„Gyerekként megfogott a sziréna hangja.”
Tovább folytatódik staféta rovatunk. Mostani interjúalanyom Dr. Korcsmáros Ferenc főorvos, a Sürgősségi Betegellátó Osztály vezetője, a Magyar Vöröskereszt Berettyóújfalui Szervezetének Területi elnöke. Nős, két gyermek boldog édesapja. Igazi lokálpatrióta. Hogy miért is? Az interjúból kiderül. A stafétát Török Istvánnétól, a volt óvodai intézményvezetőtől kapta.
Doktor úr! Első kérdésem, miért pont ezt szakmát választotta?
A válasz egyszerű, szeretem a kihívásokat. Világ életemben vonzott az egészségügynek ez a vonala, mindig is szerettem azokat a helyzeteket, ahol gyorsan és jól kellett döntéseket hozni ahhoz, hogy valakin segíthessünk.
Pályám kezdetén és mai napig is a mentőszolgálathoz kötődtem és kötődöm. Gyerekként megfogott a sziréna hangja. Végigjártam a ranglétrát: másodéves orvostanhallgatóként kezdtem el mentőápolóként dolgozni a debreceni mentőállomáson, majd ötödik évfolyamtól mentőtisztként vállaltam munkát. Ehhez egy külön speciális mentőtiszti kollégiumot kellett elvégezni az egyetemi tanulmányaim folyamán. Diplomám megszerzését követően orvosként, szakorvosként is évekig a szolgálat kötelékében dolgoztam, mely kapcsolat ez idáig is töretlen. A mentőzés mellett központi orvosi ügyeleten, mentőhelikopteren is teljesítettem szolgálatot, és mindemellett egyetemi oktatói feladatokat is elláttam. Gyakorlatilag a teljes spektrumát műveltem, művelem a sürgősségi szakmának, mivel véleményem szerint ez egységes szemléletet követel meg az embertől. Látni kell a teljes ellátási folyamatot, nincs olyan hogy csak kórházon kívüli, vagy csak kórházi sürgősség, mert ez egységes és oszthatatlan.
Berettyóújfaluban elég korán, 2007-ben nyílt meg a Sürgősségi Osztály. Ennek az indítógárdájának tagja voltam, 2010-ben a kórház menedzsmentje az osztály vezetésével bízott meg, azóta is ezt a szemléletet próbálom képviselni. A sürgősségi osztályon végzett munka napjainkban talán az egészségügy egyik legnehezebb, legembertpróbálóbb területe. Munkatársaim nap-nap után erőn felül teljesítenek, igazi csapatként képesek szembeszállni minden kihívással, és úgy érzem, kitartásuk, szakmaiságuk, emberségük minden elismerést megérdemel. Nagyra becsülöm munkájukat és hálás vagyok nekik mindazért, amit az osztály működéséért, csapatunk összetartásáért tesznek.
Előfordul-e már, hogy nem munkaidőben kellett életet menteni, segíteni másokon?
Az évek során számtalan olyan helyzet adódott, hogy egy-egy balesetnél, vagy rosszullétnél be kellett avatkoznunk, vagy elsősegélyt kellett nyújtani. Az nem titok, hogy felszerelt orvosi táska van az autómban, az ilyen szituációkra. A szakmánk, a hivatásunk nem múlik el a munka leteltével, számomra egyértelmű, hogy egy közlekedési balesetnél megállunk segíteni, vagy a fociedzésen megsérült gyermeket megvizsgálni, hiszen ez az életünk természetes része!
Mi motiválja munkája során?
15 éve dolgozom ebben a szakmában, sosem éreztem magam kiégettnek, nem érzetem azt, hogy én ezt be szeretném fejezni. Motivál a nap-nap utáni segítés, a gyors döntések jelentette kihívás, az életmentés, akár a kórházban, akár a helyszínen. Ezek mindig adnak pluszt, vagy energiával való feltöltést.
Motivál az oktatás, a tanítás is. Sokat és sok helyszínen oktatok ápolókat, mentőtiszteket, orvostanhallgatókat, rezidens orvosokat, de a laikusoknak is előszeretettel adom át tudásomat.
Sok orvoskollégája külföldön dolgozik. Ön nem akart külföldre menni?
