Természetközelség, hagyományos életforma, túrázás. Egy olyan emberrel beszélgettünk, aki maga is a természet szerelmese, tehát Szarka István után szintén egy természetbúvár kapta a stafétát. A Bihari Természetbarát Egyesület vezetőjét, Hegedűs Zoltánt munkájáról, életéről, jövőbeli terveiről kérdeztük.
A természet központi szerepet játszik az életedben. Milyen meghatározó élményeid vannak a gyerekkorodból, ami ehhez kötődik?
Az iskolában, az osztálykirándulásokon alakult ki bennem, hogy milyen jó érzés a természetben lenni. A Fertő-tó melletti Festetics kastélynál kirándultunk és a táj, a kert, a sziklák kimondhatatlanul lenyűgöztek, de ezen kívül előkerültek olyan családi fotók is, amelyeken hároméves koromban az erdőben futok. Azt hiszem már akkor elkezdtem vonzódni az élővilághoz.
Ha jól tudom biciklizni is gyakran szoktál. Milyen emlékeid vannak az első kerékpártúrádról?
Középiskolás voltam, az öcsém és az ő baráti köre pedig általános iskolás. Kitaláltuk, hogy biciklizgetnünk kellene a környéken. Elindultunk Nagykerekibe, vittünk magunkkal távcsövet és felmásztunk egy magas nyárfára. A messzelátón keresztül figyeltük az erdélyi hegyeket, én még akkor nem jártam Erdélyben és a Parciumban sem. Onnan már nagyon jól látszott, hogy a hegyvonulatok hogyan alakulnak a határ túloldalán és teljesen le voltunk döbbenve, hogy kétórányi tekerés után a hegyek közelségébe kerültünk, holott hermetikusan el voltunk zárva a határon túli területektől. Egymásnak adogattuk a távcsövet és néztük, hogy milyen közel vannak. Teljesen rácsodálkoztunk, hogy Bihar milyen szép, és hogy van egy másik fele az országhatáron túl.
A kerékpározáson kívül űztök valamilyen más sportot is?
Először csak bicikliztünk, majd elkezdtünk gyalogolni, kajak-kenuzni, barlangászni, úszni és futni is. A gyalogtúrákon elsőnek a környéket derítettük fel, csak a természetbe szerettünk volna kikerülni. Kigyalogoltunk a régi katonai laktanya felé, fára másztunk, felmentünk a vadászlesekre. A túrázásoknak köszönhetően nagyon jó ismerői lettünk Bihar-Sárrétnek, ma már nem tudnak olyan dolgot mutatni nekünk, amiről nem hallottunk, vagy ne láttuk volna.
A Bihari Természetbarát Egyesület már közel tíz éves. Honnan jött a gondolat, hogy létrehozz egy egyesületet, ami a természethez kötődik?
Szerettem volna csatlakozni egy szervezethez, akik kirándulgatnak, járják a vidéket. Körülnéztem Debrecenben, és Békéscsabán is, de végül arra a döntésre jutottam, hogy alapítsunk egy saját szervezetet. Az utóbbi nyolc évben olyan szintre nőttük ki magunkat, hogy már 152-en vagyunk és az alaptevékenységünk kiteljesedett a kulturális és sport oldallal. A környezetvédelmi szegmens egy teljesen spontán mozdulatnak köszönhető. Az egyik túrán nem bírtuk nézni, hogy ott az eldobott szemét a Kék-Kálló partján és elkezdtük összeszedni. Végül mindannyian, mintha nagy bevásárláson lettünk volna, teli szatyrokkal érkeztünk meg Berettyóújfaluba. Onnan indult, hogy kifejezetten olyan túrákat is szervezünk, ahol szemetet szedünk.
Igaz az, hogy rászólsz a szemetelőkre?
