A Vass Jenő Óvoda és Bölcsőde intézményvezetője, a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke. A Staféta című rovatunk következő vendége Török Istvánné, akitől megtudhatjuk, hogyan lehet már ovis korban megszerettetni a népművészetet a gyerekekkel.
Hogyan került kapcsolatba a népművészettel? Mi vonzotta ebbe a világba?
A nagyszüleim falun éltek, nap mint nap találkoztam a falusi hagyományokkal, megismertem a falusi emberek életének mindennapjait. Megragadott a nagymamáim tevékenysége. A szövőszék akkor még házról házra járt, én is egy ilyenen próbálgattam a vetélőt. A nagyszüleim zsákaiak, én magam 9 éves koromban – általános iskolásként – kerültem Berettyóújfaluba. Mindig is érdekelt a népművészet, mondhatni, gyermekkorom óta van jelen az életemben. Érdekelt, hogy honnan jövünk, milyen a magyar nép szellemi és tárgyi kultúrája.
Tavaly ünnepelte huszadik születésnapját a Bihari Népművészeti Egyesület.
Egy rendezvénysorozattal ünnepeltük meg az elmúlt húsz évet. Volt kiállításunk Nagyváradon, Békéscsabán, a Bihari Számadó Napokon, végül november 20-án a Hagyományok Házában Budapesten. Az ország több táján bemutatkozhattunk, jártunk Olaszországban és Franciaországban is. Megjelentettük a katalógusunkat, ebben benne vannak a tagjaink, egy kicsit az egész életünk.
Hogyan jött az óvodapedagógusi pálya?
Szintén egy gyermekkori elhatározás, amely aztán a hivatásom lett 39 éve.
Volt valaki óvónő korábban a családban?
Van óvónő és zenetanár is a családban. Talán ezért is, de belső indíttatásból is. A gyerekek mindig közel álltak hozzám, sokan voltunk unokatestvérek, amikor közösen játszottunk, mindig én voltam az óvó néni vagy a tanító néni.
Ha jól gondolom, a népművészetet már óvodás korban igyekeznek megszerettetni a gyerekekkel.
Mindig igyekeztem a nagyszüleimtől, szüleimtől hallott népdalokat, meséket, verseket, mondókákat megismertetni a gyerekekkel. ’83 óta dolgozom ebben az óvodában, ahol folyamatosan van jelen a hagyományaink őrzése, ápolása. Foglalkozunk gyapjúval, különböző természetes anyagokkal a kialakított ovigalériánkban időszaki kiállításokat szoktunk rendezni. Egy csoda az a nap a gyerekkel, amikor kiállítás van – a megnyitón felkeltjük a gyerekek érdeklődését, mindig van zenei vagy irodalmi élmény, ami segíti a ráhangolódást. Utána megtekintjük a kiállítást, s aztán dolgozhatnak együtt a mesterrel is. Van nálunk szövés, festészet, nemezelés, csuhéfonás. Vezetőként az a célom, hogy a lehető legjobbat tudjuk adni a gyerekeinknek – mind a környezetük kialakításában, mind a képességeik fejlesztésében.
Hogyan látja, mások a mai gyerekek a korábbiakhoz képest? Más ma óvó néninek lenni, mint volt évtizedekkel korábban?
Azt gondolom, a gyerekek őszinték, tiszták, az érzelmeiket nyíltan kifejezik. Ha én szeretettel fordulok hozzájuk, ha elfogadom őket olyannak, amilyenek, akkor nem látok különbséget. Mindig az a legfontosabb, hogy a felnőtt partnerként kezeli-e a gyereket, ugyanakkor fel tudja-e kelteni az érdeklődését a nevelés bármelyik területén. A 3-6 éves korosztály őszintén sír, őszintén nevet. Ha haragszik, őszintén teszi, ha boldog, látszik rajta a vidámság. Biztosan változott a társadalom, biztosan változtak a családok, de a kisgyerekek emberi tulajdonságai állandóak maradtak. Nekünk a gyerek fejlődésének, személyiségfejlődésének a segítése a feladatunk.
Meg lehet fogalmazni, hogy milyen egy jó óvónő?
Egy jó óvónő egyszerre el- és befogadó. A gyerek érdekeit nézi, szereti a gyereket, ez az alap – ha ezek megvannak, akkor tudunk fejleszteni. Ha a gyerek érzi a szeretetet, ha tudja, hogy olyannak fogadjuk el, amilyen ő valójában, akkor hallgatja meg a tanácsainkat.
Feltételezem, nem ugyanúgy kell bánni egy 3 évessel, mint egy 6 évessel.
Igen, de az óvó nénik pontosan tudják ezt. A kicsi gyerekeink olyanok, mint a kiscsibék. Figyelik a mozdulatokat, várják a simogatásokat. A középsősök szépen tudnak építkezni, játszani, babázni. A nagycsoportosok érdeklődőek és kíváncsiak, jól lehet rájuk hatni, mindent fel szeretnének fedezni. Minden gyermeknél jelentős lépés az, amikor először „elválik” az anyukájától. Ha a gyerekek megízlelik, hogy jó együtt játszani a többiekkel, jó közösséget alkotni, akkor utána könnyű a beilleszkedés.
Az intézményvezetés mellett mennyi ideje van foglalkozni a gyerekekkel?
Hét tagintézményünk van, hat óvoda, egy bölcsőde, ötszáznál is több gyerek tartozik hozzánk. Napi szinten kapcsolatban vagyok minden óvodával, s a vezetői értekezleteken is tájékozódom. Nekem hat óra a kötelező óraszámom, mindig a kiscsoportosokhoz szoktam bemenni, igyekszem természetesen minden tagóvodába eljutni. Nagyon sokat jelent a személyes találkozás a gyerekekkel, ilyenkor a felém áradó szeretet feltölt energiával. Büszke vagyok arra, hogy a gyerekeink szeretik az óvó néniket.
Beszéltünk a népművészetről, az óvodáról. Mivel tud kikapcsolódni? Van valamilyen hobbija? Mit tudhatunk a családjáról?
(nevet) Az egyesület vezetése és az intézményvezetés kitölti az egész napomat, vagy néha még annál is többre lenne szükség. Mindig van tennivaló. Kevés szabadidőmben szeretek olvasni, zenét és előadásokat hallgatni. Kedvelem Vekerdy Tamást, Müller Pétert, Bagdi Emőkét.
Mit tudhatunk a családjáról?
A férjem vállalkozó. Van egy fiunk, ő Debrecenben él és dolgozik. A lányunk egy kicsit messzebb, Vértessomlón lakik, van két unokám is. Akkor vagyok a legboldogabb, ha minél többet láthatom őket.
Kinek adja át a stafétát?
Dr. Korcsmáros Ferencnek. Többször végigjárta az óvodákat, az elsősegélynyújtással kapcsolatban tartott előadást az óvodai dolgozóknak. A kisgyermek biztonságáért mi felelünk, nagyon hasznos volt nekünk a segítsége.
