„Hideg téli délután volt, amikor kaptuk a riasztást. Az utak csúszósak voltak Hajdúböszörmény határában is. Közúti baleset. Egy személyautó fának csapódott, három sérült. Percek alatt kiértünk, kiszálltunk a kocsiból, siettünk sérültekhez. Egy fiatal srác vezetett, azonnal meghalt. Esélye sem volt. Az anyósülésen mellette egy fiatal lány ült, a fa, amelynek neki mentek, szinte elfoglalta a lány helyét az autóban. Ő is halott volt. A hátsó ülésen egy másik lány ült, neki volt pulzusa, de nem tudtunk hozzáférni. Azon kellett dolgoznunk, hogy a sérültet elérjük és a lehető leggyorsabban átadjuk őt a mentőknek….
Kisvárosban élek, itt is mindenki ismer mindenkit. Ennél a balesetnél ismeretlenek voltak a fiatalok, mint megtudtuk rokonlátogatóba jöttek a megyébe….
Ilyenkor nem beszélgetünk visszafelé. Csendben ülünk a szeren és csak nézünk magunk elé. Azt mondják ilyenkor öregszik az ember néhány évet. Lehet tényleg így van, én legalább is érzem. Nem tudom ezt megszokni.”
Ezeket a mondatokat egy hivatásos tűzoltó mondja el havonta egyszer egy-egy előadáson a TÖRÉS-PONT elnevezésű programsorozaton. Hadházi Dániel tű. őrmester, a hajdúböszörményi katasztrófavédelmi őrs munkatársa néhány hónapja csatlakozott a programhoz, amelyet a rendőrség a bírósággal közösen hozott létre a pár évvel ezelőtt. Most újra nagy szükségét látták a szervezők ezeknek az őszinte szavaknak, a tényeknek és a sok-sok érzelemnek, amelyet az előadás egy órája ad a fiataloknak.
A jogosítvány közelében álló középiskolások nevetgélve, beszélgetve ülnek be az előadásokra, majd sorban csendesednek le, ahogy a rendőr, a tűzoltó, a mentős és a bíró elmeséli saját történetét, amely szomorú emlékként él benne. A tragikus események képeit egy-egy oktatófilm váltja fel, némiképpen oldandó a feszültséget. Egy nagy levegő, majd következik az újabb történet. Az előadók őszinte szavai nagy hatással vannak a tinédzserekre. Nem lehet nem észrevenni a könnyes tekinteteket.
A különleges baleset-megelőzési programnak ez is a célja: érzelmeket kiváltani. Közelebb vinni az áldozatokat a hallgatókhoz. Megmutatni azt, hogy nem csak mással történhet, ahogy azt sokan képzelik vagy hinni szeretnék. Minden áldozatnak volt célja, álma, épp úgy, mint a hallgatóság soraiban ülő fiataloknak. Ők egy rossz döntés miatt nem tudták ezt megvalósítani.
Hadházi őrmester nagyon bizakodó. A többiekkel együtt azt reméli, hogy célt ér őszintesége. Azt az oldalukat mutatják meg, amelyet csak társaik láthatnak. A sokat látott mentősét, aki a haldokló fiatal testének jeleiből tudja, hogy nincs mit tenni. Vagy a bírónőét, aki éppen úgy sajnálja az áldozatok rokonait, mint a tettesét. A rendőrét, akinek közölni kell a halott szüleivel, hogy szeretett gyermekünk nem tér haza többé. És végül látják a hős tűzoltóét, akinek a szeme előtt a műszaki mentés során csak egy cél lebeg: kimenteni a sérültet bármi áron.
