A minap alkalmam nyílt egy beszélgetésre Berettyóújfalu méltán kedvelt állatorvosnőjével, Dr. Rusland - Hudák Viktóriával. Árad belőle az optimista jókedv, vagány és humoros, bokros teendői ellenére fáradhatatlan. Merőben eltér az átlagos orvosoktól, igazi alternatíva.
Mióta dolgozol állatorvosként? Miért pont ezt a szakmát választottad?
2006-ban végeztem az egyetemen, majd egy ideig gyógyszeres képviselőként dolgoztam. Praktizáló állatorvos két éve vagyok. Kezdetektől fogva állatorvos akartam lenni, már kisgyerekként a plüsskutyáimon „gyakoroltam”, szétszedtem őket és gombot ültettem beléjük. Kisebb kilengéseim voltak, mert akartam én lenni színésznő, juhász is, de végül az orvoslás mellett horgonyoztam le. Azért választottam ezt, mert természetesen szeretem az állatokat, és habár nem tudják szavakkal elmondani, mi fáj, hol fáj, de – ahogy a körzeti orvosom mondaná – „legalább nem hazudnak”. Sokszor a gazdit kell gyógyítani nem az állatot, mind a kettőhöz érteni kell egy kicsit, így valamelyest pszichológus is vagyok. Fel kell ismerni a helyzetet, amikor inkább a gazdi szorul odafigyelésre, s ennek ürügyén hozta el hozzám az állatot, így közvetíti a meghallgatottságra való igényét. Elbeszélgetünk itt a rendelőben, családias hangulatban, aztán hazamennek.
A szüleid támogatták az ambícióidat? Mit szóltak ahhoz, hogy te állatorvosnak készülsz?
Igazából a szüleim nem szóltak bele abba, hogy mit szeretnék csinálni. Bár némi apai nyomásra először humán orvosi egyetemre jártam, aztán két és fél év után váltottam állatorvosira, mert rájöttem, követnem kell az álmaimat.
Ki volt a legelső páciensed? Mi volt vele a feladatod?
Erre tisztán emlékszem, Nagy Judit macskája volt a legelső betegem már, mint praktizáló orvos, de abból a macskakolóniából azelőtt is gyógyítottam állatokat. Tipikus macska nátha volt a probléma, tüsszögés, orrfolyás, nyálzás, ami a macskáknál sajnos gyakori, mivel a házimacskák többsége nincs beoltva, aztán találkoznak az utcán, kertek alatt és megfertőzik egymást. A betegség egyik tünete az étvágytalanság, amire a macskáknál nagyon figyelni kell, mivel ha három napig nem esznek, akár el is pusztulhatnak. Viszonylag jól orvosolható betegség, ha idejében felismerésre kerül.
Van-e valami olyan meghatározó élményed, amikor nagy betegségből mentettél meg egy állatot, vagy amikor a legnagyobb erőfeszítéseid ellenére sem sikerült meggyógyítani?
Számítottam erre a kérdésre. Mi mai napig megsiratjuk az állatokat, akik műtét után elpusztulnak. Hajlamos vagyok hazavinni a kórházas állatot, és otthon az ágyam mellett nézegetni, hogy javul, figyelni az állapotát, s majd csak másnap visszaadni, vagy később… Ami a legnagyobb fájdalmam, hogy eddig még a saját kedvenceimet nem sikerült megmentenem, egy csivavámat és macskámat, ez érint a legérzékenyebben.
Mi a tapasztalatod, az emberek mikor viszik orvoshoz az állatokat? Amikor már nagy a baj, vagy a legkisebb tünetektől is megijednek?
Előfordul mindkét szélsőség. Azt kell mondjam, inkább a macskatartók aggodalmaskodnak feleslegesen, a kutyások nem pánikolnak be olyan hamar. Ez véleményem szerint azért van, mert a legtöbb kutyát kint tartják, a macskák azok, amik inkább benti állatok, családtagként kezelik őket, tehát közelebbi kapcsolat alakul ki köztük és a gazdik között, így jobban is féltik őket.
