3 év 6 hónapról 2 év 4 hónap börtönbüntetésre enyhítette jogerős ítéletében a Debreceni Törvényszék T. Rudolf büntetését, és 4 év helyett 3 évre tiltotta el a közügyek gyakorlásától.
Az enyhébb szankciót az új Btk. indokolja, amely kedvezőbb az adott bűncselekményt illetően, így a törvényszéknek ezt kellett alkalmaznia. Szintén az új Btk. rendelkezései miatt T. Rudolf nem a büntetés ¾ részének, hanem 2/3 részének letöltése után kerülhet feltételesen szabadlábra. A jogerős ítélet szerint T. Rudolfnak 30 napon belül ki kell fizetnie csaknem 5 millió forintot a károsultaknak.
T. Rudolf még 2007-ben alapított céget, melynek fő tevékenységi köre hirdetés volt. A bt. autótulajdonosokkal kötött reklámszerződéseket, a gépkocsikra a bt. által biztosított öntapadós matrica került fel reklámhordozóként. A szerződések szerint a gépkocsi tulajdonosoknak munkanapokon minimum napi 30 kilométert kellett megtenniük, amelyért 40.000 Ft havi díjazásban részesültek. A hirdetési szerződések feltétele az volt, hogy a sértettek 95.000 és 215.000 Ft közötti óvadékot adjanak át. A vádhatóság szerint a cég Debrecenen kívül Miskolcon, Szolnokon és Egerben is tartott fenn fiókirodát, ahol a vádlott és üzletkötői sorra kötötték a szerződéseket.
A csalássorozat során a bírósági tényállás szerint 20 és félmillió forint folyt be és mintegy 6 és fél millió került vissza az autótulajdonosokhoz, így mintegy 14 millió forintnak veszett nyoma. Annyit lehetett megállapítani, hogy a férfi megélhetési körülményeinek javítására, autóvásárlásra és szórakozásra fordította a pénzt.
A Debreceni Törvényszék másodfokú büntetőtanácsának elnöke, Felegyiné dr. Szabó Ágnes indoklásában kiemelte: T. Rudolf maga is bevallotta, hogy az Il Ferro ötletéből merített, a bíróság emellett azt is megállapította, hogy pénze vagy értékesíthető terméke nem volt, kockázatot nem vállalt, vállalkozását „szerencsejáték alapokra” helyezte. A cég működése alatt mindössze egy reklámszerződést kötött, bruttó 100 ezer forint értékben, amelyből képtelenség lett volna teljesíteni a sértett autótulajdonosokkal aláírt megállapodásokat. Ehhez képest sorra kötötte a szerződéseket a sértettekkel, úgymond „hozomra”, reális alap és teljesítés nélkül.
„Nem volt anyagi tőkém, csak az én szellemi tőkém” – vallotta maga is bíróságon. A férfi volt élettársa 153 sértettről tudott, de a vádhatóságnak csak 116 autótulajdonost sikerült azonosítania. Miután azonban egyiküket a bíróság nem tudta felkutatni, így esetében, azaz egy csalás ügyében – már első fokon felmentő ítélet született.
T. Rudolf egyébként az ügyfeleket folyamatosan hitegette, és aki új belépőt szerzett, az általában hozzájutott a jussához. A 115 sértettből mindössze hárman kapták vissza az előre befizetett óvadékot. A haszonszerzés célját egy véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetés is megerősíti, amelyben T. Rudolf azt mondta: „Ma megint kerestem egymillió forintot és nem dolgoztam meg érte.”
A jogerős ítélet kihirdetését követően a védő indítványt tett arra, hogy – a jelenleg is kórházi kezelés alatt álló - T. Rudolf 6 hónap halasztással kezdje meg börtönbüntetését. A Debreceni Törvényszék ezt elutasította, a férfi betegsége ugyanis közvetlenül nem veszélyezteti az életét, a két évet meghaladó szabadságvesztés fölött halasztásra így nincs törvény adta lehetőség.