2017. május 23-án, városunk napján, 55 éves munkásságáért elismerő oklevéllel díjazták Berettyóújfalu ismert üvegesét, képkeretezőjét, Kecskeméti Imrét, aki emellett a Fa-Fém KTSZ-ben kétszer lett az év dolgozója. Családi vállalkozásában 1980. május 2-a óta becsületesen és tisztességesen végzi munkáját. A mai interjúban Kecskeméti Imrével beszélgettem.

A kezdetek... Hogyan lesz valaki üveges.

1963. augusztus 15-e volt az az időpont Kecskeméti Imre életében, amikor tanulóként a Fa-Fém KTSZ Építőipari Szövetkezetbe ácsnak jelentkezett. - A sors úgy akarta, hogy egy nagyobb gyereket vettek fel ácsnak. Az akkori üveges részleg vezetője, Szilágyi Mihály – aki nagyon jó mester is volt – azt mondta, hogy jó leszek én üvegesnek - meséli Imre bácsi mosolyogva. Akkor még nem is tudtam, hogy van üveges szakma, a szükséges képesítéseket Debrecenben szereztem meg, ezt követően a KTSZ felbomlásáig dolgoztam ott üvegesként és brigádvezetőként.

A megszűnést követően az ÁFÉSZ-nál helyezkedtem el, majd 1980. május másodikától lettem kisiparos, azóta az üvegezéssel foglalkozom, mely mára egy családi vállalkozássá vált. Én nem csináltam mást életemben, üvegeztem reggeltől estig, ha jól emlékszem, táppénzen sem voltam soha. Minden reggel 5-7 órától késő estig, amíg láttunk, dolgoztunk. Ezekben az időkben sokkal nehezebb körülmények között végeztük a munkánkat, mint jelenleg.

De azért nem csak dolgoztak, ugye? Jártak-e szórakozni?

Természetesen. Mint akkori fiatalok, mi is jártunk szórakozni, élőzenés esteket rendeztek a Rákóczi-, Bihar- és a Kulacs étteremben is. Egyik legkedveltebb kikapcsolódási lehetőség volt a mozi, valamint minden vasárnap össztáncokat szerveztek a kultúrházban és sokat báloztunk is. Minden üzem saját kultúrteremmel rendelkezett, ahol sokat táncoltunk, emellett rendszeresek voltak a sakkversenyek, pingpongversenyek, foci kupák.

Kik a vállalkozás munkatársai?

Gyakorlatilag családi vállalkozás a mienk, a fiam, a bátyám, a fia és a vejem, így dolgozunk mi négyen együtt. Mivel mással nem is foglalkoztam csak az üvegezéssel, már nem is tudnék nélküle létezni. Örömmel mondhatom, hogy évtizedek óta táppénz és balesetmentesen dolgozunk.

Kívülről talán nagyon könnyűnek látszik a mi munkák, de ez nehéz szakma, fizikai munka. Egy tábla üveg, amiből szabunk, 120-130 kiló. Az üveg nehéz, cipelni kell, előfordul egy budapesti munkánál, hogy a 8. emeletre is fel kell vinni, mert a liftbe nem fér be.

Egy 15 négyzetméteres faházban kezdtünk, ma már egy közel 300 négyzetméteres helyen tudunk dolgozni, ebben 55 év munkája van.

Az íróasztala felett egy olimpiai maci és egy 1980-ban hitelesített panaszkönyv is jelzi az idők múlását.

Ez az olimpiai maci már 1980-óta végig kíséri életünket, olyan, mintha hozzá nőtt volna a műhelyhez. A panaszkönyvben - melyet akkoriban vásárlók könyvének neveztek - a mai napig nincs egy beírás sem, büszkék vagyunk rá.

Az évek folyamán mennyire változtak a munkafolyamatok?

Minden munkának megvan a maga sajátossága, változott az üveg minősége is. Az igények is megnőttek. Annak idején volt két-három fajta katedrál, most van harminc fajta. A kilencvenes évektől – a technika fejlődésével – elterjedtek a hőszigetelt üvegek, melyek már komolyabb szakmunkát igényelnek. Előbb kézzel takarítottuk az üveget, utána gépesítettünk mi is. A keretezést is megváltoztattuk, melyet korábban szegeltünk, ma már azt is géppel végezzük. Manapság az egész országot járjuk, mindenhol vannak megrendeléseink, de a munkák 60 százalékát itt helyben és a környéken végezzük.

Térjünk vissza egy kicsit a 70-es 80-as évekre. Mennyibe került akkoriban egy ablak, ajtó, egy teljes lakás nyílászáró cseréje?

Ha egy lakás üvegezését vesszük alapul, ami korábban 2000-2500 Ft lehetett, manapság – igaz más az üveg minősége is – hőszigetelt üveggel nem ritka, hogy eléri a 150.000 - 200.000 Ft-ot is. Régen egy négyzetméter üveg 20 forint volt, most 2000-től 5000 forintig terjed.

Szakmán belül mindenféle üvegezést vállalunk, tükör, nyílászárók, képkeretezést. Munkában sosem válogattunk. Hétfőtől péntekig mindenkit szeretettel várunk.

Mivel tölti a szabadidejét?

Az az igazság, hogy a szakmámon kívül nem igazán foglalkoztam mással. A munka mellett kertészkedéssel, növénytermesztéssel töltöm a szabadidőmet.

2017-ben munkásságát elismerő oklevéllel jutalmazták. Számított-e erre a kitüntetésre?

Megmondom őszintén, nem számítottam erre a díjra, de jól esett. Örülök, hogy nem felejtettek el. Szép dolognak tartom.

Ön kit ajánlana erre a díjra?

Nem tudom, van-e olyan, aki a szakmáját 1963-ban kezdte és jelenleg is dolgozik. Nem tudom, hogy van-e valaki, aki ennyi időt töltött vállalkozásban, mint én, de ha javasolnom kellene, Kovács Gyulát, vagy Nyeste Ferencet említeném meg. Lehet már kaptak is ilyen díjat.  A mi szakmánk is olyan, mint a Csoszogi, az öreg suszter. Ott is csak a suszter marad – tette hozzá vidáman Imre bácsi.

Vannak-e egyéb kitüntetései?

A KTSZ-ben kétszer érdemeltem ki a kiváló dolgozó díjat.

Meséljen egy kicsit a családjáról.

Két gyermekem van, a fiam velem dolgozik, a lányom az egészségügyben helyezkedett el. Négy unokám van, mindannyian kiváló tanulók - tette hozzá örömmel Imre bácsi, majd viccesen megjegyezte - ők biztos nem az üvegezési szakmát fogják folytatni!

Mit tervez erre az évre?

Idén töltöm be a 70. esztendőt, mely már választó pont lesz az életemben. A hobbimmal, a családommal fogom tölteni időm nagy részét, de az üvegezés sem marad el!

You have no rights to post comments