Mindig is nagyra becsültem azokat az embereket, akik pénzt, időt és energiát nem kímélve foglalkoznak olyan dolgokkal, amikre nem kényszeríti őket semmilyen külső kényszer. Szerencsére sok ilyen ember van, csak meg kell őket találni.
Mostani interjúalanyunkat azért nehezebb lencsevégre kapni, mert ő mindig a lencse másik oldalán áll. Klipek, kamerapark, tévé és renderelés - pályája ívéről a város ifjú filmesét, a Berettyó TV munkatársát, Kocsis Attilát kérdeztem.
Emlékszel még rá, hogy mi vitt téged erre a filmes pályára? Valami konkrét esemény, vagy inkább hosszabban épült fel ez az álom?
Üdvözlöm a kedves Olvasókat, és köszönöm a megkeresést. Kicsit túlzásnak érzem a „város Spielbergje” titulust, de jólesik. Az igazat megvallva nem először mondják már ezt nekem, Bányai Krisztián barátom szokott állandóan így nevezni, annak ellenére, hogy nem a rendezői pálya felé kacsintottam anno. Tény, hogy ami a filmkészítéssel kapcsolatos, minden érdekel, legyen az rendezés, vágás, világítás, fényelés, díszletépítés, stb. És persze a képkeretezés, vagyis az operatőri munka. Miután befejeztem tanulmányaimat a berettyóújfalui Arany János Gimnáziumban (közgazdasági szakon), a Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálás Műszaki Főiskolai Kar – Műszaki menedzser szakára nyertem felvételt. Eltelt kb. másfél év és rájöttem, hogy engem ez mégsem érdekel annyira, mint amikor a felvételi jelentkezési lapot kitöltöttem, hanem a média irányába kellene mozdulni. Eldöntöttem, már pedig én operatőr leszek, de a fősulit természetesen elvégeztem.
Kis kitekintés után a kérdésedre a válasz: mi vitt a filmes pályára? Az extrém sport. 2002-ben vettem meg az első igazi agresszív görkorimat, és barátaimmal - akik hasonlóan őrültek voltak, és belevágtak ebbe a közel sem veszélytelen életmódba – szinte minden nap koptattuk az aszfaltot, plusz magunkat is. Körülbelül egy év elteltével úgy gondoltuk, hogy itt az ideje megörökíteni a különféle ugrásokat, csúszásokat mozgókép formájában is. Akkor még nem volt saját kamerám, Vígh László barátom handycam-ével, egy Sony Hi8-sal forgattunk. 2003-ban sikerült az első kamerámat megvenni, ami egy Samsung VPD15i típusú készülék volt. Az álom tehát kezdetét vette és a mai napig is tart.
Meséltél nekem legutóbb a kameraparkodról. Szerintem beszéljünk egy kicsit erről a gyűjteményről az olvasóknak. Mennyi van, mit mire használsz, mit miért tartasz? Milyen kiegészítőkkel büszkélkedsz?
Időrendi sorrendben haladva, ahogy a kamerákhoz hozzájutottam: Samsung VPD15i, Panasonic NV-MD 9000EN, Sony DCRHC 51E, Panasonic NV-GS280, Canon HV30, Panasonic NV-GS230 és GOPRO HD HERO2 akciókamera. Nem akarok minden kiegészítőt felsorolni, vannak széles látószögű lencséim, halszem optikám, külső videomikrofonjaim, házi építésű fahrtom, stativok (A stativ egy kamera állvány, de a szakmában ezt nem lehet mondani, állványt a kőműves használ, az operatőr stativval dolgozik). Valamint elmondhatom, hogy sikerült anno beszereznem egy komplett steadycam rendszert (természetesen a lehető legolcsóbbat), autóra szerelhető campod-ot, és egy DOF adaptert, a hozzá tartozó igen sok kiegészítővel együtt. A felsorolt kamerákról tudni kell, hogy egyik sem tartozik még a félprofi kategóriába sem. Ezek a technikák az átlagfelhasználóknak készülnek, ha az ember professzionális rögzítőkben gondolkozik, akkor igen mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ebben a szakmában a pénz kulcsfontosságú tényező.
A videoklipeket a Canon HDV kamerával, plusz a DOF adapterrel készítjük el. Többes számot használok, mert egyedül nem lehet mindent csinálni egy forgatás során. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet nyilvánítsak barátaimnak: Agárdi Zoltánnak, Agárdi Tamásnak, Balogh Lászlónak és Balogh Zsoltnak a segítségükért. Napjainkban a HD-ben való rögzítés alap dolognak számít, így szinte csak abban forgatok én is. Mit miért tartok? Az igazat megvallva legszívesebben eladnék sok mindent, de olyan mértékű az amortizáció, hogy annyiért, amennyit kínálnak érte, nincs szívem megválni tőlük. Egy dolog biztos, a közeljövőben nem fogok új technikát venni, mert amit szeretnék, az több millió forintba kerül.