Mi volt a legkülönlegesebb állat, ami valaha megfordult a rendelődben?
Volt itt szaruhártya gyulladásos gekkó, de madárpók, vadászgörény, papagáj, nyúl, teknős, csincsilla is megfordult már a rendelőmben. Megáll olykor egy utánfutós autó, bégető birkákkal, a minap pedig egy paraszt bácsi hozta be a megfagyott, elpusztult tyúkját, hogy segítségre lenne szükségük, csodát várt tőlem. Miután közöltem vele a szomorú hírt, elment inni egyet a kocsmába a tyúk tiszteletére. A baba születése előtt bevállaltam nagyállat ügyeletet is, marhákhoz, sertésekhez is járok ki, hogy tapasztalatot szerezzek velük kapcsolatban is.
Te milyen megoldást javasolnál a kóbor állatok kérdésére?
Sajnos nem tudok felelősségtudatot oltani az emberekbe. Helyileg van egy kis lelkes csapat, akik igyekszenek befogni ezeket az állatokat, végleges vagy ideiglenes gazdikat találni nekik, amit tehetek az, hogy jutányosabb áron végzek nekik műtéteket, ivartalanításokat, mert tudom, milyen jó emberek. Nincs mögöttük támogató szerv, terület, vagy alapítvány, amit helytelennek tartok, az önkormányzat jó lenne, ha lépne ez ügyben. Nem csak az felelőtlenség, ha kiengedik az utcára az állataikat, hanem ha felhívnak engem, hogy találtak példának okáért egy kiskutyát, nem tudják hova tenni és fogadjam be. Nálunk a tanyán tíznél több kutya van már, mind befogadott, macskák is vannak, sajnos többről nem tudok én sem gondoskodni. Ráadásul félő, hogy a január 1-től kötelező chipbeültetéssel csak szaporodni fog a kóbor állatok száma, ami a közbiztonságra nézve is ártalmas. Sokan mondják, nem harapnak, mert nincs mit őrizniük. Az lehet, hogy nincs egy udvaruk, de lehet, úgy gondolják, övék az egész világ. A chip nem nyomkövetésre, hanem azonosításra lesz alkalmas, vonalkódos rendszer segítségével megadja a gazda elérhetőségét egy internetes adatbázison keresztül.
Ha visszatekintesz, azt kaptad, amit vártál? Megbecsült szakma a tiéd?
Nem számít, mennyire ismernek el, az a fontos, hogy te hogy érzed magad magadban. Néha meglendítenek a külső benyomások, de én belső lelki kontrollal élő ember vagyok, le tudom játszani a dolgokat önmagamban, ez is a buddhista életfelfogásom része. Semmiképp nem bántam meg a döntésemet, én megtaláltam önmagam a munkámban, ha a külső ingerekre reagálnék, lehet, minden másnap megutálnám, amit csinálok. Én tudom, mi a jó, ami rossz, azt meg elrendezem önmagamban, megnyugszom, és ennyi.
Kérlek, meséld el egy hétköznapod történetét!
A hétköznapjaim ugyanúgy festenek, mint a hétvégéim, nincs szabadnapom. A fix rendelési időm 9 órától 11 óráig és 15 órától 18 óráig terjed. 11 és 15 óra között előjegyzett műtéteket végzek, úgy, mint szemműtét vagy ivartalanítás. 18 után szoktam házhoz menni, éjszakánként is gyakran kapok hívásokat császármetszés végett, az egy sürgős típusú műtét. Ami érdekes, hogy sokan nem jutnak el a sürgősségiig varratszedésre, hanem bejönnek ide és én megcsinálom. Mellékállásban 2 gyermekes anyuka és feleség vagyok. Édesanyám, a párom és családja segítsége nélkül nem tudnám az anyaságot és a munkát összeegyeztetni. A hat éves fiammal már nincs sok gond, de a baba most volt öt hetes még. Olykor három bébiszitter is akad, így én tudok másra is figyelni.