Egyszer egy srác, szemmel láthatóan ívesen dobta ki a zsebéből a zsebkendőt, amire már nem volt szüksége. Szóltam neki, hogy ne haragudj, de elhagytál valamit és azt válaszolta, hogy direkt dobta el. Le voltam blokkolva ettől a pofátlanságtól, nem tudtam mit szólni, aztán összeszedtem magam. Többször előfordult, hogy az illető nem szándékosan szórta el, és amikor rászóltam, hogy elhagyta akkor rögtön visszament érte. Annyiban „fanatikus” vagyok, hogy ha látok valakit, aki hulladékot akar vinni illegális lerakóra, vagy munkámból kiindulva, ha szippantós autót látok egy csatorna mentén, akkor én megállok és megkérdezem, hogy most szippant, vagy ereszt lefele valamit. Mert ha vizet szippant mezőgazdasági öntözésre, akkor nincs baj, viszont ha éppen lefele ereszt szennyvizet abba a csatornába, akkor ott nagy baj van.
Mi az egyesület célkitűzése?
Egy közösségi élményt szeretnénk teremteni, de a túrán sokan attól félnek, hogy nem várjuk meg, mert lassabb. Minden túrán van új résztvevő és mindig olyan tempóban haladunk, ahogy a leglassabb. A legnehezebb túrákra is magunkkal visszük azokat, akik még sohasem próbálták ki, hogy ők mennyire bírják. Együtt küzdünk, húzzuk magunk után, ha kell, átvesszük a csomagot.
A természetvédelmen és a túrázásokon kívül mivel töltöd szívesen a szabadidőd?
Hobbiszinten a természetben fellelhető műemlékeket kutatom és néptáncolok is. Ez egy komplex érzés. Az embernek idővel alakul ki a stílusa, az életpályája, az egyénisége. Megvannak az alapok, hogy szereted a természetet, a hagyományos dolgokat. Egyszer ezek összeállnak egy képben és nekem ez a kép az, hogy a régi hagyományokat őrizni kell. Érzem azt, hogy hova fejlődik ez a mai világ. Az emberek folyamatosan rohangálnak, tévét néznek, műanyaggal veszik magukat körül és láttam, hogy ez hova vezet. Kiforrott bennem, hogy a hagyományos élet, a népzene, a néptánc és a hagyományos ételek mennyire teljes életet adnak.
Az otthonod is hagyományokhoz hűen van berendezve?
Mivel még nem a saját lakásomban élek ezért nem egészen, de már elterveztem milyen lesz. Régi parasztház, hajópadlóval meszelt fallakkal és zsalus ablakokkal, nyitott verandával. Azt nem mondom, hogy nádtetővel, de mindenképpen hódfarkú cseréppel. Azon túl egy kisebb portát szeretnék, ahol megpróbálnék teljesen önálló módon berendezkedni. Ha lehet saját pálinkát, bort készítenék, zöldséget-gyümölcsöt termelnék. Én magam szeretnék tekerős kutat ásni az udvaron. Ez a régi paraszti kultúra az, ami megfog, és ebbe beleillik a néptánc, a népzene. Játszok moldvai kavalon és erdélyi furulyán, ez is teljesen örömmel tölt el. Viseleteim vannak, melyeket egyrészt értékmentés, másrészt a majdani életkörülményeim kialakításához gyűjtöm a régi dolgokat, amiket én magam restaurálok, legújabb hobbim, hogy régi bútorokat újítok fel.
Kinek szeretnéd átadni a stafétát?
A választás édesanyámra esett. Sokat tesz a köz érdekében, a városért. Olyan dolgokat visz véghez, amire most döbbenek rá mennyire értékes. Hivatásszerűen franciatanárnő a gimnáziumban, ami egy egyszerű polgári hivatásnak tekinthető, abból a szempontból viszont, hogy külföldi delegációknak rendszeresen tolmácsol, illetve tagja a gubás társulatnak is, kiemelkedő. Néhány hete megszerezte a népi iparművész címet, szövőnő, kézműves. Ő jellemzően az a típus, aki szeret a háttérben maradni és a maga módján mindenki elismeri az ő tudását, de kevesen ismerik. Azért szeretném, hogy ő legyen a következő interjúalany, hogy egy kicsit előtérbe kerüljön.