Tisztában voltál vele, hogy ez egy elég drága szakma? Van megállás?
Rövid leszek: igen, tisztában voltam vele. Megállás sajnos van. A pénz gátat szab, hogy a technikai parkomat tovább bővítsem. Marad a „de jó lenne ez is, meg az is” típusú ábrándozás. A kérdés ugyanakkor felmerül, mi értelme bővíteni, ha nincs annyi megrendelés?
Az underground videoklip lett a szakterületed, ha szabad ezt mondanom. Számon tartod az általad készített klipek számát? Mikor készültek az elsők, hol tartasz most?
A legelső videoklipet a berettyóújfalui Abiocore zenekarnak készítettük el 2008-ban, Török Péter barátom felkérésére. Több helyi együttesnek forgattunk képi anyagot, de hála Istennek volt megkeresés más városokból is. Gondolok itt a nagymágocsi Angertea, a debreceni Szeg, vagy a hajdúszoboszlói Project zenekarokra. Ha jól számolom idáig 14 videoklip készült el a Zodiac által. A Zodiac az én filmes csapatom.
Kikkel dolgoztál eddig, milyen kapcsolat alakult ki a zenekarokkal? Megadják egymásnak a telefonszámodat?
Ahogy korábban említettem, forgattunk helyi zenekaroknak illetve nagymágocsi, debreceni, hajdúszoboszlói együtteseknek. De volt egy székesfehérvári megkeresés is, végül az a klip nem készült el, legalábbis általunk nem. A nagymágocsi srácok nagyon jó fejek, velük januárban fogok ismét együtt dolgozni egy lyrics videoklip miatt. A helyi zenészekkel pedig viszonylag sűrűn találkozok, hiszen Berettyóújfalu azért nem olyan nagy. Telefonszám osztogatásról nem tudok, de remélem eszükbe jutok, és hogy elégedettek a munkáimmal.
Miben és mennyire kapsz szabad kezet egy-egy videoklip elkészítése közben?
Ez attól függ, hogy mik az elképzelések. Sztoris klipről van szó, vagy imidzsről, esetleg a kettő keverékéről. Mindig át szoktuk beszélni az alapkoncepciót, aztán teszünk hozzá, elveszünk belőle, addig alakítjuk, míg mindenki elégedett nem lesz. Vágásnál pedig minden kiderül, ügyesek voltunk-e vagy sem. A vágást második rendezésnek is szokták mondani. Alapjában véve szabad kezet szoktunk kapni, de ha valaki komplett forgatókönyvvel, storyboarddal érkezik, és változtatás nélkül szeretné elkészíttetni az anyagot, akkor az úgy lesz.
Videoklipeken túl milyen kisebb-nagyobb filmes munkáid vannak még?
2005-ben forgattunk a Keleti parton egy minden téren ízig-vérig amatőr filmet, Keleti SWAT néven. Ahogy azt kezdőként szokás, mindenféle forgatókönyv és koncepció nélkül. A forgatás alatt rendkívül jól éreztük magunkat és a baki parádé szinte hosszabb lett végül, mint maga a film. Rá egy évre elkészült a folytatás Keleti SWAT 2 címmel, illetve egy félig-meddig mellékszál a Keleti Borzalom. Ezeknél az alkotásoknál már felfedezhető némi tudatos kameramozgás, plán választás, szövegkönyv használat, vágás, effektezés. Az utóbbi időben igen sok tesztvideót forgattam, főleg magamnak, egy ideje a timelapse videók készítését is megszerettem (ezeket a felvételeket meg lehet tekinteni a legnagyobb video megosztón.) Van pár filmötlet, ami megvalósításra vár, már „csak” a szereplőket kell hozzá megtalálni. 2007 elején államvizsgáztam, s ezt követően kezdtem el szorgalmasan a Berettyó Televízió stúdióját látogatni. 2007. július 1-től pedig oszlopos tagja vagyok a tévének.
A Berettyó TV munkatársaként nap mint nap gyakorolhatod a kamerázást, tehát főállásod a hobbid – vagy fordítva? Átok vagy áldás ez számodra?
Nagyon jól fogalmaztad meg Tomi, a főállásom a hobbim, amely számomra egyértelműen áldás, hiszen nap mint nap azt csinálhatom, amit tényleg imádok. Minden forgatási szituáció más, az ember folyamatosan tanul és fejlődik.