Nagyon sok kollégám van, aki ebben a szakmában dolgozik és külföldön keresi a boldogulását. Akik anno azt az Európai Uniós szakvizsgát tették le, amit én is, - megjegyzem hárman voltunk először az országban, akik ilyen típusú szakvizsgát szereztek - közülük már csak én vagyok Magyarországon, a többiek mind külföldön vannak. Sajnos ez a tendencia a fiatal kollégák körében is megfigyelhető. Én szeretem ezt a miliőt, ezt a térséget, ezt a megyét. Nagyon örülök, hogy a megye bármely mentőállomására, vagy sürgősségi osztályára megyek, ismernek engem és én viszont ismerem őket. Ebben a hazai környezetben is lehet jól és jót dolgozni. Az embernek azt kell tisztáznia magában, hogy mi a fontos a számára! Nekem nagyon sokat jelent a csapatmunka, munkatársaim megbecsülése, szeretete.
Pályafutása során, voltak-e „példaképei”?
Igazából a pályám során több meghatározó személy volt, akiktől tanulhattam, de kifejezett példaképem nem volt.
Hogyan került kapcsolatba a Magyar Vöröskereszttel?
Minden évben megrendezésre kerül a Magyar Vöröskereszt elsősegélynyújtó versenye, melyet általános iskolás, középiskolás, és felnőtt kategóriában hirdetnek meg. Akkor még aktív mentőállomás vezetőként egyre nagyobb szerepet vállaltunk ezeknek a versenyeknek a lebonyolításában és a csapatok felkészítésében, ezért először a területi vezetőség tagjai közé, majd elnökévé választottak.
Mint pályám többi részén, ez is hozott magával új dolgokat, a Vöröskereszt Megyei Vezetőségnek is tagja lettem, az ifjúsági munka koordinálása tartozik a fő feladatkörömbe. Törökné Marikával is ez volt az első kapcsolódási pontunk. Anno, amikor bekerültem ebbe a rendszerbe, az gondoltuk, milyen jó lenne, ha a gyerekeket felügyelő, a gyerekekkel mindennapjaikat töltő óvodapedagógusok egy kicsit több elsősegélynyújtó ismerettel rendelkeznének. Meghirdettünk olyan képzéseket általános iskolákban és óvodákban, ahol speciálisan gyermek újraélesztésre és elsősegélynyújtásra fókuszáltunk. Ez olyan jól sikerült, hogy utána minden évben visszatértünk rá, majd eljutottunk oda, hogy a térségünk minden óvodájában, minden óvodai dolgozó ki lett képezve és gyakorlatilag évente csak frissítő képzést tartunk. Ez egy kifejezetten gyakorlatorientált oktatás volt, mely a "Tudj segíteni" nevet viselte.
Mit tudhatunk a családjáról?
Magának a mentőszolgálatnak köszönhetem az életem nagy szerelmét, akit az orvosi egyetem alatt ismertem meg. A feleségem jelenleg Berettyóújfalu és Biharkeresztes mentőállomások vezetője, továbbá a térség mentőállomásainak szakmai munkáját koordinálja. Van két gyermekünk: Bence 10, Boglárka 8 éves, ők teljesen adaptálódtak a mi munkakörnyezetünkhöz. Ez a munkakör mindkét helyen műszakozást jelent, de jó szervezéssel össze lehet hangolni a családi életet, megteremtve a családi harmóniát, mely számomra mindennél fontosabb.
Mivel tölti szabadidejét, van valamilyen hobbija?
A szabadidőmet a család tölti ki, tekintettel arra, hogy mindkét gyermekem versenyszerűen sportol, így hétvégi meghatározó programok közzé tartozik a versenyekre járás, a szurkolás focimeccseken és úszóversenyeken. A szabadidőnk maradék részért kerti grillezéssel és kirándulással töltjük. Főként hazánk nevezetességeit és szépségeit szeretnénk megismertetni gyermekeinkkel.
Talán a legnehezebb kérdéssel zárnám a mai interjút. Kinek adja tovább a stafétát?
Dr. Lingvay Csabának szeretném tovább adni a stafétát, akivel munkám során többször dolgoztam együtt. Nyitottsága az új dolgokra elismerésre méltó. Mi sem példázza ezt jobban, hogy egyedülálló módon az országban elsőként valósítottunk meg egy közös programot, mely során a rendőrség munkatársai számára elsősegélynyújtó ismereteket, újraélesztést oktattunk, és életmentő pontot hoztunk létre a Berettyóújfalu Rendőrkapitányság területén. Ezen a példán felbuzdulva számos követőnk akadt, és én büszke vagyok arra, hogy ebben közösen vállalhatunk szerepet.
Köszönöm szépen, hogy válaszolt kérdéseimre. Jó egészséget és a munkájához sok energiát, a gyermekeinek sok sikert kívánok sportos pályafutásukhoz.
