogy az elsőfokú bírósági eljárás nem törvényes vád alapján folyt. Így a mostani döntés sem a vádlottak bűnösségéről, sem ártatlanságukról nem rendelkezik. Miután a bűnösség kérdésében nem született tehát eltérő állásfoglalás, harmadfokú eljárásra sincs lehetőség. Az eljárás vádlottainak bűnösségét vagy ártatlanságát legfeljebb egy másik büntetőeljárásban lehet megállapítani, ha elévülési időn belül az ügyészség részéről ismételten vádemelésre kerülne sor.