Az időközben nyugdíjba vonult Kari Sanyi bácsi volt a hivatalos tévés mestered, ha jól tudom. Anélkül, hogy hízelgésnek állítanánk be, mesélj pár dolgot, amit az ő hatására tanultál meg, fedeztél fel.
Pár dolog, amit Sanyi bácsitól tanultam meg? Két szóval: szinte mindent. De tényleg! Gyakorlatban sajátítottam el a forgatási alapszabályokat, nézési irányokat, plán használatot, kameramozgásokat és kamera beállításokat. Felhívta a figyelmemet vágásnál a blikkzűrre (tengelyhibára), vagy egy olyan alap dologra, hogy ha már a jó Isten adott nekünk fényt, ami az ablakon átszűrődik, akkor ne vegyem már el, és állítsam az ablaknak háttal az interjúalanyt! Lehetőség szerint mindig keressek olyan interjú helyszínt, amiben a megkérdezett főhősünk jól mutat és lehetne még sorolni. Köszönöm neki ismételten a rengeteg szakmai tanácsot, építő kritikát, és azt is, hogy a tudását nem féltette megosztani velem. Természetesen voltak még segítőim, gondolok itt a szintén TV-s kollégámra Kogyilla Zsoltira, akitől a jó pár vágási tippen kívül azt az igen praktikus tanácsot is kaptam, miszerint nem fogja a számítógép gyorsabban kirenderelni az anyagot, ha folyamatosan ordítok rá, s mindemellett még ütögetem is.
Szerencsésebb esetben elkülönül a rendező, az operatőr, a világosító és a vágó (sőt, az utómunkákért felelős munkatárs is). Ha jól tudom, neked ezeket nagyrészt egy kézben kell tartanod. Mesélj erről egy picit.
Ahogy mondod, szerencsés esetben ez így történik, hiszen egy ember nem érthet mindenhez. Egyelőre ezeket a feladatokat is én látom el, vágni nagyon szeretek (ezt nem adnám ki a kezemből senkinek) és az utómunka még egy fázisa is megfogott, az effektek (VFX) elkészítése. Az utóbbi időben sajnos igen kevés időm van foglalkozni a VFX-szel, ezért ebben az irányban nem is mutatok akkora fejlődést. Tény, hogy sokkal könnyebb lenne, ha egy világosítóval vagy rendezővel, ne adj Isten VFX-szel bővülne a kis csapatom. Egy forgatás végére iszonyat le tud fáradni az ember, nem csak fizikailag, hanem szellemileg is.
Annyira komoly a filmes elkötelezettséged, hogy még egy továbbképzést is bevállaltál a munka mellett. Újabb kapcsolatokat szerettél volna, vagy elmélyíteni a szaktudásodat?
A diplomámba a marketing szakirányos műszaki menedzser szavakat kanyarintották, tehát nem sok köze van a médiához. Mindenféleképpen szerettem volna egy olyan oklevelet, szakirányú végzettséget megszerezni, ami kell a televíziós munkához. Először Debrecenben próbálkoztam, kétszer is meghirdették – 2008-ban és 2009-ben – a mozgóképgyártó OKJ képzést. Sajnos megfelelő létszám hiányában nem indult el. Zsolti kollégám, már az első alkalom után azt mondta, hogy ne bohóckodjak tovább és vegyem az irányt Pest felé. 2010-ben jelentkeztem a budapesti Teleschola Televíziós Iskolába, s a felvételi elbeszélgetést követően azonnal elkezdődött a tanulás.
Büszke vagyok rá, hogy olyan tanáraim lehettek, mint Domokos Lajos, aki a dramaturgiát, a médiaismeretet, a kommunikációelméletet oktatta, Rák József, Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-operatőr, a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri tanszékének docense, Czeilik Mária és Kertai Gábor, akik a vágási ismereteket tartották. Továbbá Dr. Veress József, aki a filmtörténeti tudásunkat mélyítette el, vagy Dunavölgyi Péter gyártásszervezés tanár. A gyakorlati órákon pedig Kereki Sándor és Réz Dániel, a Magyar Televízió operatőrei vették kezükbe a sorsunkat. Az évfolyam pedig nagyon hamar összekovácsolódott, sikerült haveri és baráti kapcsolatokra is szert tenni. 2012-ben végeztem el az iskolát, s kaptam meg a Video-operatőri oklevelet és bizonyítványt.
Mindig is érdekelt, hogy egy filmes milyen szemmel nézi a filmeket. Oszd meg velünk, hogy te miket figyelsz egy film nézése közben.
Az egyik vágási ismeretek órán hangzott el a következő mondat a tanártól (próbálok szó szerint idézni): „Hölgyeim és Uraim, maguk nem nézhetnek úgy filmet, mint egy átlagnéző, egyszerűen nem tehetik meg, és kész!”. Azt tudni kell, hogy imádom a filmeket, a mozit. Aki ismer, tudja, hogy megszállott vagyok. Volt rá példa, hogy egy nap 3 filmet néztem meg moziban. Ha az ember pénztárcája és szeme bírja, akkor nincs gond. Imádom a filmkészítéssel foglalkozó magazinműsorokat, például a Felvétel indul c. amerikai produkciót. DVD film vásárlásakor pedig szinte kimondottan csak olyan verziót veszek meg, amin extrák találhatóak, betekintést nyújtva a film forgatási munkálataiba.
Azért nem szabad átesni a ló másik oldalára, tudni kell élvezni az alkotást, hagyni kell, hogy magával ragadjon. Én sem úgy nézek végig egy filmet, hogy figyelem a szövegkönyv minden mondatát, a kameramozgást, a CGI használatát, színészi játékot stb. Tény, ha látok egy szép snittet vagy beállítást, akkor az agyam el kezd forogni, hogy, na, az operatőrnek (itt DOP) volt szeme, a rendező sem most kezdte a szakmát. Hajlamos vagyok visszatekerni akár többször is az adott jelenetet, hogy jobban szemügyre tudjam venni. A bakikról is lehetne beszélni, az ember akarva akaratlanul észreveszi őket, ha vannak.
Átlagosan mennyi időt töltesz naponta rendereléssel?
A TV-ben igen sok idő elmegy ezzel, a forgatott anyagok számától függően. A renderelés a videoszerkesztés végső folyamata, amikor az előzetesen összeállított, feliratozott, effektekkel ellátott anyagot (szekvenciát) a számítógép valójában is elkészíti, létrehozza. Fő jelentése a kiszámoltatás vagy leszámoltatás és itt jön képbe az, hogy egy számítógép mennyire erős. Milyen alaplap, processzor, videokártya, memória, winchester van benne. Minél komolyabb a „vas”, annál gyorsabban készül el a műsor, csökken le a renderelési idő. A HD anyaggal való dolgozás hihetetlen gépigényes folyamat, a korábbi gépemmel egy videoklip kimentése akár 2,5-3 óra is lehetett (persze ez függ a klip hosszától, effektektől, a fényelésétől, stb.). Az embernek itt is csak a pénztárcája szabhat határt, ha van lehetősége jó pár százezer forintot, akár milliót rákölteni egy számítógépre, a renderelési idő nagymértékben lecsökken.
Mikor jön el az idő, hogy belevágsz egy nagyobb projektbe? Mire lenne ehhez szükséged?
A filmezés alapja a papír és a ceruza, tehát elsőnek kellene egy ötlet, amit szépen ki kell dolgozni, hogy forgatókönyvvé válhasson. Szeretnék végre egy 15-20 perces filmet elkészíteni, ami tényleg élvezhető és amatőr szinten megállja a helyét. Tehát nem csak a barátoknak-haveroknak készül egy délutáni teázásra, hanem a nagyközönség számára. Ehhez kellene a már említett forgatókönyv, szereplőgárda, technikai eszközök garmada, stáb, idő és persze pénz. Sajnos ez várat magára. Egyelőre.
Miken dolgozol most? Milyen publikus terveid vannak a jövőre nézve?
Videoklip felkérések vannak, jelenleg az egyeztetés-pontosítás fázisban járunk, illetve készülőben van egy nagyszabású projekt, ami igen sok időt el fog venni tőlem és az ötletet feldobó úriembertől is. Többet nem szeretnék elárulni.
És végül, de nem utolsósorban, mit üzensz a Berettyóhír olvasóinak?
Nézzenek minél több filmet, és nem csak Hollywood-i alkotásokat, hanem művészfilmeket is, olvassanak filmes kritikákat, próbáljanak elmélyülni bennük. Egy adott film megnézése után gondolkodjanak el arról, hogy a film üzenete (ha volt benne) eljutott-e hozzájuk. Valamint ha bárki, aki úgy érzi, hogy felkeltette az érdeklődését a filmezés, kamerázás, vágás stb. az nyugodtan dobjon rám egy e-mailt, vagy írjon . Filmeket nem tudunk színészek nélkül forgatni, ha van olyan bátor jelentkező, aki meg akarja csillogtatni ilyen jellegű hajlamait, állunk elébe! Szívesen várjuk az érdeklődőket!
Köszönjük az interjút és kit ajánlanál következő riportalanynak a Stafétában?
Mindenképp örülnék, ha megkeresnétek Kari Sanyi bácsit. Biztos vagyok benne, hogy érdekes és hasznos beszélgetés lesz!
